Amikor a vendégoldal után még az „aktuálist” is meg kellett írnom, tegnap reggel az jutott az eszembe, hogy nem jó: a végén még elkapom a pestist.
Amikor a vendégoldal után még az „aktuálist” is meg kellett írnom, tegnap reggel az jutott az eszembe, hogy nem jó: a végén még elkapom a pestist. Ugyanis a tegnapi román sajtó azzal ijesztgette a népet, hogy aki július 27-én dolgozni mer, halálbiztos, hogy elkapja a pestist, sötét idők következnek rá, és búcsút mondhat a családi békének is.
Arról már nem szól a fáma, hogy milyen munkát nem szabad végezni. Nem mondták meg, hogy például írni-olvasni szabad-e, hogy veszekedni, rágalmazni lehet-e, az összeesküvéselmélet-gyártás a munka kategóriájába tartozik-e. Nem egyébért, csak mert a jelek szerint a politikusok – románok és anyaországiak –, vállalva a pestisveszély ódiumát, tegnap sem tartottak szünetet a sárdobálásban. Hol a magyar, hol a román miniszterelnökkel foglalkoztak. Előbbivel azért, mert úgymond szélsőséges nacionalista, revizionista és ki tudja még milyen „ista” jelképeket tett ki a „fészbukjára”, a románnal meg azért, mert az utóbbi időben ő lett a „sláger”, rájár a rúd, ha tesz valamit, azért, ha nem csinál semmit, azért.
Ilyenkor, nyár közepén a magyar kormányfő „ha-gyományosan” kiveri a biztosítékot a román nacionalisták és ellenzéki honfitársai körében egyaránt. A hét végén a román külügyminisztérium O. V. saját közösségi oldalára kitett, a Bálványosi Nyári Szabadegyetemen készült képeit, az úgymond „revizionista jelképek népszerűsítését” kritizálta, amely szerinte ellentétben áll az 1996-os magyar–román alapszerződés és a 2002-ben megkötött 21. századi stratégiai partnerség szellemével, és „semmiképpen sem járulnak hozzá” annak a bizalmi légkörnek a helyreállításához, amelyet a magyar miniszterelnök szombaton javasolt. Ennél is „cifrábbakat” mondtak a magyar ellenzéki pártok, odáig menve, hogy egyesek szerint nem is a bevándorlóktól kell félteni Európát, hanem a kormányfőtől.
Tehát mindenki mondja a magáét, ahogy ilyenkor szokás. A képtelen konspirációs elméletek sem hiányoztak: szinte tényként fogalmazták meg, hogy Orbán Bálványosról Erdéllyel a zsebében akart hazatérni. Még szerencse, hogy idejében „leleplezték”.
A konspirációelmélet mindig otthon volt a politikában. Tulajdonképpen a kijelentések, helyzetek stb. önkényes értelmezése, ami, sajnos, elég gyakran vezet (politikai) sikerhez.
Most azonban nem az elméletet szeretnénk fejtegetni: a fő kérdés az, hogy dolog-e a rágalom és a politikai csatározás? Mert ha igen, még a végén az összes politikust elviszi a pestis. Vagy csak dolgozni nem volt szabad, konspirálni igen?
