Elérkezett a személyes összecsapások ideje

Helyi idő szerint hétfő este (kelet-európai idő szerint kedd hajnalban) csap össze egymással először személyesen Donald Trump és Hillary Clinton, a republikánusok és a demokraták amerikai elnökjelöltje a Hofstra Egyetemen a New York-i Hempsteadben, a televízió kamerái előtt.

A november 8-i elnökválasztás előtt három elnökjelölti és egy alelnökjelölti vitát rendeznek. Az idei első elnökjelölti vita hétfőn, helyi idő szerint este kilenckor, kelete-európai idő szerint hajnali 4 órakor kezdődik, a következő kettőt pedig október 9-én és október 19-én tartják. Az alelnökjelöltek csupán egyszer vitáznak: október 4-én.

Az elnökjelölti vita szigorúan 90 percig tart, ezúttal Lester Holt, az NBC televízió munkatársának irányításával. A második elnökjelölti vitát az ABC főmunkatársa, Martha Raddatz és a CNN riportere, Anderson Cooper vezeti, a harmadikat pedig a Fox televízió munkatársa, Chris Wallace irányítja majd. Íratlan szabály, hogy az újságírónak nem szabad kommentálniuk a jelöltek válaszait.

A vitán azok vehetnek részt, akiknek legalább 15 százalékos az országos támogatottságuk. Ezért a Libertárius Párt elnökjelöltje, Gary Johnson és a Zöldek kandidátusa, Jill Stein nem lehet ott, csak Trump és Clinton.

Immár hagyomány, hogy az elnökjelöltek főtanácsadói írásos, de a közvélemény előtt általában titokban tartott megállapodásban rögzítik a szabályokat: kezdve attól, hogy hol és hogyan lépnek be a terembe a jelöltek, egészen addig, hogy a moderátornak ki kell-e javítania, ha valamelyik elnökjelölt tárgyi tévedést hangoztat. Az idén egyébként Donald Trump kampánycsapata vitatta, hogy a vitavezetőnek ez feladata lenne. „A vitavezetés a dolga, nem a tények és adatok ellenőrzése” – méltatlankodott pár napja Donald Trump a Fox televízióban.

Politikai elemzők úgy tartják, hogy az elnökjelölti viták többnyire az utolsó lehetőségeket jelentik a politikusoknak arra, hogy még befolyásolják az ingadozó szavazókat, és új támogatókat gyűjtsenek maguknak híveik táborába. Az NBC televízió és a The Wall Street Journal című lap napokban készült közös felmérése az 1992 és 2012 közötti elnökjelölti vitákat vizsgálta, és megállapította, hogy általában az nyerte az elnökválasztást, aki már a viták előtt is vezetett a közvélemény-kutatásokban. Egyetlen kivételt találtak: a 2000-ben George W. Bush és Al Gore között lezajlott elnökjelölti vita valóban a republikánus Bush felé fordított sok választót.

Az amerikai sajtó most természetesen felidézi a legemlékezetesebb, legkülönösebb, legkudarcosabb vitákat. Például amikor Bill Clinton és idősebb Bush mérkőzött meg 1992-ben, és Bush az óráját nézte, mintha már unta volna az egészet. 2000-ben ifjabb Bush és Al Gore „összecsapása” keltett figyelmet: jól hallható volt ugyanis, hogy Al Gore nagyokat és keserveseket sóhajtott, azt a benyomást keltve, hogy már maga is lemondott a győzelemről. Gerald Ford elnök pedig a vita hevében 1976-ban azt hangoztatta, hogy nincs szovjet uralom Kelet-Európában, és ha elnökké választják, nem is lesz.

A közvélemény-kutatások azt mutatják, hogy az elnökjelölti viták idejére a választók már csaknem teljes bizonyossággal eldöntötték, kire voksoljanak. Hiszen az előválasztási folyamatban, a különböző rendezvényeken és tévéműsorokban, újságcikkekből, könyvekből már megismerhették a jelöltet. Így van ez Hillary Clinton és Donald Trump esetében is.

Clintont és Trumpot ráadásul már a kampány előtt is jól ismerték a választók. Clinton először first ladyként, majd New York állam szenátoraként és külügyminiszterként is ismertséget szerzett. Donald Trumpot, a sikeres vállalkozót és a New York-i társasági élet fenegyerekét még régebb óta, a nyolcvanas évek eleje óta ismeri a szélesebb publikum. Ráadásul Trumpnak éveken keresztül sikeres valóságshow-ja is volt az egyik televíziós csatornán.

Politikai elemzők felhívják a figyelmet arra, hogy a tévévita nemcsak a különböző politikai víziók melletti érvelésről szól, hanem arról is, hogy vajon fontosak-e a politikai vízió részletei is. Hillary Clinton már részletes, összetett elképzeléseket vázolt a társadalmi és gazdasági élet sok területén. Vetélytársa, Donald Trump viszont jóval kevesebb részletes tervvel hozakodott elő, és inkább általánosságokban beszélt arról, hogy szerinte milyen a jó kormányzás. Ám Donald Trumpnak, tévés személyiségként is, gyakorlata van abban, hogyan „adja el” a kevesebbet is.