Nem titkolják az illetékesek: az elektronikus egészségügyi kártyának jelentős szerepe lesz az egészségügyi rendszerben a visszaélések kiküszöbölésében.
Nem titkolják az illetékesek: az elektronikus egészségügyi kártyának jelentős szerepe lesz az egészségügyi rendszerben a visszaélések kiküszöbölésében. Az alulfinanszírozottság mellett ugyanis a korrupció a fő oka annak, hogy az egészségügy képtelen európai színvonalú szolgáltatásokat nyújtani. Az elektronikus egészségügyi kártya története is jócskán besimul a tájba, hiszen, mint a minap a kormányfő nyilatkozta, egy évet vesztettek az Országos Egészségbiztosítási Pénztár volt vezetősége számlájára írható súlyos korrupciós ügyek miatt. Természetesen a felelősségre vonásról már senki nem beszél, most mindenki örül, hogy hamarosan kézhez kapja a biztosított személyi adatait, a korábbi betegségeire, a szedett gyógyszerekre vonatkozó információkat tartalmazó kártyát, amely az egészségügyi reform egyik alappillérét képezi.
Tavalyi adatok szerint közel negyedmilliárd euróba került az egészségügy informatizálása, amibe beleértődik a nem éppen tökéletesen működő SIUI rendszer is, az eddig kinyomtatott elektronikus egészségügyi kártyákra nem kevesebb, mint 28 millió eurót költöttek, ezek kézbesítésére az Országos Egészségbiztosítási Pénztár 8,5 millió euró értékű, négyéves futamidejű szerződést kötött a Román Postával. A szerződésben megállapított négyéves időszak első hat hetében 12,4 millió kártyát kézbesít a posta, vagyis az adathordozók 91 százalékát, ezek szerint a futamidő hátralevő részére már csak egymillió kártya marad. Persze, mentőövet kell dobni a halódó Román Postának minél hamarabb, értjük ezt. Azt viszont nem, hogy miért kerülünk megint abba a helyzetbe, hogy a szekér megelőzi a lovat? Az átvett egészségügyi kártyákat ugyanis nyugodtan betehetjük a vitrinbe mindaddig, míg a családorvosok, kórházak, egyáltalán, minden egészségügyi szolgáltató beszerzi a kártyaleolvasót, a közös szoftver megfelelőképpen fog működni, az orvosok megtanulnak dolgozni az adatbeviteli programban stb. Mert a lényeg nem az, hogy egy újabb kártyát őrizgessünk a pénztárcánkban. Tökéletesen működő informatikai rendszer nélkül az egész akció nem éri el a célját. Mivel az elektronikus kártyára kényes, személyi adatok is felkerülnek, és a sokat emlegetett hozzáférést lehetővé tevő „bizonyos feltételek” nem tudjuk, mit takarnak. Mint tavasszal, amikor népszerűsítették a kártyákat, most sincsenek információk arról, hogy pontosan milyen kötelező adatokat fog tartalmazni az elektronikus adathordozó, mi az, amit kérésre lehet rávinni, tartalmazza-e a szervadományozásra vonatkozó nyilatkozatot, mennyire biztonságos a rendszer, esetleg sérti-e a személyiségi jogokat, vagy hogyan garantálják, hogy ezek ne sérüljenek, esetenként pedig kit, milyen intézményt terhel a felelősség, lesz-e átfedés a majdani elektronikus személyazonossági igazolványra vitt adatbázissal? Mindaddig, míg nincs teljes átláthatóság a folyamatot illetően, a hatáskörök és felelősségek pontos leosztása, a reform e része csak papíron valósult meg.
