Egy elkeserítő mérleg margójára

Jelen sorok írója több mint húsz éve számol be a sajtóban a marosvásárhelyi sport sikereiről, kudarcairól. Voltak közöttük jobb évek, voltak gyengébbek, sikerek és kudarcok. Voltak évek, amikor az volt a kudarc, hogy a marosvásárhelyi focicsapat vereséget szenvedett az utolsó fordulóban hazai pályán, és csak ezüstérmes lett, majd az AS St. Etiénne elleni Európa-liga selejtezőben annak ellenére esett ki, hogy megnyerte az idegenbeli menetet. Amikor azt éltük meg kudarcként, hogy a férfi-kosárlabdacsapat az Asesoft Ploiești elleni bajnoki döntőkben képtelen volt felvenni a küzdelmet az ellenfél nyílt titoknak számító, de soha el nem ismert kulissza mögötti machinációival. Aztán az ismert, most nem részletezett okok miatt bekövetkezett visszafejlődés után olyan év is volt, amikor a város egyetlen élvonalban szereplő csapata a magántőkével működő női kosárlabdacsapat, a Sirius volt.

Nem volt eddig olyan év azonban, amikor arányaiban ilyen elkeserítő lett volna a mérleg az őszi félév eredményeiben. Jelenleg hat felnőtt bajnoki élvonalban szereplő marosvásárhelyi csapat működik, ezek összesen 62 mérkőzést játszottak az ősszel, amelyekből mindösszesen 11-et tudtak megnyerni, 51-et (!) elveszítettek. Más szóval, a győzelmek aránya még a 18%-ot sem éri el. (A teke javítana az arányon, de nem számoljuk ide, mert alapvetően mégiscsak egyéni sportág.)

Ha pedig a férfi-kosárlabdacsapatot – az egyetlen, amelynek több győzelme van, mint veresége – kivesszük a mérlegből, akkor az arány 2 győzelem az 58 vereséghez, 3,44%-os (!!?) a sikerességi arány. Újságíró legyen a talpán, aki ezek után is bátorságot tud meríteni, hogy beszámoljon a mérkőzéseken történtekről...

A különböző sportágak és csapatok helyzete változó, egyes esetekben a fejlődési lehetőség adott, másokban színamatőr szintről beszélünk, így elvárásaink sem lehetnek. Azt a bizonyos két győzelmet (9 vereség mellett) a női röplabdázók gyűjtötték be, akik éppen hogy reménykedhetnek a bennmaradásban, négy marosvásárhelyi együttes azonban (teremlabdarúgás, női labdarúgás, női kosárlabda és női jégkorong) tök utolsó a rangsorban, tekintve, hogy minden mérkőzésüket elveszítették, és a kilátások sem túl rózsásak. És néha a vereség igencsak nehezen emészthető arányban következett be, például: női kosárlabda – 35:114; női labdarúgás – 0-16; női jégkorong – 0-37 (!). És akkor még nem beszéltünk a másodosztályban szereplő női kézilabdacsapatról, amelynek szintén nulla győzelem az eddigi mérlege, és a nyáron megszűnt női vízilabdacsapatról, amely talán azért nem folytatta, mert hasonló csónakban evezett. De említhetjük az amerikaifutball-csapatot is, amely nem túl sikeres idényt tud maga mögött, hiszen a 3. helyen végzett a négycsapatos bajnokságban.

A futballról nem szóltunk, mert a marosvásárhelyi csapat egyelőre csak a harmadosztályban érdekelt, és feljebblépési perspektívái igen korlátozottak, illetve azokról a sportágakról sem, amelyekben régóta várjuk a felnőttcsapatot (férfi-vízilabda és jégkorong), de hiába...

A fenti sorokat nem ítélkezésnek szántuk, s nem is számonkérésnek a sportolók irányába, hiszen meggyőződésünk, hogy mindenki nyerni szeretne. A statisztikán azonban elgondolkodhatnak azok, akik tehetnek ezeknek a számoknak a javításáért. Éhgyomorra ugyanis nincs teljesítménysport, csak amatőr. Ami önmagában dicséretes, de nem elég. Különösen, ha egy város presztízséről van szó.