Dr. Bernády György és Marosvásárhely urbanizációja

(Folytatás január 22-i lapszámunkból)

A polgármester városfejlesztési programjai

Dr. Bernády György tizenegy évi polgármestersége alatt három átfogó városfejlesztési programot ismertetett a városi közgyűlésen, az elsőt a székfoglalókor, a másodikat újraválasztása előtt, a harmadikat pedig 1911-ben, a földgáz felhasználási lehetőségei kapcsán. Ezeken kívül rövid távú terveket időszakonként is készített. Előadásait a törvényhatósági bizottság jegyzőkönyveiben részletesen lejegyezték, onnan ismerjük mi is. 

Bernády György megválasztásakor jól ismerte a város megoldásra váró gondjait, hiszen már azelőtt, törvényhatósági bizottsági tagként elkötelezte magát a város modernizációja mellett, és kiállt az elgondolások megvalósításáért. Feltételezzük, hogy a polgármesteri szék elnyeréséért folytatott, kulisszák mögötti lobbizás alkalmával már kiforrott, logikusan felépített modernizációs programmal rendelkezett, amellyel megnyerte a választókat. Célkitűzéseit először székfoglaló beszédében tette nyilvánossá. 

A megválasztása alkalmával tartott székfoglaló beszédében a modern Marosvásárhely megteremtését tűzte ki legfőbb céljának.1 Beszédében ábrázolta azokat az elmaradt viszonyokat, melyek az átalakulás előtt álló várost jellemezték, és beszélt a város jövőjéről alkotott elképzeléseiről, a reformtervek keresztülvitelére sarkalló tényezőkről, a korszerű városi infrastruktúra elemeiről. 

Beszéde elején kiemelte az előtte álló feladatok nagyságát: „Teljes tudatában vagyok azon nagy, hogy ne mondjam, óriási feladatoknak – mondta –, amelyek ezen állás betöltése közben reám várakoznak, teljes tudatában vagyok azon nehézségeknek, amelyekkel ezen feladatok megoldása közben meg kell küzdenem”.

Első teendőjének a városi közigazgatás és a város anyagi ügyeinek rendbetételét tekintette. Megfogadta, hogy a város anyagi ügyeinek vezetésében a legnagyobb körültekintéssel, takarékoskodással, a törvényes rendelkezések és formák szigorú betartásával fog eljárni. Ígérte, hogy a nagy megterheltetés alatt görnyedő polgárságot minden további megterheltetéstől kímélni fogja. De azért szükségesnek tartotta megemlíteni, miszerint „vannak bizonyos körülmények közegészségügyi, rendészeti, köztisztasági s végül szépészeti tekintetben, amelyeket a jelen súlyos viszonyok között nem szabad, s nem lehet egészen tekinteten kívül hagyni”.

Beszédében rendkívül kedvezőtlen képet festett a városi iskolaügy helyzetéről, szégyenteljesnek nevezve azt. Ezért iskolaépítéseket ígért, és az oktatási viszonyok gyökeres megváltoztatását helyezte kilátásba. 

Ezután vázolta a város jövedelmi forrásainak gyarapítását célzó elképzeléseit. E téren különösen fontosnak tartotta a város vámszedési jogának rendezését, annak teljes egészében való megtartását, a város jövedelmének, bevételeinek osztatlan megőrzését. Anyagi tekintetben rendkívül fontosnak és soron kívüli gondot igénylőnek minősítette az épülő városi gőztéglagyár ügyének végleges megoldását, amelyet komoly bevételi forrásnak tekintett. Következett a közlekedés modernizálása, a járdák lefektetése, az utak jó karbantartása, az útszélek befásítása, a város szabályozási tervének elkészítése, a szabályrendeleteknek a megváltozott viszonyok szerint való átdolgozása, újabb szabályrendeletek készítése, új jövedelemforrások kiaknázása.

A modern város kellékei közé iktatta a közegészségi körülmények sürgős javítását, amelynek alapfeltétele az egészséges ivóvizet biztosító vízhálózat és a csatornázás megvalósítása. 

Székfoglaló beszédét ekként zárta: „Isten áldása legyen hazánkon, e városon és annak polgárságán. Áldja meg a Mindenható a főispán úr ő méltóságát és a törvényható bizottság minden egyes tagját, és koronázza siker azon munkát, amelyet jövőre teljesíteni az Önök jóakaratú támogatása és bizalma folytán hivatva leendek”2.

Amint beszédeiből megállapítható, előterjesztéseire az évek folyamán Bernády minden egyes alkalommal alaposan felkészült. A várható kifogásokra tett feleleteket is előre számba vette, és alkalomadtán részletesen kifejtette, ami nyomon követhető a közgyűlési jegyzőkönyvekben részletesen leírt hozzászólásokból és az azokra adott feleletekből. Csakis ez lehet a magyarázata annak, hogy akaratát rendszerint érvényesíteni tudta.

Jó útravalónak bizonyult, hogy ebben a politikailag megosztott és egymással állandóan marakodó városban megválasztása kérdésében meglepő egyetértés született. Ez az egyetértés felhatalmazta őt arra, hogy ne csak reformprogramról beszéljen a székfoglaló közgyűlésen, hanem merészen belevágjon azok azonnali gyakorlatba ültetésébe. Az út göröngyösnek bizonyult, de az akadályok nem gátolták meg tervei megvalósításában, és egy évtized alatt sikerre vitte álmai jelentős részét, még ha azt csak alapozásként értékelte is távozását megelőzően. 

Már Bernády polgármestersége első évében érezhető változás állt be a város döntéshozó szervének a tevékenységében. A törvényhatósági bizottsági közgyűléseken szaporodott az elfogadásra előterjesztett tanácsi javaslatok és jelentések száma, megnőtt a tárgyalt ügyek sora. Széleskörűbb lett a tárgyalás alá került ügyek tárgyköre. Foglalkoztak közigazgatási szervezési kérdésekkel, szakbizottságok megújításával vagy létrehozásával (pl. egészségügyi, iskolai, építkezési, gazdasági, pénzügyi, jogügyi, közrendészeti stb.), új intézmények (bábaképző, csendőrparancsnokság stb.) létrehozásával, illetve városba hozásával, szabályrendeletek megújításával és újabbak kidolgozásával, utcák javításával és aszfaltozásával, új utcák megnyitásával és telkek parcellázásával, telekkisajátításokkal, határkövek felállításával, iskolák építésével és államosításával, nagyobb összegű kölcsönök felvételével stb., stb. 

 

A második városfejlesztési program

Bernády polgármesterségének első szakaszában számos olyan javaslatot terjesztett a bizottság elé, amely kiegészítette és konkrétabbá tette az általános programot. Javaslatait a tanács mint a törvényhatósági bizottság állandó választmánya terjesztette elő megvitatás és jóváhagyás végett. A polgármester elgondolásait, meglátásait rendszerint a kérdések felmerülése, illetve napirendre kerülése során ismertette a városi önkormányzat ülésein. De voltak olyan alkalmak is, amikor úgy érezte, hogy nagy horderejű kérdések kapcsán általánosabb, átfogó ismertetéseket kell tartania a városfejlesztés előtt álló újabb kérdésekről, elképzeléseiről és az azok megvalósítása érdekében hozott lépéseiről. Ilyen alkalom volt az 1908. február 10-ére kitűzött tisztújítás. 

Bernády a tisztújítást megelőző és azt előkészítő közgyűlést használta fel arra, hogy ismertesse a bizottsági tagokkal városépítési elképzeléseit újraválasztása esetén. A január 15-én tartott közgyűlésen, amelyen az 1907 utolsó negyedévi polgármesteri jelentést is tárgyalták, részletesen beszámolt „azon tervekről és intentiókról, melyek vezérelni fogják a tanácsot a jövőben, ha a törvényhatósági bizottság a jövő ciklusra is a jelenlegi tanácsot részesítené bizalmában”3. Vallomása szerint beszédét azért időzítette ekkorra, hogy a törvényhatósági bizottságba bekerült új tagok a tisztújítás előtt tiszta képet alkothassanak a tanács tevékenységéről.

Beszédében, mielőtt áttért volna a részletekre, a program vezérelvéről szólt: „A vezérelv pedig nem egyéb, mint Maros-Vásárhelyből a szín-magyar városból az erdélyi részek közepén egy consolidált gazdasági és társadalmi viszonyok között élő polgársággal bíró várost, kereskedelmi és ipari emporiumot, forgalmi gócpontot teremteni, kulturális és humanistikus intézményekkel gazdagítani e várost még jelentékeny áldozatok árán is, mert csak így szolgálhat e város itt az erdélyi részekben, nemzetiségek tengere által lakott országrészekben a magyar kultúra világosságának terjesztésére, s csak ily gócpontokat képező városok révén biztosítható a magyar nemzet hegemoniája s a magyar államiság suprematiája”4. 

Áttérve a várost érintő konkrét kérdésekre, először általánosan beszélt városrendezési politikájáról. Elsődleges kérdésnek tartotta a külterjes fejlődés megakadályozását. Úgy vélte, hogy a külterjes fejlődés nemcsak a város közönségére, hanem a kültelkek lakottságára is káros. Káros a város közönségére, mert a kültelkek rendezése túl nagy tehervállalással jár, az utcák értékét túlhaladó anyagi áldozatot követel. Az ottani lakosságra azért káros, mert az úttestek felemelésével, vízlefolyások létesítésével viskóik eltemettetnek, minél fogva értékük csökken. Ezért a tanácsnak körültekintően kell eljárnia az építési engedélyek kiadásával, és csak akkor kerülhet arra sor, ha az úttest céljaira szükséges területek biztosítva vannak s az úttestek nívója meg van állapítva. És nem felejtette el kihangsúlyozni, hogy szépészeti szempontból vigyázni kell az ízlés és kivitel terén a szakértelem megnyilvánulására. A meglévő kültelki épületek ugyanis élet- és tűzveszélyes tákolmányok, ízlésről esetükben szó sem lehet. A cél eléréséhez – tájékoztatja a közgyűlést – a városi tanács építészeti téren szigorúbb szabályokat fog alkalmazni, s a faházak építésének megakadályozásával a tetszetős külsejű, nem pedig a veszélyes vályoglakások keletkezésének előmozdítására fog törekedni.

Folytatva az építkezésekkel kapcsolatos kérdéseket, vázolja, hogy az építkezési szabályrendelet tiltja, hogy 1908-tól kezdődően engedélyezzék a háztetők zsindellyel való fedését és javítását. Elismeri, hogy e kérdés tapintatot és körültekintést igényel, de a főutcákon és ahol az alépítmény megengedi a tűzbiztos fedőanyagot, ott a tanács a legnagyobb szigorral fog eljárni.

Városrendezési szempontból igen fontosnak tartotta a kihasználatlan területek feldarabolását, ami a legcélszerűbben utcanyitásokkal érhető el. „Szükség van erre – folytatja a polgármester – azért is, mert ezáltal a város belterjes fejlődése mozdíttatik elő. A lakosság sűrűbb lesz, ami nemcsak közrendészeti, köztisztasági és közegészségügyi szempontból kívánatos, hanem azért is, mert a jelenlegi állapotok mellett a városrészek aránytalan fejlődése miatt a közérdekben teendő minden költség aránytalanul nagyobb. Példa erre a vízvezeték, csatornázás, villanyvilágítás tetemes költsége, melynek egyedüli oka a kihasználatlan területek sokasága és nagysága.”5 

(Folytatjuk)

 

1A beszédet közölte a Székely Lapok 1902. március 9-i számában

2Uo.

3Uo. 6–7.

4Uo. 7–8.

5Uo. 8–9.