2019. október 13., vasárnap

Hiteles tájékoztatás, közösségformáló vélemények

Marosvásárhely

Kinek vagy kiknek bocsáthatnék én meg?

És ki az, aki megbocsáthatna nekem?

Harangok zúgnak bennem össze-vissza

s robog felém az ősz ördögszekereken.


Üssetek meg, hogy magamhoz térhessek!

Öntsetek le, hogy látni kezdjek újra!

Félig vagyok már úgyis csak a földön,

űrbe lebeg kabátom egyik ujja.


Nem voltam pap s nem lettem próféta sem,

csak egy ember, aki beszélni még tudott

a kövekkel s a tűzvészekkel is,


amikor már a szónak sem volt szíve

és a levegő is bűnnel volt tele

s a kényes Hold a föld alá futott. 


2016. szeptember 12-én, három éve, 86 éves korában hunyt el a Nemzet Művésze címmel kitüntetett, kétszeres Kossuth-díjas és kétszeres József Attila-díjas költő, esszéíró, prózaíró, politikus, a Digitális Irodalmi Akadémia alapító tagja. Született 1930. február 3-án Zámolyon. 

Szabó Csongor: Idézet előidézése 

Fotó: Nagy Tibor




Kapcsolódó cikkek: