Csíksomlyóra zarándokolnak

Egyik legjelentősebb a csíksomlyói pünkösdi búcsú, amelynek szimbóluma túlmutat vallási jellegénél. Vannak helyek, ahova – ahogy mondják – egyszer az életben el kell menni, meglátni, megtapasztalni, ami ott van, történik. Ilyen a csíksomlyói búcsú is.

Fotó: Vajda György

A közösségeket összetartó, erősítő kötelék a hagyományőrzés, s ezen belül a rítusok, amelyek életünk mérföldkövei. A születésnapok, az ünnepnapok mind ezt a célt szolgálják. Egyik legjelentősebb a csíksomlyói pünkösdi búcsú, amelynek szimbóluma túlmutat vallási jellegénél. Vannak helyek, ahova – ahogy mondják – egyszer az életben el kell menni, meglátni, megtapasztalni, ami ott van, történik. Ilyen a csíksomlyói búcsú is.

Tanulmányokat lehetne írni arról, hogy a hajdani pogány kultikus hely mitől vált kiválasztott helyszínné a keresztény vallásban is. Azt is érdemes volna vizsgálni, hogy miért pont azon a gyönyörű kilátású helyen épült kápolna, majd alatta kegytemplom, melynek Szűz Mária-szobra nemcsak az erdélyi magyar, hanem egyetemes kultúrtörténeti ikon is lehetne. A zarándoklat, a búcsú rítusa a vallási tölteten túl erős jelzésértékű. Amikor nem lehetett gyakorolni, akkor magában hordozta mindazt az ellenállást, a kitartást, amellyel azok, akik elmentek oda, dacoltak a rendszerrel. Ma, amikor mindenhonnan jönnek magyarok, szerte a világból, onnan, ahol élnek, az az üzenete az eseménynek, hogy megerősödünk lélekben, magyarságunkban és hitünkben. Azokat a zarándokokat is, akik jóval pünkösd előtt több száz kilométerről gyalog, lóhátón indulnak útnak, ez a tudat vezérli.

A ráckevei Viski György egyike azoknak, akik sokadszor térnek vissza gyalog, vállalják az utat. Az idén az általa vezetett maroknyi csapattal a marosszentgyörgyi plébánián találkoztunk, ahol minden alkalommal Baricz Lajos atya fogadja őket. A kis csapat április 29-én indult – talán nem véletlenül – az anyaország szívéből, a Budapest melletti Normafához közeli Szent Anna-rétről. A csapat a szélrózsa minden irányából érkezett. S az is érdekes, hogy ma miként kapcsolja össze az embereket egy gondolat mentén a számítógép. Mindannyian a www.mariaut.hu internetes honlapon kerestek és találtak társat az útra. Rövid szervezői megbeszélés után indultak el gyalog az említett helyszínről a következő útvonalon (csak néhány vonatkozási pontot említünk): Budapest – Kartal – Miskolc – Rakamaz – Máriapócs – Nagykároly – Tasnád – Szilágysomlyó – Zilah – Bonchida – Mezőmadaras – Marosszentgyörgy – Sóvárad – Bucsin-tető – Gyergyóalfalu – Csíkkarcfalva – Csíksomlyó. Több mint 950 km-es út.

A marosszentgyörgyi plébánia udvarán, a filegóriában rövid szervezői megbeszélést s rögtönzött szentmisét követően a zarándoklás céljáról érdeklődtünk. A „szokás szerint” évente minden zarándok imával próbál segíteni egy gondban levő társán. Az idén Viski György egy olyan családért fohászkodik, amelynek mindeddig nem lehetett gyereke. De ezen az úton mindenki magában hordozza még egyvalaki gondját, baját, embertársi, keresztényi szeretettel keresve rá a megoldást. Van, aki közelebb áll Istenhez, van, aki távolabb, mégis valami közös alakul ki útközben: a megpróbáltatások, a hosszú szakasz nehézségei – a fáradtság miatt is felmerülő kisebb-nagyobb nézeteltérések ellenére – összekovácsolják a kis közösséget. Otthon maradnak a munkahelyi, megélhetési és egyéb gondok. A zarándoklat igazi lélektisztulás – mondja Gyuri –, nem csak az imák által. A vendéglátó közösségekkel való találkozás során az egymáshoz viszonyulás folyamán megtisztulnak, megerősödnek, jobbak, mások lesznek. S erre példaként említi, hogy itt, Erdélyben a román közösségekben is megnyílnak az együttérzés kapui, sőt az úton, a feszületet látva az ortodoxok is keresztet vetnek és tisztelettel adóznak a zarándokoknak. Jelenlétük, jelenlétünk kötelez… Csíksomlyón is. Ahova legalább egyszer az életben el kell menni… – mondják.