Electric Castle 10

Jubileumi kiadás

A fesztivál, amely megmutatja, hogy van emberség

Múlt héten, július 17-e és 21-e között zajlott a Kolozs megyei Bonchidán az Electric Castle, amely nemcsak az ország egyik legnagyobb fesztiválja, hanem a leghangulatosabb is. Idén is megfelelt a várakozásnak a rendezvény.

Bár sokan azt gondolják, hogy a fesztiválok csak a bulikról szólnak, az Electric Castle minden évben rácáfol erre. Természetesen megvan ez is, de a Bánffy-kastély mellett megrendezett fesztiválon számos egyéb program is volt. Például óriáskerék, dodzsempálya, hőlégballon, szabadtéri játékok, de volt már kultikusnak számító telefon is, amelyen keresztül „istennel” lehetett beszélni, vagyis a Talk to God. Az EC-n a szórakozás mellett a nyugalmat is meg lehet találni, napközben sokan terítettek le takarót, és piknikeztek, pihentek vagy olvasgattak, mindez megszokott dolog itt. És ha már olvasás: volt egy könyvesbolt is. A Bánffy-kastély épületében kézművesvásárt hoztak össze a szervezők, és a kastély egyik szobájában volt egy teljes könyvesbolt, ahol szép számban voltak magyar könyvek is. Igen, a szervezők ezt is szem előtt tartották, ezzel is színesítették a fesztivált. Filmvetítés is volt az egyik melléképületben, ahova sokan behúzódtak a meleg elől, talán ott pihenték ki az előző esti buli fáradalmait.

Térjünk is rá a bulikra, mert ezekből sem volt hiány, sőt úgy is lehetne fogalmazni, hogy az Electric Castle soha nem alszik, a nap 24 órájában szólt a zene. Ugyanakkor nagy tévedésben van az, aki a borítója alapján ítéli meg a könyvet, mivel az EC-n nemcsak elektronikus zene szól, hanem számos más stílust is lefed. A nagyszínpadon minden este hatalmas élő show-k voltak, többek között színpadra állt a Bring Me the Horizon, a Massive Attack és a Chase and Status is. Aki csak este látogatott ki a fesztiválra szórakozni, bőven talált lehetőséget. Élő zongorajátékot is lehetett hallgatni a kastély alatti téren. Mindez hozzájárul ahhoz, hogy az Electric Castle az ország legnagyobb ilyen rendezvényei sorában kap helyet évről évre, tavaly 232.000 résztvevőt számlált.

Nem lehet elmenni az árak mellett, amelyek – legyünk őszinték – nem voltak a legbarátságosabbak. Egy víz 9, egy üdítő 14, egy sör 18-35, egy koktél 37, egy hot-dog 25-30, egy hamburger 45-60, egy fagyi 35 lejbe került. Viszont lehetőség volt bőven, számos árus volt, akiktől ételt és italt lehetett venni, a gyorsételeken túl volt például pho leves, thai ételek és laskafélék, sőt egy elegáns étterem is, ahol terített asztalnál lehetett enni – este gyertyafény mellett –, azonban talán jobb, ha bele sem gondolunk ennek az árába. Volt olcsóbb alternatíva is, a fesztiválon egy teljes Lidl üzletet építettek fel, amely mellett volt lehetőség grillezni, ha valaki például húst, kolbászt vagy valamilyen sütnivalót vásárolt. A legjobb az egészben az volt, hogy az árak ugyanazok voltak, mint ha például Marosvásárhelyen bemennénk a helyi Lidlbe.

Ami pedig a Bonchidára való kijutást illeti, az autó, a taxi vagy az alternatív fuvarozás mellett a szervezők nonstop buszjáratokat üzemeltettek, amelyeket az aktuális igényekhez igazítottak. Több résztvevő elmondása szerint csúcsidőben is, amikor a legtöbben akartak Kolozsvárról kijutni vagy visszamenni, alig kellett várni. És ott voltak a vonatok is. Nemcsak a CFR által üzemeltetett menetrend szerinti járatok, az Electric Castle saját szerelvényeket is indított. Így hát könnyen megközelíthető volt az esemény, a résztvevőknek csak választaniuk kellett az alternatívákból.

Személyes megjegyzés, de több fesztiválozó is egyetértett vele, hogy a rendezvénynek van egy sajátos hangulata, ennek az atmoszférának köszönhetően nagyon jól érzik magukat a résztvevők. Szól a zene, de talán nem is számít, hogy ki áll a színpadon vagy a DJ-pult mögött, megvan az az igazi fesztiválérzés, amit az emberek várnak. Ehhez a hangulathoz hozzátartozik az is, hogy bár óriási a terület,  nemigen van szemét, odafigyelnek erre is, pont mint a szervezők, akik nem vágják ki a fákat egy-egy vagány designelem miatt, hanem azokat hozzáépítik a természethez. Színpad, ülőhely és bár is volt, amelyet szó szerint egy fa köré építettek. Tehát ha valaki az igazi varázsát keresi az Electric Castle-nek, ne a zenei fellépők listáját nézze, hanem az esemény hangulatát. Az egyik fesztiválozó úgy fogalmazott, hogyha valaki véletlenül rálép a lábára vagy meglöki, akkor egymásra néznek, bocsánatot kérnek, és mosolyogva mennek tovább, ha ez például az Untoldon történik meg, ott megnyilvánul a „ki vagyok én” magatartás.

Ugyanakkor az Electric Castle megcáfolja az egyik fizikai törvényt, amely szerint nem jó, ha az áramhoz vizet adunk. A fesztiválozók körében van egy mondás: nincs EC eső nélkül. Ez az idén is így volt. Szombaton délután hatalmas vihar kerekedett. Ilyen időjárás láttán pedig sokan hanyatt-homlok menekülnek haza, de nem az Electric Castle-ről! Igen, mindenki elázott, faágakat csavart le a szél, a tetők alá is becsapott az eső, igen kellemetlen volt, de azonkívül, hogy mindenki tetőtől talpig csurom víz volt, az emberek elkezdték élvezni az időjárást. Az esőben ugráltak, táncoltak, vidámak voltak, egyesek a legnagyobb pocsolyában kezdtek el ugrándozni, mint a boldog gyermekek. És hogy mi lett az eső elálltával? Mindenki megszáradt, és ment tovább a szórakozás, mert ez az Electric Castle!

Ha valaki arra vágyik, hogy megtapasztalja, milyen egy igazi felszabadult fesztivál, annak érdemes kilátogatni Bonchidára, az Electric Castle valamelyik következő kiadására. Ahol azt is a saját szemével láthatja, hogy milyen az, amikor több százezer ember kulturáltan, egymásra odafigyelve szórakozik, illetve amikor a szervezők pár napra ténylegesen felépítenek egy „várost” a fesztivál területén, ahonnan az is fájó szívvel megy haza, aki már számos más – akár nagyobb – ilyen rendezvényen is megfordult.