Deményházi bronzkorpusz

Megszokhattuk, Gyarmathy János szobrászművész mindegyre újabb figyelemre méltó munkákkal lepi meg a művészetkedvelőket. A hazai kisplasztika egyik legjobbjáról, stílusában is rendkívül egyéni, termékeny alkotóról lévén szó, ez nem is különösebben meglepő.

Megszokhattuk, Gyarmathy János szobrászművész mindegyre újabb figyelemre méltó munkákkal lepi meg a művészetkedvelőket. A hazai kisplasztika egyik legjobbjáról, stílusában is rendkívül egyéni, termékeny alkotóról lévén szó, ez nem is különösebben meglepő. Az sem, hogy térszobrászati feladatvállalásairól is mind sűrűbben hallhatunk. Hiszen nemcsak híre, neve és ezeket erősítő szakmai igényessége indokolhatja, hogy ilyen megbízások esetében is gyakrabban gondolnak rá az emlékműállítók, az is szerepet játszhat ebben, hogy kisszobrainak, kompozícióinak többsége számos plasztikai erénye mellett a monumentalitást is magában hordozza. Ezt egyébként nemegyszer jeleztük már, amikor a kiállításairól beszéltünk. Külföldön hamarabb észrevették és kiaknázták, mint itthon. Az iserlohni művésztelep évente visszatérő törzsvendégeként több esetben is megadatott neki, hogy Németországnak abban a nyugati régiójában térszoborként felnagyítva valósítsa meg valamelyik kisplasztikáját, vagy eleve ilyen méretben öntse bronzba eredeti ötletét. Iserlohn, Haltern, Ratingen, íme néhány olyan hely, ahol hamarabb örvendhettek a nyárádmenti szobrász tehetségének, mint honfitársai. Szerencsére a szülőföld sem maradt le különösebben. Itt is, ott is fel-feltűnik egy-egy jelentős Gyarmathy-szobor, ami ugyancsak segít abban, hogy úgy érezzük, „miénk itt a tér”. Szűkebb pátriájában, a Nyárádmentén és Marosvásárhelyen a magyarság jeleseinek egész sorát mintázta meg. Szent László, Aranka György, Kós Károly, Bartók Béla, Szentiváni Mihály, Petres Kálmán. Legfrissebb nagy vállalkozása pedig vasárnaptól Deményházán, a római katolikus templomkertben látható.

A Feszület, a Corpus Christi, amely ezután még több embert vonzhat e szép nyárádmenti zarándokhelyre, talán minden eddiginél fontosabb alkotása lehet a művésznek. A megfeszített Krisztus művészi megformálása évszázadok óta a legnagyobb alkotói kihívás. A kereszténység elterjedése óta számtalan festő, szobrász – köztük a művészettörténet halhatatlanná vált sok-sok óriása – nyúlt rendkívüli alázattal, kellő lelki, szellemi és szakmai felkészültségében olykor kételkedve is, mégis reményteljesen e bibliai témához, és talán egyetlen más égi-földi megrendítő pillanat sem szült annyi műalkotást, mint a krisztusi áldozatvállalás e szimbólumokban, érzelmekben, szellemi, hitbeli üzenetben annyira gazdag példázata. Emiatt is nehezedhet rendkívüli súly a XXI. század szobrászára, amikor elvállalja, hogy ő is újraálmodja a megfeszíttetést. Gyarmathy megbirkózott e teherrel. Az általa készített Feszületet is csak megilletődötten, megrendülve szemlélhetjük. A meggyötört test már megszenvedte az összes kínokat, a lélek azonban diadalmaskodott, mintha már itt, a keresztfán bekövetkezhetne a rövidesen eljövendő feltámadás, már-már az is érzékelhető, ahogy a Megváltó szelleme mindannyiunkat áthatva emelkedne az ég felé.

A szobrász a finom, érzékenyen vibráló, érzelmekkel teli, kifejező arcok mintázásának mestere, kisplasztikái rendkívül tömören és egyszerűen képesek a legkisebb rezdüléseket, a legkifejezőbb mozdulatokat is visszaadni. Főként ha az öntéstechnika is alkalmas erre. A viaszveszejtéses öntés ilyesmire hivatott. És gyakran groteszkbe hajló kisplasztikái általában így is készülnek. Most azonban homokformázással valósult meg az öntés, amit prózai okok is magyaráznak. Mifelénk mindig kevés a pénz, a legnemesebb célok esetében is az olcsóbb megoldást kell választani, hogy realitássá válhassanak. De az is meghatározó volt, hogy Balogh József öntőmester marosvásárhelyi műhelyében, ahol már annyi szép mű elkészült, ezzel a módszerrel dolgoznak. Gyarmathy pedig ehhez a realitáshoz igazodott. Különben is szobrászi kibontásában, látványmegoldásaiban a klasszikus téma hasonló plasztikai nyelvezetet kívánt. A négy méter magas, robusztus fakereszt magasában a kompozíció lenyűgöző összképe a döntő, az egész apró finomságok a napfény és árnyék változó viszonylatrendszerében kevésbé érvényesülhetnek. Nem kétséges egyébként, hogy a laikus szemlélőt ilyen szakmai, technikai kérdések nem is foglalkoztatják. Őt egyszerűen megtorpantja, magához köti, befelé fordítja, önvizsgálatra, áhítatra készteti e jelkép erejű, tiszta hitből eredeztetett, ihletett műalkotás.

A méret- és műfajbeli kettősség különben immár véglegesen hozzátehető Gyarmathy János munkásságához. Miközben Deményházán százak csodálták Krisztus-szobrát, Feszületét, Nagyváradon egy nemzetközi hírnevet szerzett ékszerszalon kiállításnyi válogatással tette lehetővé, hogy az érdeklődők a művész kisplasztikáival ismerkedjenek. Bemutatott munkáinak nagy hányada új. És van köztük egy kétméteres kompozíció is. Oszlopcsúcson kecses nőalak kalitkában, netalán csak boltíves bejárat küszöbén. Alatta súlytalan lebegésben gondtalan hegedűsök. Ismerős gyarmathys világ. Örömünneppel van dolgunk? Bizonyos szenvedéllyel? A szépség női megnyilatkozásával? Vagy álom csupán az egész? Talányos mű, mint általában a szobrász majdnem mindenik alkotása. Ami bizonyosság: ha valamibe belekezd Gyarmathy, azt biztos a minőségi elvárások jegyében teszi.