2024. május 19., vasárnap

Hiteles tájékoztatás, közösségformáló vélemények

Marosvásárhely

Sok erdélyi magyar református egyházközség büszkélkedhet több évszázados, mesterien megmunkált klenódiumokkal, kegyszerekkel. Ezek közé tartozik a nagyernyei is.


Sok erdélyi magyar református egyházközség büszkélkedhet több évszázados, mesterien megmunkált klenódiumokkal, kegyszerekkel. Ezek közé tartozik a nagyernyei is. Hitvalló őseiktől örökölt úrasztali kellékeik egyik dísze egy ezüstkehely, amit úrvacsoraosztáskor a férfiak használnak.

A kiváló szakértelemmel elkészített, fehér virágos, lábas, aranyozott ezüstpohár Johannes (Hans) Khuen (1551–1581) lőcsei ötvösmester munkája. Az edényre rótt HK iniciálék a készítő nevének a kezdőbetűit jelölik, de úgy, hogy a H betű jobb szára egyben a K betű vonala is. A mester rövid életéről nem sokat tudunk, de annyit igen, hogy fiatalsága ellenére korának legjobbjai közé tartozott.

Az ernyei kelyhet, hogyha életének utolsó évében készítette, az akkor is ezelőtt 430 évvel történt. Nem tudjuk, hogy hol „szolgált” ez a reformáció erdélyi térhódításának idején formába öntött klenódium. A nagyernyei református eklézsia tulajdonába 344 éve került, amikor 1667. április 23-án gróf Rhédey Istvánné egy kikötéssel ajándékozta és adta az akkori egyházfi (mai értelemben gondnok) ernyei Szabó Mihály kezébe, egy ezüsttányérral együtt. Az úrnő által kikötött feltétel az volt, hogy az ajándékozás tárgyát képező úrasztali edények mindig az ernyei reformátusok birtokában maradjanak, „ha csak hárman, vagy négyen maradnának is nálok maradjon, de el ne adhassák. Ha pedig elfogynának, vagy áttérnének, akkor az akkori esperes vagy a parciális gyűlésnek adják.”

Az ajándékozástól eltelt közel három és fél évszázadnyi idő alatt több ezer férfi kezében megfordult ez a kehely, és reméljük, hogy a nagyernyei református közösség még sok száz évig fog létezni, működni, élni, és kis ezüstpoharát nem kell egyhamar az esperességnek átadni. Habár az egyházközségben az elmúlt évben két kisdedet kereszteltek és tíz embert temettek, mégis egy év alatt – a beköltözések révén – a lélekszám hárommal nőtt: 577 lélekről 580 lélekre változott. (A Maros-mezőségi Református Egyházmegye lélekszáma 21 év alatt 7000 főnyivel csökkent. 24000-ről 17000-re! A statisztikák szerint az egyházmegyében két felnőtt korú tagra egy fél gyermek jut! Tehát kettőből nem egy lesz, hanem egy fél! Elszomorító adatok.)

A közelmúltban az ernyei reformátusok megrepedt kelyhét Kolumbán Árpád ötvösművész javította meg.

Nemes Gyula

 

Ez a weboldal sütiket használ

A jobb szolgáltatás nyújtásának érdekében sütiket használunk. Az oldal jobb felhasználása érdekében kérjük, fogadja el a sütiket. További információ itt: Adatvédelmi tájékoztató