Darázsfészek

Kiverte a biztosítékot az egészségügyi miniszter nemrégi, utólag enyhén módosított, vagy inkább kimagyarázott kijelentése, amelynek lényege, hogy a páciensek differenciáltan, a befizetett biztosítási összeg függvényében részesüljenek térítéses egészségügyi ellátásban. A sajtó, az ellenzék rögtön „rákattant” a szociáldemokratáktól elvárható szociális érzékenységtől kissé elütő témára, és a szolidaritás szétrombolását vetette a szaktárcavezető szemére. Aki, lehet, nem fejezte ki magát elég pontosan (elég nagy baj ez egy miniszternél), de vélhetően – az utólag megmagyarázott kijelentés alapján – nagyobb fokú igazságosságot akar bevinni a rendszerbe. Sajtóértesülések szerint ugyanis jelenleg Romániában 2,2 millió polgárnak nincs egészségbiztosítása, 10,6 millió a szolidaritás elve alapján jut hozzá térített egészségügyi szolgáltatásokhoz, és 6,7 millió polgár tudja kifizetni a minimális egészségügyi szolgáltatáscsomagot. Jelenleg sem változott a gyakorlat, hogy a minimál csomagnál több hozzájárulást befizetők is legtöbbször zsebből teszik ki laborvizsgálatok, szakorvosi vizsgálatok, az ezekhez általában elengedhetetlen képalkotó eljárások díjszabását. Az a tény, hogy kórházi szakorvos magánpraxisban csak térítéses szolgáltatást nyújthat, konzultációként több száz lejébe is kerülhet egy amúgy minimálbér utáni járulékot meghaladó összeget befizető páciensnek. Szóval a miniszter felvetése kicsit arra utal, hogy le kéne tisztítani a rendszert. Nem elég papíron meghatározni a jogokat, ha a beteg nem tud élni velük. Nem azért, mert önként lemond erről, hanem mert olyan helyzetekbe kényszerül, amikor – biztosítás ide vagy oda – zsebbe kell nyúlnia. Majd’ minden betegjoga sérül. Éppen ideje zöld utat adni a magán egészségügyi biztosításoknak, szinte mindenik szaktárcavezető megígérte, hogy megbízatása alatt erre sor kerül. Nem a szolidaritás szétveréséről van szó, hiszen a sürgősségi és bizonyos alapellátás hozzáférhető azok számára is, akik nem tesznek be semmit a közösbe (az Eurostat adatai szerint a romániai lakosok 90 százaléka minimálbéren foglalkoztatott). Azok számára azonban, akik tudnak és hajlandók többet befizetni, kiegészítő szolgáltatásokra biztosítást kötni, valamilyen módon ezt lehetővé kellene tenni. 

Igazából az a gond, hogy ma sem látunk egy víziót, tervet arról, hogy milyen egészségügyi rendszert akar hosszú távon Románia. Hogyan készül fel a társadalmi változások (demográfiai, foglalkoztatottság stb.) indokolta reformokra? Mit tesz a minőség, átláthatóság, hosszú távú fenntarthatóság érdekében? Egyetlen párt sem tűzte zászlajára kiemelten az egészségügyi reformot választási kampányban. És azt követően sem „piszkálta” túlságosan a betokosodott rendszert. Bonyolult, gazdasági érdekektől átszőtt darázsfészek ez, amibe túl mélyen senki nem mer belenyúlni. Még mindig nem.