A családok magukra maradtak

Romániában a szociális szféra alulfinanszírozott, nincsen kiépített hálózat, amely segítené a sérülteket, illetve a nehéz helyzetben élőket abban, hogy képezzék magukat, munkába álljanak, és ezáltal teljes életet élhessenek. 

A csekély támogatás, amit segély címen juttatnak nekik, csupán a túlélésüket segíti – mutatott rá a rendszer hiányosságaira Andreia Moraru, a marosvásárhelyi Alpha Transilvană Alapítvány illetékes osztályának vezetője, aki egyben a Sérültekkel Foglalkozó Szociális Szolgáltatók Európai Egyesületének az alelnöke, és nemrég részt vett az egyesület Bécsben megtartott vezetőtanácsi ülésén. 

– Az egyesület, amelynek a székhelye Brüsszelben van, Európa-szerte 11 ezer szolgáltatót képvisel, olyanokat, amelyek szociális, egészségügyi, illetve az oktatás terén karolják fel a sérülteket. Minden olyan problémával foglalkozunk, ami a fogyatékkal élőket érinti. Felvetjük a gondokat, jelezzük, hogy nem úgy működnek a dolgok, ahogy kellene, és lobbitevékenységet folytatunk uniós szinten, valamint az egyes országok döntéshozó szerveinél. Nemrég Bécsben találkozott a hattagú vezetőtanács, több jelentés is szóba került, amit az egyesület majd eszközként használ a lobbitevékenységek során.

– Milyen konkrét problémák kerültek szóba Bécsben?

– A szociális ellátásban dolgozók, sérülteket ápolók bérezése mindenütt alacsony. Természetesen különbségek vannak a fizetések terén mondjuk Románia, valamint Anglia között, viszont egy országon belül, az ottani bérekhez viszonyítva ez egy gyengén fizetett szféra. Emiatt zömében külföldi vendégmunkásokkal dolgoztatnak, mivel nekik megfelelnek az ottani alacsony bérek. Gyakori a feketemunka, illetve kiöregedett az a réteg, amely az ellátást végzi. Adataink szerint, ha megmarad a jelenlegi tendencia, valamikor 2030-ra a szektorban dolgozók elérik a nyugdíjkort. Emiatt Európa-szerte különleges intézkedésekre lenne szükség, képezni kellene erre a célra személyzetet, ösztönözni a fiatalokat, hogy erre a pályára irányuljanak, hogy legyen megfelelő utánpótlás. 

Próbálunk az egyesületen keresztül társulni különféle szakszervezetekkel, uniós szinten, hogy hatékonyabb lobbitevékenységet tudjunk végezni, rávenni a döntéshozó szerveket, hogy jellegzetes stratégiákat dolgozzanak ki, és több forrást irányítsanak erre. 

– Romániában köztudottan hiányosak a szociális szolgáltatások, vidékről, kisebb településekről kell családok elköltözzenek, hogy sérült gyerekük hozzáférjen a szükséges terápiához...

– A hagyományos társadalmakban az a jellemző, hogy az idősek, sérültek, betegek ellátását a család végzi, elsősorban a nők. Nálunk is ez van. Ugyanakkor Romániában a lefedettség, ami a szociális szolgáltatásokat illeti, hiányos, mi több, nincsen egy pontos kép arról, hogy milyen szolgáltatásokra lenne szükség. A nyugati országokban pontosan meg van határozva, melyek a kiszolgáltatott csoportok, ezeknek mire van szükségük, és a szükségleteket alapul véve dolgoznak ki stratégiát, és a meghatározott szociális szolgáltatásokra ki is utalják a szükséges pénzösszegeket. Amint van rá keret, szolgáltatók azonnal kerülnek. Nálunk ez nem működik, nálunk minden véletlenszerűen történik. Például működik Vásárhelyen az Alpha Transilvană Alapítvány, és ennek köszönhetően adottak a szükséges szolgáltatások a sérült gyerekeknek, felnőtteknek. Ha nem lenne az Alpha, ezek hiányoznának. A családok magukra vannak hagyva a nehéz helyzetben, boldoguljanak, ahogy tudnak. Romániában a sérült gyerekek egyharmada nem jár iskolába, mivel nincsenek biztosítva a feltételek, amelyek ezt ösztönöznék, nincs biztosítva az oktatáshoz való hozzáférésük, az iskolába szállításuk. Ebből következik, hogy nem lesz majd munkahelyük sem. 

A szociális szférában tevékenykedő nemkormányzati szervezetek nem tudnak szociális hálózatot kiépíteni, ahol minden fokozat adott ahhoz, hogy a sérültek bizonyos életszakaszaiban a boldogulásukat segítsék. Ez az állam feladata lenne, adottak erre az anyagi források a befizetett adóból. A családok arra kényszerülnek, hogy elköltözzenek, mivel országszerte csupán néhány helyszínen vannak olyan szociális szolgáltatások, amelyekre szükségük van. Vagy otthon maradnak, a sérült fokozatba való besorolás nyomán megkapják a csekély összegű segélyt, ugyanis a legnagyobb pótlék, ami a legsúlyosabb sérülteknek jár, 500 lej. De mindez valójában csupán a túlélésben segíti őket, nem ösztönzi az önálló életre, nincsenek biztosítva számukra munkahelyek. Romániában sok olyan sérült van, akik, ha megfelelő támogatásban részesülnének, munkaképes adófizetők lehetnének, mégis ellátottakként kell leéljék az életüket. 

– Mi az oka annak, hogy a szociális szférát, amely a legelesettebb réteget karolja fel, ennyire mostohagyerekként kezelik?

– Romániában a szociális szolgáltatásokra szánt összeg a bruttó nemzeti termék alig 0,6 százaléka, míg az uniós átlag 2,2 százalék. A Caritas Konföderáció petíciókkal próbálkozik, és iratcsomót is összeállított, amiben azt kéri, hogy évente 0,2 százalékkal növeljék a szociális szolgáltatásokra szánt összeget, hogy 2020-ig érjük el a 2,2 százalékot. Valójában a szociális szférán nincs rajta a nyilvánosság szeme. Az egészségügyben, oktatásban mindenki érdekelt, hiszen például, ha valakinek kellemetlen tapasztalata volt egy egészségügyi szolgáltatás kapcsán, legtöbben azonosulnak vele, hiszen ők is lehetnének a helyükben. Viszont a szociális szolgáltatásokra szorulók általában alacsonyan képzettek, különféle egészségi bántalmakkal küszködnek, úgymond a társadalom peremére sodródtak, és nem tudják hallatni a hangjukat. Emellett köztudott, hogy mit mondanak a hátrányos helyzetűekről, hogy nem akarnak dolgozni, ülnek otthon, gyerekeket szülnek, hogy bezsebeljék az állami juttatásokat. Az általánosított kép ezekről az emberekről, hogy az állam nyakán élősködnek. A társadalom nagy része nem azonosul velük, nem tekinti szívügyének a gondjaikat, mivel nem gondolja úgy, hogy valaha a sorsukra juthat. Holott a szociális szolgáltatásokra ugyanolyan szükség van, mint az ivóvízellátásra vagy a hulladékgazdálkodásra. 

– A szervezetek, amelyek ellátják a szociális igényeket, évről évre egyre kevesebb támogatást kapnak. Az Alphánál zajló, sérülteknek szánt programokat milyen forrásokból működtetik?

– Vegyes finanszírozással működtetjük ezeket: például a sérültek munkába állását elősegítő programunk, az Atrium semmiféle támogatást nem kap sem a helyi, sem a megyei önkormányzattól, de a központi költségvetésből sem. Projektekből, a cégektől származó bevételekből, támogatóktól érkező alapokból gazdálkodunk. A Kitartás Központ működését, ahol sérült gyerekekkel foglalkozunk, részben a helyi önkormányzat, részben a megyei tanács támogatja, viszont ez a két támogatás összege a program költségvetésének a hatvan százalékát teszi ki, a fennmaradó részt mi kell megszerezzük. Romániában a szociális szolgáltatásokat végző nemkormányzati szervezetek legtöbb 20 százalékban kapnak a működéshez szükséges állami támogatást. 2010-es adatok szerint az aktív szervezetek 23 százaléka szociális téren tevékenykedett. 

– Maros megyében mi a helyzet a szociális szükségletek terén?

– 2010-ben az Alpha Transilvană Alapítvány szociális térkép elkészítését kezdeményezte, viszont nem sikerült felmérni a valós szükségleteket, mivel egyes hatóságoktól valamint a helyi önkormányzatoktól nem tudtuk megszerezni a szükséges adatokat. A 2010-es adatok alapján 2500-an részesültek állami intézményi ellátásban, 14 ezren pedig az egyes nemkormányzati szervezetek által nyújtott szociális szolgáltatások haszonélvezői voltak, közülük hatezer személyt a Caritas otthoni beteggondozói szolgálata keretében láttak el. További hatezer személy az állami és magánszféra együttműködésével üzemeltetett szolgáltatásban részesült.