Dr. Bernády György és Marosvásárhely urbanizációja

A politizáló polgármester

Hogy Bernády 1910-zel kezdődően bekapcsolódott a politikai csatározásba, annak számos jelét adta. Ettől az időtől kezdődően adminisztratív feladatait kevésbé hangoztatja, és egyre sűrűbben szembeszáll politikai ellenlábasaival. A törvényhatósági képviselői választások idején is, 1910 decemberében aktívan kampányol hívei, a munkapártiak oldalán. Bustya Lajos pedig annyira nyílt kampányt folytat érdekükben, hogy a rendőrségnek kell közbelépnie. A választás eredményeként Bernády hívei jelentős számban bekerülnek vagy továbbra is bent maradnak a törvényhatósági bizottságban. Pl. Bedőházi János volt országgyűlési képviselő, Kovácsy Albert közjegyző (akinél a végrendeletét is megkötötte 1935-ben), Aschenbrenner József tanár, Szakáts Péter kamarai titkár, Tóthfalusi József lelkész, Kóbori János kollégiumi tanár, Sztupár Samu főügyészhelyettes és mások.1

1911-ben Bernády politikai aktivitása alábbhagy. Figyelmét nem annyira a politika, mint inkább a váratlanul felbukkant lehetőség, a földgáz gazdasági kihasználásának és a város javára fordíthatóságának kérdése felé fordítja. Az 1911. február 11-i közgyűlésen elhangzott városfejlesztési tervét már a földgáz kiaknázása és felhasználása köré csoportosítja. És e célból utazik az észak-amerikai Egyesült Államokba.

1912-ben gazdasági válság és nagy árvíz sújtja a várost. A sok időt igénylő politikai csatározások helyét ismét átveszi a városépítés folytatása elé gördült nehézségek leküzdéséért zajlott tevékenység. Az építkezések érdekében újból Pesten kilincsel hitelekért, itthon az árvízkárok elhárítása, a gátépítés, a színház ügye, a közművelődési ház berendezésének a befejezése és számos más feladat vár megoldásra. Közben a fővárosban változások történnek. Június 10-én Tisza István lesz a miniszterelnök. A kormányváltást további változások követik. Az új kormány saját embereit ülteti a törvényhatóságok élére. Ennek következménye, hogy gróf Haller János főispán már márciusban benyújtott lemondását októberben az új kormány elfogadja. A híre már közszájon forog, hogy a miniszterelnök bizalmasa, Bernády lesz az utódja. Október 11-én Bernády Budapestről hazaérkezve még azt nyilatkozza, hogy egyelőre szó sincs az ő főispánságáról. De október 21–24. között ismét a fővárosban van, éppen akkor, amikor – a sajtó szerint – Haller lemondását a belügyminisztériumban fontolgatják. December 

4–6. között ismét Pesten van. A hírek szerint a minisztériumban tárgyal az Erdély-részi ipari kirendeltség Marosvásárhelyen való felállításáról.2 

December végén aztán minden eldőlt. Haller lemondását az uralkodó december 20-án elfogadta, és a következő nap kibúcsúzott a várostól és a vármegyétől. Egy hét múlva, december 28-án a Hivatalos Közlönyben pedig megjelent a hír: Dr. Bernády György m. kir. udvari tanácsos lett Marosvásárhely törvényhatósági jogú szabad királyi város főispánja.

 

A leköszönő polgármester számvetése

1912. november 9-én a városi házipénztár, kövezetvám és tisztviselő-nyugdíjalap 1913. évi költségelőirányzatát tárgyalta a városi közgyűlés. A költségelőirányzat előterjesztése után a polgármester magyarázatokat fűzött az ismertetett adatokhoz. De mielőtt rátért volna a kérdésre, váratlan számvetésbe fogott. Tulajdonképpen kiértékelte a polgármestersége alatt eltelt 10 év megvalósításait.3 Mivel kiértékelése nemcsak terjedelmes, hanem átfogó is, a polgármestersége idejével foglalkozó írásunkat az ő beszámolójával zárjuk.

A kiértékelés elején, de a végén is kidomborította a városi törvényhatósági bizottság és a tanács szerepét a sikerek elérésében. Még távolról sem utalt az ő érdemeire. Mindent közös megvalósításként méltatott. „Ha már most ezektől a számoktól eltekintünk – kezdi a kiértékelést –, s végigtekintünk a város külső képén és belső életén, megnyugvással kell konstatálnunk azt, hogy az az áldozatkészség, melyet a város törvényhatósági bizottsága tanúsított, s az a munkásság, amelyet a város tanácsa a város törvényhatósági bizottsági tagjaival karöltve kifejtett, minden tekintetben áldásos és megnyugtató eredményre vezetett.”4

Értékelése nyomatékosabbá tétele érdekében a város pénzügyi helyzetének a megítélését hozta fel. Azt, hogy 1902-ben, amikor szüksége volt a város közönségének pár százezer koronára sürgős természetű tartozások kiegyenlítésére, csak a maga értékpapírjainak az elzálogosítása révén juthatott kölcsönhöz. De a lefolyt 10 év alatt alaposan megváltozott a helyzet, a Magyar Jelzálog Hitelbank 13–14 milliót bocsátott a város közönsége rendelkezésére, „s ma a nehéz pénzügyi viszonyok mellett is módunkban állott aránylag kedvező feltételek mellett fedezni a pénzbeli szükségleteinket”.

A megvalósítások terén az iskolaügyben elért eredményeket tartja a legkiemelkedőbbeknek. „Ha továbbmegyünk és összehasonlítjuk a város jelenlegi külső képét a 10 év előttivel – olvashatjuk a közgyűlési jegyzőkönyvben –, azt kell megállapítanunk, hogy a város e tekintetben is óriási lépésekkel haladt a fejlődés útján. Az időközben államosított elemi iskoláink és óvodáink 3–4 szeres osztályszámmal, nyomorult és dohos viskókból modern, egészséges, a kor kívánalmainak megfelelő épületekbe költöztek. A fejlődés kétségtelen jelei mutatkoznak az időközben szintén államivá lett polgári fiúiskolánál is, amelynek ma már minden osztálya párhuzamosítva van, s amely a régi rozoga házából szintén egy modern, mindenekben megfelelő épületbe hurcolkodott át. A lefolyt tíz év alatt állíttatott fel a városi felső kereskedelmi, felsőbb leányiskola is. Az első már saját hajlékában van, valamennyi osztálya párhuzamosított, a felső kereskedelmi leányiskola is a legszebb virágzásnak indult. A felsőbb leányiskola eddigi nyomorúságos elhelyezése miatt még mindig a kezdet nehézségeivel küzd, azonban 26 ezer koronát kitevő állami segély mellett ennek épülete is épülőfélben van, s az iskolának a jelen irányzat figyelembevétele mellett leánygimnáziummá való fejlesztése szintén elsőrangú gondoskodás tárgyát képezi. A zeneiskola egyáltalán nem remélt fejlődést mutat. A nagy gonddal összeállított tanári kar példás igyekezete folytán az ország hasonnemű intézetei között az elsőséget küzdötte ki a maga részére. Ez idő szerint ez az intézet is nyomorúságos helyiségekben tengődik, de már a befejezés stádiumában áll a közművelődési ház, amely méltó otthont fog ezen intézetnek, amelyre mindannyian büszkék vagyunk, nyújtani. A tervezett állami főreáliskola ügye tárgyalás alatt áll, s épp így az előkészítés stádiumában állanak a sokat emlegetett tanítóképző és gazdasági iskola is.”5 

Az iskolaügy után rátér a kulturális téren elért megvalósításokra. „A közművelődési ház – folytatja elemzését –, amelyet a vallás- és közoktatásügyi kormány bőkezű támogatása mellett épített a város közönsége, szintén a befejezés stádiumában áll, s abban a zeneiskolán és hangversenytermeken kívül egy városi nyilvános közművelődési könyvtár, továbbá ideiglenesen a városi képzőművészeti gyűjtemény lesz elhelyezve. Alig pár héttel ezelőtt határozott a városi törvényhatósági bizottság a városi múzeum ügyében is, mindennek figyelembevételével nyugodtan megállapítható az, hogy a város kulturális tekintetben óriási előrehaladást tett. A kulturális haladást még fokozza azon körülmény, hogy a lefolyt 10 év alatt sikerült a város részére egy cs. és kir. alreáliskolát szereznünk, és hálásan emlékszik meg arról, hogy a ref. collégium, a rom. kath. finevelde is ezen idő alatt jutott új és mindenekben megfelelő hajlékhoz. Szóval azt látjuk, tapasztaljuk, azt kell konstatálnunk, hogy a város képe kulturális szempontból óriási mértékben és feltétlenül változott meg az utóbbi 10 év alatt.”6

(Folytatjuk)

 

1 Sebestyén Mihály 1910, 148., 154.

2 Uo. 173–176.

3 MmNL, Mvhely város lt, Közgyűlési jegyzőkönyvek, 92/1912. sz., 74–101.

4 Uo. 74–75.

5 Uo. 77–78.

6 Uo. 79–80.