Dr. Erősdy Sándor, Maros-Torda vármegye főispánja

• 2021-12-02 15:13:13

• Komán János

(Folytatás november 26-i lapszámunkból)

November 19-én a miniszterelnök két órán át tartó kihallgatáson fogadta Erősdyt.(222) A főispán ügyében indított vizsgálatot befejezték. Erősdyt rehabilitálták. Erősdy november 28-án megköszönte a miniszterelnök jóindulatát, melyről a Budapesti Tudósító a következőképpen tájékoztatta olvasóit:

„(…) mivel az ő főispáni állásában való megmaradása a kormány helyzetét nagyon alterálhatná, mert az ellenzék emiatt még az indemnitási vitát is megnyújtaná, kéri a miniszterelnököt, fogadja el az ő lemondását.” (223) 

A miniszterelnök elfogadta a lemondást, és azonnal kijelentette, hogy Erősdyt valamely más megfelelő állásra alkalmazza. A Nemzeti Munkapárt egyik fővárosi lapjának Erősdy a következőképpen nyilatkozott:

„Én megkaptam, amit vártam. Rehabilitáltak. És ha tudok szolgálatot tenni a kormánynak, kész örömmel cselekszem.” (224)

A Székely Napló, a vármegye Nemzeti Munkapártjának lapja, a következőképpen búcsúzott Erősdy Sándortól: 

„Fájdalommal s gyászos borúval vettük tudomásul azt, hogy Erősdy Sándor ragyogó alakja elhagyja a főispáni széket, s ennek révén elkallódik körünkből egy nagy, szívünk szeretetének mélyén őrzött, kivételesen és példaadóan nemes egyéniség.” (225) 

A kormány hivatalos lapja, a Magyar Nemzet Erősdy lemondásával kapcsolatban a következőket írta: 

„A kormány elment az engedékenység és méltányosság legszélsőbb határáig, csak hogy végre nyugalom, béke és a törvényes rend tisztelete váltsa föl Maros-Torda vármegyében és székhelyén, Marosvásárhelyen a sokéves háborúságot és anarchiát. Elhívta a vármegye és a város éléről Erősdy Sándor főispánt, akiben pedig minden kvalitás megvolt arra, hogy rendbe szedje a törvényhatóságok ügyeit. A vármegyei és városi ellenzék azonban Erősdy távozását mondta a békés munkálkodás sine qua non-jának. Khuen Héderváry Károly gróf engedett a vármegye és a város érdekében. Sajnálatos módon Erősdy főispán fölmentése nem állította helyre a békét. Az ellenzék folytatja az üldözést azok ellen is, akiket, mint Erősdy híveit, indexre vett.” (226) 

December 22-én megjelent a király és a miniszterelnök hivatalos bejelentése:

„A belügyminisztérium vezetésével megbízott magyar miniszterelnököm előterjesztésére Erősdy Sándort, Maros-Torda vármegye és Marosvásárhely szabad királyi város főispánját ezen állásától, saját kérelmére, felmentem, s egyúttal megengedem, hogy másnemű alkalmaztatásáig a főispáni állásával egybekötött illetmények élvezetében való meghagyása mellett, szolgálattételre a miniszterelnökséghez beosztassék.

Kelt Bécsben, 1910. évi december 17-én.

Ferencz József s.k.

Gróf Khuen-Héderváry Károly s. k.” (227)

Ugyanez a hivatalos lap arról értesíti a vármegyét, hogy gróf hallerkői Haller Jánost, Udvarhely vármegye főispánját, ezen állásban való meghagyása mellett, kinevezték Maros-Torda vármegye és Marosvásárhely főispánjává. (228) December 29-én a Nemzeti Munkapárt helyi lapja hírül adta, hogy Erősdy Sándor hivatalos formák között átadta hivatalát utódjának. (229)

Erősdy Sándor, amint ő is állította, a Deák Ferenc által létrehozott kiegyezés híveként gondolkodott, és a vármegyében létrehozott autonómiapárt vezéralakjaként, majd a Nemzeti Munkapárt megbízottjaként, főispánként került szembe Kossuth Ferenc Függetlenségi és Negyvennyolcas Pártjának helyi vezéralakjaival és támogatóival, akikkel nemcsak politikai, hanem szerintem egy erőteljesen érzékelhető tekintélyháborúban is állott, mivel páratlan munkabírásával, törvényismeretével, jó tollával, szónoki képességével, eszességével, igazságszeretetével, bátorságával tekintélyes politikusokat és nagyszámú támogatót gyűjtött maga köré. Emelt fővel hagyhatta el „legyőzöttként” is a kuruckodó város és vármegye főispáni székét.

Hivatkozások

222. Székely Napló, 1910. nov. 20., 2. o.

223. Az Újság, 1910. nov. 29., 4-5. o.

224. uo.

225. Székely Napló, 1910. dec. 10., 2. o.

226. ua., 1910. dec. 17., 2. o.

227. Budapesti Közlöny, 1910. dec. 22.

228. uo.; Székely Napló, 1910. dec. 24., 1. o.

229. Székely Napló, 1910. dec. 29., 2. o.