Buzdító szöveget tett közzé a szenátus környezetvédelmi bizottságának elnöke, aki szerint Románia nemcsak a szelektív hulladékgyűjtésben sereghajtó, hanem úgy általában a hulladékgyűjtésben.
Buzdító szöveget tett közzé a szenátus környezetvédelmi bizottságának elnöke, aki szerint Románia nemcsak a szelektív hulladékgyűjtésben sereghajtó, hanem úgy általában a hulladékgyűjtésben. Miközben a folyamatos és következetes hulladékgazdálkodás fontosságáról beszél, egy szót sem ejt arról, hogy milyen vállalásokat tett az ország ezen a téren, milyen mértékben teljesítette (vagy inkább nem teljesítette) ezeket, melyek a kudarc okai és ez milyen következményeket von maga után. A közelgő tisztaság világnapjára való tekintettel buzdítja az önkormányzatokat, hogy leltározzák fel az illegálisan lerakott hulladékot, az iskolásokat, civil szervezeteket arra, hogy rendezzenek nagyszabású környezettisztítási akciókat. Azaz szedjék össze az erdőszéleken, folyópartokon lerakott, sáncokba beömlesztett szemetet. A szupermarketeket, „a legfőbb hulladéktermelőket” pedig arra, hogy szponzorálják az akciókat.
A propagandaszöveg nyomán máris látjuk, amint a polgármesteri hivatalok illetékesei „természetjárásba” kezdenek, feljegyezve minden egyes szeméthalmot, legyen az házi szemét vagy ipari, főként építkezésből származó hulladék. Jó sok munkájuk lenne. Elég végigmenni a Maros partján, kisebb nagyobb távolságokra bontásból, építkezésből származó anyagokból egész rakományokat lehet látni, a mezei utak melletti bozótos szekérnyi házi szemetet takar, az erdőszéleken néha összetakarítják a szemetet, de bent, a fák jótékony takarásában már csak a gombászók, természetjárók fedezik fel a környezetszennyezést. Ezt kellene összetakarítaniuk a környezettudatos civileknek.
Az ilyen jellegű akcióknak kétségtelen, hogy van nevelő hatásuk, rendkívül fontosak a környezettudatos, egészségtudatos polgárrá válás folyamatában. De talán megmondhatnák az illetékesek, hogy miért kell majd’ két önkormányzati ciklus ahhoz, hogy beindítsanak egy EU-konform hulladéktelepet. Konkrétan a szentpálit. Hogyan adnak számot az uniós polgárok pénzének elköltéséről azok, akik ezt a beruházást ellehetetlenítik?
Miért van az, hogy a székelykakasdi átrakótelep közművesítését még mindig nem tudták megoldani? A vízhálózat kiépítése bizony költséges, olcsóbb kutakat furkálni a domboldalban, ahol a környékbeliek szerint nem sok esély van arra, hogy vízre bukkanjanak. Az uniós program gáncsolása közben pedig a magánberuházók biznisze virul, a nyereséget viszik, a szennyet hagyják… lásd a segesvári tároló esetét. A földek és a talajvíz vagy a levegő szennyezését nem számolja fel néhány ezer lejes pénzbírság. Sem Segesvár mellett, sem Marosvásárhely határában.
A szaktárca és a szenátus bizottsága talán ilyen és ehhez hasonló, valós, rendszerszintű problémákkal foglalkozhatna, és ha ezeket megoldotta, na akkor mutathatjuk meg, hogy – amint a bizottsági elnök mondja – „képesek vagyunk svájci vagy osztrák mintára tisztán tartani környezetünket!”.