Holló a hollónak nem vájja ki a szemét – tartja a közmondás, és ez ismételten beigazolódott. Szinte napra pontosan két és fél év telt el a 2018. augusztus 10-ei kormányellenes tüntetés óta, ahol több száz ember sérült meg, többségükben civilek, de egyenruhások is. Több eljárás is indult az azon az éjszakán történtek felderítésére, de az igazságszolgáltató gépezet csak egy irányban működik, pedig nem így kellene, és nem is ezt ígérték.
Az az eljárás, amelynek tisztáznia kellett volna, hogy jogszerűen alkalmazott-e erőszakot a karhatalom a demonstrálók ellen, messziről nem zárult le, még alapfokon sem vontak senkit felelősségre. Holott az akkor ellenzékben levő liberálisok mennydörgést megszégyenítő hangerővel ígérték, hogy kiderítik az igazságot. És az azóta eltelt időszak felében már kormányoznak is.
Közben a hatóságok feljelentésére is indultak eljárások. Tavaly júliusban már több, rongálást elkövető személyt is elítéltek. A héten újabb hét ember ügyében hirdettek már nem is elsőfokú, hanem másodfokú, jogerős ítéletet; olyanok ügyében, akik az események éjszakájának hírei szerint életveszélyesen megsebesítettek egy egyenruhást. Annyira, hogy az illetőt a másnap a kórházba látogató egészségügyi miniszter saját nyilatkozata szerint jó állapotban találta, pár nap után saját lábán, a tévékamerák tanúsága szerint élénk tempóban távozott is a kórházból. A támadói közül kettőre két és három év közti börtön vár.
Mindeközben közel nyolcszáz ember tett bűnvádi panaszt erőszak miatt az egyenruhások ellen, és több százan sérültek meg. Ezek az ügyek a vádemelésig sem nagyon jutottak még el. Ám ha a szolgálatát teljesítő karhatalmistát védelmezi a törvény, ami teljesen természetes, akkor védelmeznie kellene a jogtalanul földre tepert, könnygázzal lefújt, gumibottal megpuhított csontú adófizetőt is. És az már csak ráadás, hogy logikusan először azt kellett volna tisztázni, hogy a rendfenntartásért adópénzből fizetett illetékesek jogszerűen jártak-e el, és annak függvényében menni tovább az események láncolatán. Mert mi, adófizetők tartjuk el az államot, és nem fordítva. De ebből az ügyből is csak az látszik, hogy akik a közügyek intézésére mandátumot kapnak, a következő választási kampányig a birtokukként kezelik az országot és adófizetőit. És rázós kérdésekben össze is zárnak, nem bántják egymást, csak a tévékamerák előtt. Semmi csoda nincs benne, hogy milliók hagyták el ezt az országot, máshol keresve a boldogulást. Ha a tendencia majd a karanténidők után folytatódik, lesz itt gond egy idő után a nagyfiúk különnyugdíjaira valónak az összekuporgatásával.
