Egy reneszánsz kori várkastély története

Erdélyi építészettörténetünk egyik nagy vesztesége

Szentdemeter Marosvásárhelytől huszonkét kilométerre délkeletre, a Kis-Küküllő bal partján, kisebb patakok völgyében fekszik. 1503-ban Zentdemeter néven említik. A Kis-Küküllő völgyére nyúló hegyfokon állt a valamikori várkastély. Mára már a maradványai sem láthatók. A 16. században a Balási és Nyújtódi családok kezdték el építeni, 1607 és 1635 között Balási Ferenc reneszánsz stílusban alakította át. 

Bethlen Gábor építkezéseinek hatása

Kelementelkével átellenben, a Kis-Küküllő bal partján elterülő dombvidék lábánál, szűk völgyben fekszik Szentdemeter. Magaslatán régi temploma még áll, de szomszédságában, a Rózsahegyen épített reneszánsz kori kastély már nem létezik, csak a helye ismeretes.

Orbán Balázs fényképe és leírása, valamint egy korabeli leltár alapján ismeretes a kastély hajdani nagysága, építészeti kialakítása, berendezése és felszerelése.

Keresztes Gyula a Maros megyei kastélyok és udvarházak című könyvében ír arról, hogy az épületekkel és magas fallal körülzárt várkastély, négy sarkán egy-egy bástyával, a 17. században épült, Bethlen Gábor reneszánsz kori építkezéseinek hatása érződött rajta.

A kastély pártázatos falaival, nyugati oldalán kétszintes kapuépületével a Lázárok gyergyószárhegyi kastélyához hasonlítható.

Hiteles bizonyíték

A kastély építési idejére vonatkozó adat nincs. B. Nagy Margit Reneszánsz és barokk Erdélyben című munkájában a szárhegyi kastélynál idősebbnek véli, márpedig annak kapuépülete boltíves bejáratának belső falán a gótikus felirat mellett az 1532-es évszám olvasható, mely hitelesen bizonyítja építési idejét.

A szentdemeteri kastély építését a rugonfalvi Nyújtódi Györgynek tulajdonítják. Régi udvarházát, a kapuépületet, a kastély legöregebb építményét Balási Ferenc alakíttatta át, és a „nagypalota” szemöldökpárkányára a B. F. iniciálét és az 1617-es évszámot vésette fel.

Az uradalmat gróf Toldalagi Ferenc vásárolta meg

Id. Balási Ferenc portai követ 17. századi építkezéseinél a fejedelmi udvar reneszánsz kori építkezéseit vette mintául. A pártázatos fal építését minden bizonnyal ő kezdeményezte, majd halála után ifj. Balási Ferenc folytatta, és akkor épült a negyedik sarokbástya is. Ezeket 1635-ben fejezték be.

Balási leányát, Erzsébetet, Gyulaffy László vette feleségül, és így az uradalom a Gyulaffyak tulajdonába került. A fiúág kihaltával az Esterházyak, Révaiak, majd gróf Tranné birtokolták. Utóbbitól gróf Toldalagi Ferenc vásárolta meg.

Az elmúlt század második felében haszonbérlők kezében a kastély épületei mind jobban romosodtak, míg végül a kastély eltűnt a magaslatról…

A kastély és az udvari arisztokrácia igényei

Az építtető vagy későbbi tulajdonos Balási Ferenc 1617-ben a régi udvarház átalakítását reneszánsz stílusban az új „nagypalota” építésével indította el. Az átépítés során a régi otthonból így reprezentációs igényeket is kielégítő kastély lett, mely fényűző berendezésével megfelelt a fejedelmi környezetben forgolódó, annak életstílusát utánozni óhajtó udvari arisztokrácia igényeinek.

Dr. Fekete Albert Az erdélyi kertművészet – Maros menti kastélykertek című munkájában említi, hogy az 1699-es urbárium szerint a kastély kőből, helyenként téglából épült falát pártázat díszítette, melynek jelentése a fejedelmi székhelytől távol eső Székelyföldön az új stílus, a reneszánsz terjedését bizonyítja.

A Lázárok és a Balásiak kapcsolatai

Ahogy már említettük, a kastély lyukdíszítményes, pártázatos falaival, nyugati oldalán kétszintes kapuépületével a Lázárok gyergyószárhegyi kastélyával vethető össze, amely a már elpusztult szentdemeteri kastély alaprajzi megoldását követi, és pártázatához Szentdemeter szolgáltatta a példát.

Mind a szentdemeteri, mind a gyergyószárhegyi kastély pártázatos fala a felvidéki, még inkább a lengyel korabeli emlékekre enged következtetni, mivel mind a Lázároknak, mind a Balásiaknak lengyel kapcsolatai voltak. A kastély belső építészeti kialakítása nem ismeretes.

A lengyel kapcsolatra utal a falu római katolikus templomának kőfaragásos ajtókerete is, mely a krakkói Wavel termeinek faragott kő ajtókereteihez hasonló díszítésű. 

Sajnos, a 18. századi átalakításokkal a kastély pártázatát eltüntették, akkor kapta barokkos formáját és díszeit. A termek, házaik belső építészeti kialakítása sem ismeretes, de a fűtést biztosították. A „béletajtók” béléses borításúak voltak. Sok ablak üvegezése berakásos üvegtányérokkal készült.

Az utazó székely fényképe

Orbán Balázs leírása alapján tudjuk, hogy a szentdemeteri várkastély „egyike honunk legérdekesebb, legszebben fekvő épületeinek”.

A négy sarokbástyával ellátott kastély udvarát magas és széles oldalfalak vették körül: „három oldalán emeletes házakkal állott, a negyedik pedig erős kőfal volt”.

Az utazó székely nem csak leírást adott a kastélyról, de le is fényképezte „nyugati oldalról”. A kép gyenge minősége ellenére kivehető a kastélyépület központi tömege és a nyugati védőfal.

Fekete közlése szerint következtethetünk, hogy az 1860-as években az épületegyüttes jelentős része még állt – nem az egész, hiszen a II. és III. katonai felmérés sem mutatja az 1770-es évekbeli zárt épületalaprajzot. A falon kívül a képtér bal alsó sarkában egy újabb építésű, kerti pavilonnak látszó építmény is feltűnik.

A templomos lovagok vára és a XVI–XVII. században épült udvarház

A közel kilencven méter oldalhosszúságú, négyszög alaprajzú kastély épületei közül az északi oldali középfolyosós épület kolostorra enged következtetni, melynek falait freskók díszítették.

Orbán Balázs meglátása nem volt alaptalan, mivel a sematizmus szerint a Rózsahegyen a templomos lovagok vára, vagyis kolostora állt, a vár területén a templommal.

Keresztes Gyula szerint az északnyugati sarkon álló sokszögű bástya a templom szentélyét alkotta, és azt a nyolcszög három oldalával zárta le.

A délnyugati bástya hatszögű alaprajzú, a délkeleti bástyánál, a kaputorony előtt, felvonóhídon közelítették meg a kastély udvarát. A két bástyát a védőfal mögötti épületsor fogta egybe. A két sokszögű bástyát a nyugati oldalon öt öl magas, lőréses fal kötötte össze egymással, annak közepe táján az udvarház állt, mely a 16-17. században épült, s azt a kastélyba szervesen foglalták bele és magasították meg egy szinttel.

Az okiratok tanúsága

Az 1629-ben készített leltár felsorolja a kastély helyiségeit: a „nagypalotát”, a palota pitvarát, a palota „elleniben” való külső és belső házat, az ebédlőházat, a bolthajtásos házat, a grádicsos feljárót, az aggházakat, a lányok házát, az alsó és felső tornácokat. Továbbá a konyhát és a sütőházakat, a „drabantházat”, a kamrákat, pincéket és a gabonaházat. 

A megnevezés szerint a konyha az egyik bástyában volt, a „szalonnás bástya” előtt pitvar állt. A „temlec”-nek vasrostélyos ajtaja volt, az egyik bástyát fegyveres bástyának nevezték.

Az 1699-ben készített urbárium említi, hogy a kastély „három oldala pedig olosz fokoson” épült. Ez a megjegyzés a külső pártázatos kiképzésre vonatkozik.

Az 1744-ben készített feljegyzés a díszes fal kiképzését az alábbi formában írja le: „a falak tetején csipkésen őrálló lyukakra nem felette régen… épített kastély”.

Az egykori kastély értékeiről az okiratokban olvashatunk

Annak ellenére, hogy a kastély már nem létezik, nem érdektelen annak felszereléséről is említést tenni a korabeli összeírások alapján. A bútorok közül asztal, ládaasztal, ágyak, pohárszékek, almárium, padok, padládák, állófogasok szerepelnek a leltárban. A gyertyatartók a plafonokon függtek vagy falra akasztották őket.

A hibás órát „megveszett óra”-ként jegyezték fel. Számba vették az ágyak lepedőit, derékaljait, vánkosait, párnáit stb. is. Faliszőnyegek sokaságát jegyezték fel, de szőnyeg volt az asztalokon, a padokon és a székeken is.

B. Nagy Margit megjegyzi, hogy a kastélyainkra vonatkozó leltárok alapján „legfényűzőbb berendezése a szentdemeteri kastélynak volt”.

A leltár szám szerint felsorolja a kamrákban, pincékben és a szalonnásbástyában tárolt élelmiszereket. 

Az egykori Balási-kastély kertjéről, annak kialakításáról nem tudni semmit, a felhasznált forrásokban nincs erre utalás. Annyi ismert csak, hogy vadaskert tartozott a kastélyhoz. A vadaskertek reneszánsz hatásra honosodtak meg, főként a várak és a kastélyok körül.

Szentdemeter kapcsán Orbán Balázs egy természeti emlékről is ír:

„Az egyház közelében egy olyan rendkívüli nagyságú cserfa van, melynek törzskerülete öt öl. Ezen ezeréves jó öreg árnyékában szokták… búcsúkor… az egyházi szónoklatot tartani”.

A famatuzsálem olyan erős hatással volt rá, hogy azt lerajzolta, és monográfiájában is közzétette. A leírás és a közölt kép érzékelteti a tölgy méreteit.

Befejezésül Keresztes Gyula szavait használjuk: „…nagy vesztesége az erdélyi építésztörténetünknek, hogy egy ilyen értékes kastély még csak romjaiban sem maradt meg az utókornak…”.

Demján László műemlékvédő építész:

Az Orbán Balázs készítette üvegképet nézegetve, az egyetlen ránk maradt tárgyi fotón jól kivehető a kastély nyugati bejárati oldala. A négybástyás hagyományos várszerű kastélyforma egy meghosszabbított, kápolnában végződő szárnyat is mutat. Ennek a farkasfogdíszítésű szentélyzáródásnak a kialakítása esztétikai fogás, ráhangolódik a kastélyon is megtalálható díszsorhoz. 

A kétemeletes kaputorony már katonai stratégiát rejthet. A kastélyon érzékelhető a magyar királyság északi határvidékére jellemző építészeti fogások és ornamentika használata. Lengyelország és Sáros vármegye több határvidéki középületén alkalmazott pártázati díszítésforma visszaköszönt a szentdemeteri várkastély épületén is. Hasonlóan a fricsi, pácini, majd Erdély leghíresebb reneszánsz kastélyán megtalálható, a főhomlokzaton végigfutó kőpártázat egyben egy jelkódolással felérő üzenetet fogalmazott meg az akkori házrendet tartó tulajdonos jelleméről, gazdagságáról, világnézetéről és nem utolsósorban külföldön való jártasságáról. 

A hajdan a freskórajzairól elhíresült belső tereinek falsíkja képzeletünk szárnyán végigvisz a pazarul berendezett szobák során. 

Említésre méltók voltak egykori gyógy- és fűszerkertjei, látványos virágágyai és parkja, amely a Kis-Küküllő magas partszakaszára épített várkastély hírnevét a Csortos-patak termékeny völgyéből messze földre vitte.

* A rendelkezésünkre bocsátott dokumentációért külön köszönet Keresztes Pál mérnöknek, Keresztes Géza műépítésznek, dr. Fekete Albert PhD, DLA egyetemi tanárnak és Demján László műemlékvédő építésznek