A Balázs Imre József fogalmazta laudáció rövid részlete
Hogy mi áll az efféle kulturális utazások hátterében, hogyan érzékelhetőek és építhetőek össze a különböző világok a mindennapokban, arra Csehy Zoltán egyik friss kötetéből, a 2020-as Grüezi! Fél év Svájc című könyvből is ráérezhetünk. Csehy felkészült, figyelmes utazó – és gyakran hívja segítségül a kulturális tapasztalatszerzésben a képeket, zenéket, emberi jellemeket, a testet. Ezek a legfőbb fogódzói. A testkultúra különböző kódjai, érintkezési formái, történeti-szubkulturális változatai, nemi irányultságai iránt is rendkívül nyitott szerző, művészi szövegei és elméleti írásai egyaránt úttörő jelentőségűek ezen a téren. Szövegei emancipatorikusak: figyel arra, ahogyan a marginalizáció, a perifériára szorítás gesztusokban, nyelvben is működésbe lendül – és megtalálja az ellenkező irányok, illetve a reflexió útvonalait.
Csehy Zoltán egyik lehetséges címkéje a „szlovákiai magyar költő”. Amennyiben ezt elfogadjuk – és kétségtelen élettényadatok támasztják alá, hiszen Pozsonyban született 1973-ban, és jelenleg is az ottani Comenius Egyetemen tanít –, figyelnünk kell nagyon arra, hogy a jelentéseket arra vonatkoztassuk, amiben azok relevánsak. Csehy Zoltán igazi európai, nem tart a kultúrák egymás tükrében való láttatásától, sőt nagyon is termékenynek találja az efféle kísérleteket. Nem gondolja, hogy a hagyomány valami eleve adott, amivel nincs teendőnk: elsajátításába, kritikai vizsgálatába komoly munkát fektet. Másik 2020-as kötete, az Arctalanság, arcadás, arcrongálás épp egy ilyen elsajátításnak, a szlovákiai magyar irodalom történetében való elmélyülés, igazi megértési kísérlet dokumentuma. A „szlovákiai magyar irodalom” nem egy olyan doboz, amelybe beleférne Csehy Zoltán, és amelyik mindent megmagyarázna a munkásságával kapcsolatban. Inkább fordított a helyzet: látva látjuk, hogy a szlovákiai magyar irodalom egy olyan doboz, amelyik belefér Csehy Zoltánba. És még mi minden fér ebbe az életműbe!
Legfrissebb kötetében van egy kétsoros szöveg, amely a hátlapon kötetajánlóvá is alakul:
„Kitenni valakit egy szigeten annyi,
mint határokat adni neki, melyekkel kedve szerint játszadozhat.”
A határok, mondja Csehy Zoltán, arra jók, hogy átlépjük őket, képzeletben is, meg egyéb módokon.
Ennek a szövegnek a megírására készülődve levettem a polcomon található Csehy-köteteket. A Hecatelegium-példányomban egy disztichon formájú dedikációt találtam meg most újra, ebből olvasok fel négy sort:
„Lódulj, pajkos könyv, vár rád rég Imre barátom,
kedvvel böngésszen, bújja pazar soraid,
rejtőzz el mégis polcán, balgán ne hivalkodj:
annyi erényes mű közt csak akad menedék!”
Ideje van az elrejtőzködésnek a többi könyvek között – végül is jóféle létforma könyvek társaságában lenni –, és ideje van a megmutatkozásnak is. A Kovács András Ferenc-díj 2024-es, első kitüntetettje Csehy Zoltán. Szívből gratulálok!
A jobb szolgáltatás nyújtásának érdekében sütiket használunk. Az oldal jobb
felhasználása érdekében kérjük, fogadja el a sütiket. További információ itt:
Adatvédelmi
tájékoztató
