Egy családi találkozó margójára

Családi találkozóra került sor július 22-én a Laci csárda egy, a belső udvar szögletében lévő termében. Nagy részük immár húsz éve nem látta egymást, nem találkoztak egymással személyesen, de hála a világháló nyújtotta lehetőségnek, sikerült ennyi idő távolából összegyűjteni két néhai édestestvér 2+3 gyerekeinek gyerekeit. Sajnos, nemcsak a két édestestvér, hanem a már említett 5 gyerekéből hárman csak az örökkévalóságból figyelhették, örvendezhettek afölött, hogy a rokoni kapcsolatok nem szűntek meg. Ennek a rövidke, pár órás találkozónak a végkonklúziója az lett, hogy három év múlva, 2020-ban, a nagy melegre való tekintettel hamarabb, május elsején találkozzunk újra, és ha lehet, még nagyobb számban, hogy immár a 2+3 unokatestvérből egy-egy életben levő, de már 70 év feletti gyerekeinek gyerekeivel, azaz az unokákkal is bővüljön a résztvevők száma. Mind Marosvásárhelyen éltek, de a sors nagyrészüket elsodorta több száz, majd onnan több ezer kilométerre. Így az itthon maradottak mellett Bukarestből, Magyarország több helységéből, de Kanadából és az Egyesült Államokból is volt hazatérő. Azt az örömöt, azt a hangulatot, ami a késő esti órában a búcsúzkodáskor, az elváláskor uralkodott az egymást rég nem látott testvérek, unokatestvérek között, nem lehet leírni. Szép volt, gyerekek, összetartozásból mindannyian jelesre vizsgáztunk! Szóljon ez az írásom ösztönzőleg azoknak is, akik szintén szétszóródtak a szélrózsa minden irányába. A távolságokat legyőzi a technika, a repülőjáratok, a világháló, és csak az emberi gyarlóság gátolhatja meg egy hasonló családi rendezvény, összejövetel, találkozó megtartását.

Szász Károly