Demény Péter: Könyörgés a Múzsához

• 2011-09-30 12:59:20

Múzsa, te lélek rúzsa,

te tövisből lett rózsa,

Jancsiknak szép Iluska –

mit hordjak össze még?!

Te, kit folyton szeretnénk,

akit kíván az esténk,

kivel sírnánk-nevetnénk,

kiből sohsem elég!

Te élet daktilussa,

Ivánoknak Katyúsa,

Johnnyknak bájos Cathy,

nem tudunk elfeledni!

Te vagy a forró szikránk,

fűzfaligetünk, líránk,

ha olykor mégis szidnánk,

ne próbálj megsebezni!

Mert seb úgyis a költő,

sebbel kivert felöltő,

kabát e rossz világon,

lóg életen s halálon,

hiába gombolkozna,

a minden megtapossa,

az ég is összezúzza,

tagjait szertehúzza.

Te ne taposd meg, múzsa!

Ne légy te élet búja,

lélek fellegnyi súlya –

te légy csak az öröm!

Öröm, mit én is érzek,

mikor lecsap a lélek,

ha elkapom a képet,

míg körmömet töröm.