Egy diáklány kiesett a nyitott folyosóablakon

A megyei tanfelügyelőségtől kaptuk a hírt, hogy április 16-án, hétfőn a Marosvásárhelyi 7-es Számú Általános Iskola első emeleti folyosójának az ablakából kiesett egy hatodikos diáklány négy méter magasságból a köves iskolaudvarra. 

N. Sz.-t a perceken belül érkező rohammentősök a marosvásárhelyi sürgősségi kórházba, majd még aznap délután helikopterrel a kolozsvári kórház idegsebészeti klinikájára szállították, ahol megműtötték. Állapota súlyos. 

Kedden Körtesi Sándor Gábor iskolaigazgatóhoz fordultunk, hogy részletezze a történteket. Azért is szerettük volna tisztázni a helyzetet, mivel a 7-es számú azon általános iskolák közé tartozik, amelyeket nem a botrányos eseményekről, hanem a rendben és fegyelmezetten folyó oktatási tevékenységéről ismerünk. Az épület felé közeledve már messziről látszik, hogy az iskolafenntartó polgármesteri hivatal igencsak spórolt, amikor a régi ablakokat termopánra cseréltette. A hármas műanyag ablakoknak csak a középső ablakszemét lehet kinyitni, ami nagy melegben nehezen oldja meg az osztályok szellőzését, és nyitva tartásuk veszélyes is lehet. Arra, hogy a kisebb felső ablakszemeken, ha nyithatóak lennének, biztonságosabb lenne a szellőztetés, a tulajdonos sajnos nem gondolt. Ezért kellett az iskolai rendszabályzatba belefoglalni, hogy a nyitott ablakon kihajolni és a párkányára ülni tilos. Az iskola folyosóinak ablakain biztonsági okokból nincsen kilincs, csak a takarítónők nyithatják ki azokat. Hasonlóképpen az alacsonyan levő lépcsőházi ablakok sem nyithatók, szintén biztonsági okokból. Ezért a két emeleten – a tűzoltósági szakemberek tanácsára, illetve esztétikai okokból – a védőrácsot nem szerelték vissza.

Amint Körtesi Sándor elmondja, márciusban munkások jelentek meg az iskolában, és bejelentették, hogy a régi, csúnya falburkolatot újra cserélik. Kérték, hogy dolgozhassanak délelőtt, ami nem járt nagy zajjal, ezért az igazgató megengedte. Miután felszerelték, vízalapú lakkal kezelték a fát, szintén iskolaidőben, de az ellen sem volt kifogásuk, mivel nem volt zavaró a szag. Ennek ellenére feltételezhetően az egyik munkás kérés nélkül elvett a takarítónő szobájából egy kilincset, és kinyitotta az első emeleti lépcsőház ablakát, mert valószínűleg úgy gondolta, hogy jobban szellőzik a folyosó. 

A hatodik osztálynak Körtesi Sándor iskolaigazgatóval volt 12-től földrajzórája hétfőn. Amikor szünet előtt öt perccel megszólal a figyelmeztető csengő, az igazgató kiengedte a diákokat, mert testnevelésórájuk következett, hogy időben le tudjanak vetkőzni, és felvegyék a tornafelszerelést. N. Sz-nek, aki alacsony, zömök kislány, hétfőn felmentése volt a torna alól. Az igazgató utolsónak lépett ki az osztályból, és nem a szembeni, hanem a tanároknak és a kisiskolásoknak fenntartott másik lépcsőházban ment fel a második emeletre, ahol az osztályból hat diák a vallástanárnővel színdarabot gyakorolt. Amikor a földszinten levő irodához ért, három kislány szaladt hozzá, hogy menjen gyorsan a hátsó udvarra, mert egy kislány kiesett az ablakon. A folyosóablak alatt talált rá, N. Sz. hason feküdt, a feje oldalra volt fordítva, a keze, lába furcsa pozícióban. Elkergette a bámészkodó gyermekeket, letérdelt a kislány mellé, akinek nyitva volt a szeme, és megkérdezte, hallja-e őt, amire nagyon nehezen kimondta, hogy igen. Tárcsázni akarta a sürgősségi hívószámot, de tanítónő kolléganője az emeletről szólt, hogy ő már telefonált. Érkezett is perceken belül a rohamkocsi és az orvosokat szállító autó. A kislányt immobilizálták, majd fél órán belül elszállították. Időközben a szülei is odaérkeztek. Az igazgató elmondta, hogy hétfőn délután értesült arról, hogy helikopterrel átvitték a kolozsvári idegsebészetre, ahol megműtötték. 

Azt, hogy pontosan mi történt, senki sem látta. Mialatt a többiek a tornaterem felé tartottak, feltételezhetően N. Sz. a tízóraiját akarta elfogyasztani. Az igazgató szerint a diákok szerettek leülni az alacsony ablakpárkányra nagyszünet idején, amikor a folyosón maradhatnak tízóraizni. 

Mivel meg volt szokva, hogy zárva van az ablak, amit hétfőn a munkások teljesen hátranyitottak, lehetséges, hogy hátradőlt, és kiesett. Más feltételezés szerint kinézhetett az udvarra, elveszítette az egyensúlyát, és azért esett ki. Erőszak nyomát nem találták rajta, és az öngyilkosságot is kizárják. N. Sz. csendes, nyugodt, közepesen tanuló diáklány volt, nem voltak haragosai, és semmi jelét nem mutatta annak, hogy súlyos lelki válságban lenne. 

A munkásnak viszont, aki engedély nélkül hátranyitotta a lépcsőházi ablakot, egy szalaggal jeleznie kellett volna, vagy egy bútordarabot odatolni, hogy ne lehessen megközelíteni a nagyon alacsonyan nyíló ablakot. A történtek után a munkások eltűntek az iskolából, ma sem mentek arra, holott a lambériázást láthatóan nem fejezték be. Az ajtók körül nincsen helyreállítva a faburkolat, így az iskola továbbra is munkatelepnek látszik. Ami a fenntartót illeti, véleményünk szerint nem tanév közben kell a felújításokat elvégezni, a munkások felügyeletét pedig jobban meg kellene oldani, hogy ne dönthessenek önkényesen, figyelmen kívül hagyva az iskola által hozott biztonsági intézkedéseket. A szolgálatos tanár ugyanis nem tudja áttekinteni az iskolaudvart, a lépcsőházakat és a folyósokat is egyszerre.