Ez a weboldal sütiket használ
A jobb szolgáltatás nyújtásának érdekében sütiket használunk. Az oldal jobb felhasználása érdekében kérjük, fogadja el a sütiket. További információ itt: Adatvédelmi tájékoztató
Több százezer ember munkanélküli sorba taszításának valószínűségét pendítette meg az országban dolgoztató legnagyobb multi. Mint a napokban kiderült, az ország egyik legnagyobb munkaadója, a „nemzeti” autómárkát birtokló autógyártó francia konszernvezetői három feltételhez kötötték a romániai gyártás fenntartását. Vagyis, ha öt éven belül nem épül meg a Piteşti – Nagyszeben közti sztráda, ha nem tartják féken a bérköveteléseket és a fogyasztók nem vesznek több hazai gyártású gépkocsit, a regáti üzemből Marokkóba viszi a gyártást az anyavállalat, ami az üzem mellett még egy sor beszállító alkalmazottainak a kenyerét is veszélybe sodorja.
Ami a gallok első követelését illeti, tulajdonképpen a Ponta-kormányok packázását unták meg, mert az illető sztráda az uniós szintű infrastruktúra-tervek szerint már régen kiemelkedő fontosságú, csak a bukaresti döntéshozók eddig ezt következetesen figyelmen kívül hagyták, inkább a politikai-baráti érdekek mentén húzogatták a sztrádanyomvonalakat a térképen. Közben a franciák, mialatt rendszeresen emlegették a sztráda fontosságát, megépítették a marokkói gyárukat, egy kikötő mellé. Míg a regáti üzem termelésének az európai piacokra való eljuttatásával a sztráda és az elhanyagolt vasút miatt gyakorlatilag küszködnek, az új üzem megépítése jócskán könnyített ezen a helyzetükön. Így ha simán csak a logisztikai gondokra hivatkozva költöznének, nem lehetne belekötni az érveikbe. Annál inkább a mindenkori kormányaink rossz döntéseibe, hogy a különböző fejlesztési terveket vagy hozzá nem értés vagy mögöttes érdekek miatt nem hangolják össze az országban érdekelt nagyvállalkozók szükségleteivel. A cég regáti gyárának emberei az utcára is vonultak a napokban, többek között a sztrádaépítés halogatása miatt is, amire a kormányfő egy, már márkavédjegyet érdemlő füllentéssel reagált, azt mondván, ha sokat tüntetgetnek, akkor elköltözik a gyár. Vagyis pont az állásukat féltő tüntetőkre kente a maga sarát.
Lesz még jócskán cirkusz az autógyárnál a bérek kapcsán is, habár ebben is vitathatatlanul a multi áll nyerésre a munkavállalókkal szemben. Mert abban ugyan igazuk van a szakszervezetieknek, hogy a francia kollégáikhoz képest keveset kapnak, viszont a hazai átlagbérnél jobban keresnek, a rivális marokkói gyár alkalmazottaihoz képest pedig dupla bért vihetnek haza. Ez a költséghatékonysággal vezérelt multik uralta világban vesztett helyzet.
A harmadik követelés, a fokozottabb autófogyasztás már nem lesz egyszerű menet, mert ugyan a mindenkori kormányaink már eddig is hozták előnybe a franciákat a hazai piacon, és mindent megtesznek a használt autók forgalmazásának ellehetetlenítéséért, de a legutóbbi olvasatú környezetvédelmi illetéket is diszkriminatívnak ítélte az Európai Bíróság. Ha a kormányok jobban dolgoztak volna az életszínvonal emelésén, akkor lehet, nem lenne gond az újautó-vásárlási kedvvel, de a pénzét értelmesen elkölteni szándékozó autóvevőt nem lehet törvényes eszközzel rákényszeríteni, hogy az autóvásárlásnál a gyártónak, a kereskedelmi és szervizhálózatnak is adakozzon.