Együttműködés vagy elutasítás

A budapesti székhelyű Samaritanus Mentőszolgálat Kft. ügyvezetőjét, Minich Károly mentőtisztet erdélyi látogatása során kértük, ossza meg velünk ötvenhárom év mentőakcióinak tapasztalatát. Ugyanakkor Varga Zsigmonddal az anyaországi, magánkézben lévő mentőszolgálatok finanszírozását és az állami szolgáltatással való sikeres együttműködést hasonlítottuk össze a helyi gyakorlattal.

Amint az európai tapasztalatokkal is rendelkező egykori mentőtiszt elmondta, 1963-ban a budapesti székhelyű Országos Mentőhálózat munkatársaként kezdte pályafutását. Nagyapja, édesapja is orvos, egyetemi előadótanár volt, ezért a kommunista rezsim osztályellenségként kezelte őt, és az orvosdinasztia hagyományának megszakítása céljából akadályokat gördített az orvosi egyetemre való felvétele útjába. 1971-ben mentőtiszti képzésben részesült, amit ’84-ig végzett teljes állásban, majd részállásra váltott, ’89-ben megalakította a Segítő Kéz Kft. magán mentőszolgálatot, majd ennek jogutódját, a Samaritanus Mentőszolgálatot. Mint hangsúlyozta, hiánypótlóként indították ezt a típusú betegszállítást, mivel a tapasztalat azt mutatta, hogy sok mozgásképtelen, beteg ember igényelné a szállítást: templomba, hozzátartozókhoz, temetőbe, esküvőre stb., azonban a taxiscégek férőhely, illetve szakképzett személyzet hiányában ezt nem vállalták fel – mesélt a kezdetekről az ügyvezető. Az 1972-ben tartott világkongresszuson az Országos Mentőszolgálat elismerésben részesült, európai viszonylatban a harmadik legjobban szervezett mentőszolgálatként minősítették a magyarokat. Ez annak is tulajdonítható, hogy már 1948-ban az Országos Mentőszolgálat félkatonai, igencsak jól szervezett rendszerben működött. A betegszállítást és az éjszakai ügyeletet fokozatosan átadták a kerületeknek, így valamelyest tehermentesítették a sürgősségi ellátást, amelynek tevékenysége ezáltal gördülékenyebbé vált. Nagyobb eseteknél, tömegbaleseteknél azonnal bevetik a Samaritanus Mentőszolgálatot. 

 

Működésükben sosem akadályozták 

1989-ben, a fizető betegszállítás megalakításának kezdeti szakaszában két kocsival indultak, egy évvel később ez a létszám harminc mentőautóval bővült. Három-négy járművel a külföldi szállítást biztosították, ezenkívül szolgálatot teljesítettek az autópálya-építéseknél, illetve rohamkocsikat is működtettek az OMSZ irányítása alatt. Jelenleg tíz járművel a külföldi betegszállítást biztosítják, a Delta Med Kft.-vel közösen mintegy negyven járművel és háromszáz fős személyzettel látják el az országos betegszállítást, amelyet többféle finanszírozás mellett végeznek fekvő- vagy ülőbeteg-szállító légkondicionált gépjárműveikkel. A velük szerződésben álló biztosítók részére végzett nemzetközi betegszállítások teljes megszervezését a cég végzi: útvonaltervet készítenek, felmérik a légi úton vagy mentőgépkocsival történő betegszállítás előnyeit, hátrányait és a kórházakkal, a magyar és külföldi egészségügyi központokkal tartják a kapcsolatot. A betegszállítóik egy órán belül indulásra készen állnak bármilyen külföldi úti cél esetén is.

 

A marosvásárhelyi Samaritanus Mentőszolgálat mint ellenségkép

Ennek ellenpéldája a marosvásárhelyi Samaritanus Mentőszolgálat működésének akadályoztatása. „Míg Magyarországon nem gátolja se az Egészségügyi Minisztérium, se az Országos Mentőszolgálat az alternatív betegszállítókat, tavaly júniustól a marosvásárhelyi székhelyű Samaritanus Mentőszolgálat irányába teljes zárlatot rendelt el a belügyminisztérium államtitkára, a sürgősségi esetek részlegének vezetője, Raed Arafat. Míg a tavalyi év első felében a 112-es központosított sürgősségi hívószámról 233 esetben irányították betegekhez a Samaritanus Mentőszolgálat járműveit, júliustól csupán 20 esetben vették igénybe a korszerű felszereltséggel rendelkező hat mentőautót és a tizenöt fős személyzetet. A Maros Megyei Egészségbiztosítási Pénztár az Állami Kincstárban nyitott számlára havonta átutalja az őket megillető keretösszeget. Sajnos, amennyiben a helyi mentőszolgálat és a 112-es központosított sürgősségi hívószámról nem irányítják a samaritánusokhoz a kérést, nem veszik igénybe az általuk nyújtott szolgáltatást, az egészségbiztosító által kiszámlázott pénzösszeg a kincstárban marad. Ez gyakorlatilag a megye lakosságának a megrövidítését jelenti, hisz a beavatkozásokhoz szükséges felszereléseket, gyógyszereket, injekciókat – fájdalomcsillapítók, hidrokortizon, kalcium stb. – megvásároljuk, abból állandó jelleggel felfrissített készlettel kell rendelkezzünk annak érdekében, hogy az ellenőrzéseknek eleget tegyünk. Havi 20.000 lejről van szó, a kapacitásunk azonban 100.000 lej is lehetne, ami havonta 600 beteg ellátását jelentené, hisz szakembereink naponta legfeljebb húsz beteget tudnának ellátni. Sajnos, bennünket itt, Marosvásárhelyen nem alternatív megoldásnak, segítségnek, hanem ellenségnek tekintenek, annak ellenére, hogy legfőbb célunk az életmentés, a házi betegellátás. Ugyanakkor a tapasztalat azt mutatja, és a telefonos megkeresések egyértelműen jelzik, hogy a megyei sürgősségi ellátás hiánypótló szolgáltatásaként működve a lakosság egészségügyi ellátásában segítenénk, ugyanis mi senkivel sem akarunk versenyre kelni” – hangsúlyozta Varga Zsigmond, a marosvásárhelyi székhelyű Samaritanus Mentőszolgálat vezetője.

 

A betegszállítók fény- és hangjelzése odaát természetes 

Amint Minich Károly ügyvezető igazgató kifejtette, a budapesti reptéri utaskiszolgálást is ellátják. ’90-től a Ferihegyi, majd annak utódján, a Liszt Ferenc repülőtéren 8–10 Samaritánus-alkalmazott állandó ügyeletben betegmozgatási – úgynevezett wheel-chair – szolgáltatásokat végez. Ennek érdekében három darab harmincmillió forintos ambuliftet vásároltak, amellyel a tolószékes utasokat, illetve a hordágyon szállított betegeket emelik a repülőgép ajtajának magasságáig, és helyezik a légi járművekbe, ezek a liftként szolgáló mentőkocsik csakis erre a célra használhatók, és igénybevételük egyre nagyobb arányú. A mentési engedély birtokában a Samaritanus Mentőszolgálat Kft. a 10.000 főt meghaladó rendezvények esetén jogosult a sport, kulturális vagy egyéb tömegrendezvények mozgóőrségének biztosítására, a jogszabály által megkövetelt betegszállító kapacitás biztosítására. Az orvosok által megrendelt betegszállítást az Országos Mentőszolgálat továbbítja irányukba, az Országos Egészségbiztosító Pénztár pedig a kialkudott összeget napra pontosan kifizeti. Amint a szakember kifejtette, az általuk végzett szolgáltatás nem ráfizetéses, annak ellenére, hogy a társadalombiztosítás az amortizációt nem számolja fel. A hang- és fényjelzést természetesen használhatják olyankor is, amikor egynapos orvosi ellátásra szállítanak beteget, mivel a mentéssel és az orvosi ügyelettel együtt jár mindkét megkülönböztető jelzés – hangsúlyozta az ügyvezető.

 

Menteni mindenáron

Az Országos Mentőszolgálat keretében végzett mentési akcióik közül a magyarországi Samaritanus Mentőszolgálat ügyvezetője kérésünkre egy rendkívüli esetet is megosztott olvasóinkkal. „1964-ben a Budapesttől 60 km-re lévő Mende községben két vonat karambolozott, melynek nyomán több mint hatvanan megsérültek. Kezdő mentőápolóként épp akkor haladtunk el ott egy terepjáró mentőkocsival, amikor a balesetről értesültünk. A vasúti sínek az úttesthez viszonyítva négy méter mély szakadékban haladtak, a megközelítésük mentőautóval lehetetlen volt, ugyanakkor ólmos eső nehezítette a közúti közlekedést. Abban az időben rádiótelefon sem volt, ezért mentőtisztként a pillanatnyi legkézenfekvőbb megoldást kellett választanom, annak ellenére, hogy tudatában voltam annak, miszerint a félkatonai rendszerben működtetett Országos Mentőszolgálat szigorú előírásait sértem meg a döntésemmel, de az emberi életek mentése abban a pillanatban minden szabályt felülírt. A gépkocsivezetővel együtt elhagytuk a mentőautót, lecsúsztunk a karambol helyszínére, a közelben lévő vasúti őrházból értesítettük a Keleti pályaudvart és – nem kis nehézség ellenére – sikerült megmagyaráznunk kérésünket, hogy értesítsék az Országos Mentőszolgálatot, a pályaudvaron várják a vonatot, mely hatvan sérülttel érkezik. A karambol helyszínén, a szomszédos vágányon elhaladó vonatot feltartóztattuk, a sebesülteket felraktuk, így kevesebb mint harminc perc alatt a Keleti pályaudvarra érve az ott várakozó negyven mentőautó szállíthatta a kórházakba a vonatbaleset áldozatait. Amennyiben a hagyományos módszerre hagyatkoztam volna, a csúszós utakon a helyszínre érkező mentők és a szakadékból kiemelésre váró sérültek számára is hatalmas időveszteséggel kellett volna számolni, ami az életmentő beavatkozásokban megengedhetetlen. 

Az egykori mentőszolgálat vezetőségének véleménye a mentési akciót követően megoszlott, mivel megszegtük az akkori szigorú előírásokat, végül a szolgálat főorvosa kimondta, hogy helyesen cselekedtem, és ezért nyilvános elismerésben is részesítettek”– zárta beszélgetésünket Minich Károly mentőtiszt.