Egy kiállítás utóhangja
Bezárult a marosvásárhelyi Gecse utcai református templom gyülekezeti házában a 85 éves Veress Kálmán faragász alkotásait bemutató rendhagyó kiállítás.
Rendhagyó egyrészt a faragott tárgyak formáit illetően, amelyek kisebb és nagyobb tányérok, tálak, sulykok, plakettek, fakanalak, másrészt a motívumok – virágok, madarak, székelykapu-rozetták, kopjafa és egyéb díszítő minták – tekintetében.
Csókfalváról – Hármasközség – indult, színészi karriert álmodott. A nyári vakációk kultúrmunkájában, népszínművekben, kabarékban csillogtatta különös tehetségét. Nagy átéléssel alakított jellemábrázolásai nagy tetszést váltottak ki a nézőkből. Tökéletesen imitálta, parodizálta falustársait, a Református Kollégium tanárait, a kolozsvári Bolyai Egyetem jogi karának professzorait, későbbi munkatársait.
Ez a született, génjeiben hordozott szép iránti művészi kvalitás öltött kifejezésformát faragásaiban is. Csodálattal néztem munkáit. Kincs van a kezében, a szívében is, írja a honlapját látogató az interneten.
Isten áldása a tehetsége. Egyszerű eszközökkel autodidaktaként ennyi szépet, apró mintás, csipkeszerű faragásmotívumot ritkán látni. Kifinomult lelkiekre, szépérzékre, különleges egyéniségre vallanak. Ezeket a kincseket – sajnos – ma nem eléggé értékelik, nem divatosak.
Állandó helyet érdemelnének, ahol a jövendő nemzedékek is gyönyörködhetnének bennük, írja az egyik látogató.
Valóban, kár lenne, ha Veress Kálmán munkái nem kerülnének magyar közösségünk közkincsévé.
A látogató sok szép élménnyel gazdagodva, lelkileg feltöltődve távozhatott a kiállításról. Termékeny, hosszú életet kívánok még az alkotónak.
Ősz Péter
