Nem tudtam, sírjak vagy nevessek, amikor egy marosvásárhelyi szenátor arról „értekezett”, hogy a magyar politikusok „az etnikai alapú autonómiából választási prostituáltat csinálnak”.
Nem tudtam, sírjak vagy nevessek, amikor egy marosvásárhelyi szenátor arról „értekezett”, hogy a magyar politikusok „az etnikai alapú autonómiából választási prostituáltat csinálnak”. Az említett szenátor annak kapcsán okoskodott, hogy nemrég, éppen az európai parlamenti választások előtt együttműködési szerződést kötött az RMDSZ a Magyar Polgári Párttal. Ez a „demokrata” honatya logikája szerint azt jelenti, hogy az RMDSZ „kétségbe van esve”, retteg, hogy nem éri el az ötszázalékos választási küszöböt, így aztán abba kapaszkodik, akiből az előző években gúnyt űzött. Sőt addig elmegy az eszmefuttatásban, hogy ezt az egész összefogást Budapestről vezérlik a politikai konjunktúra függvényében.
Ugyancsak politikai, illetve kampányfogásnak nevezte, hogy az erdélyi magyarok érdekvédelmi szervezete „előszedte a naftalinból”, most akarja vitára bocsátani az RMDSZ autonómiatervezetét, és felhasználni az MPP-tárgyalások során, annak ellenére, hogy a Magyar Polgári Párt nyilvánosan felvállalta a Székely Nemzeti Tanács tervezetét „az úgynevezett Székelyföld-autonómiájáról”. Ebből aztán arra a következtetésre jutott, hogy az egész autonómiatervezet „porhintés”, ezzel akarja manipulálni és szavazásra késztetni a magyarokat. Mert – folytatja –, az RMDSZ, miután belépett a kormányba, természetesen tisztségekhez jut, majd átenged néhány „főnöki”, „főnököcskei” posztot a helyi közigazgatásban az MPP-nek, így aztán „mindenki elégedett lesz”. Főleg azok, akik számára a politika „egy meleg kis munkahely” lehetőségét jelenti, a „félrevezetett” választók pedig örülnek a „kizárólag etnikai jellegű” megegyezés érdekében tett erőfeszítéseknek. Mert, fejti ki, az RMDSZ esetében olyan programokról, gazdasági-szociális jellegű projektekről, amelyek mindenki – román, magyar – számára előnyösek lennének”, szó sem lehet. És a magyar politikusok egyébként sem „jobbak, mint a Dâmboviţa-partiak”. Ezért is akarják az autonómia lehetőségének kecsegtetésével szavazásra buzdítani a magyar választókat, vonja le a következtetést a demokrata szenátor.
Igencsak „szakszerű” a fenti „elemzés”, ami egy „ellenzéki” magyar szervezet részéről akár elfogadható is lenne. Így azonban furcsa, s egyben nagyon „megható” a demokrata szenátor „aggodalma” amiatt, hogy véleménye szerint az RMDSZ és az MPP „félrevezeti” az erdélyi magyar választókat.
Első pillantásra nehezen érthető, miért kell egy ellenzékben levő román (!) pártnak aggódnia a magyar választók miatt, miközben pártja is zsugorodik, párttársai csapatostul állnak át egy másik politikai formációba, s indulnak a választásokon. Persze, mindenki érti, hogy mire céloz az „aggódó” politikus. De talán mégis jobb lenne, ha a saját portáján maradna, és azért aggódna, amiért tényleg aggódnia kellene. Volna amiért... A magyarok? Bízza rájuk, majd eldöntik, hogy mi jó nekik.
