Családi nap zárta a zootábort

Bundás, tollas kedvenceik társaságában töltötték a nyári szünidő második hetét, és közben egymással is összebarátkoztak az első marosvásárhelyi zootábor résztvevői. 

Az állatkerti kalandokban azok a gyermekek részesültek, akik a Minden élőlény különleges kampány keretében meghirdetett pályázatra mesét és hozzá rajzos illusztrációt küldtek be, és munkájukat a szervezők a legjobb húsz közé sorolták.

Hétfőtől péntekig minden reggel a somostetői sétány szélén, a kőmedvénél gyülekezett a hátizsákos csapat. Halmágyi Ildikó biológus, az állatkert mindig mosolygós munkatársa várta a gyerekeket, akik du. 1 óráig ismerkedtek, játszottak, tanultak a vadaspark fái között.

Az állatkert lakói közül minden napnak más volt a főszereplője. Első nap a barnamedvékkel, másnap a macskafélékkel foglalkoztak, a későbbiekben az elefánt- és zsiráfházban, végül az emuknál töltötték a délelőtt nagy részét a táborozók.

Az együttlét az első, ismerkedős nap kivételével – amikor a gyermekek saját maguk által összeállított szerződést is aláírtak a zootábori szabályokról – minden alkalommal vicces tornával kezdődött. A továbbiakban a majomházból nyíló amfiteátrumba vezetett az út, ahol vetítés és játékos kvíz következett, egyebek mellett állatok lábnyomát kellett felismerni. Szintén itt készültek az állati finomságok, a barnamedvéknek például lekváros toboz. A csemegét azon nyomban meg is kapták a vadasparki lakók. Az izgalmas pillanatok egyikében Hella és Tánya otthonában jártak, és igazi elefántfürdetést nézhettek végig a táborozók. Közben számos játékra is sor került a szabadban, bekötött szemmel puzzle-t raktak, memóriakártyákat párosítottak, farönkből készült elefántlábon jártak, pillepalackkal kugliztak, végül kincset is kerestek a gyerekek, és elindult a titkos barátságjáték is, amelynek kezdetén a résztvevők kihúzták egyik társuk nevét, akit aztán a tábor utolsó napján apró – legalább részben saját készítésű – ajándékkal leptek meg. 

Az öt délelőtt során fontos szerep jutott a csapatmunkának, így születtek azok a mesék, versek is, amelyeket a táborzáró családi napon, szombat délelőtt szüleiknek, testvéreiknek felolvastak a gyerekek. X-Faktor-nyertes hiúzról, egy Mikulás nevű lusta jaguárról, tigrisálomról és Fakanálról, az oroszlánról hangzottak el az előre megadott szavak alapján született vidám történetek, a versek központi szereplője pedig az elefánt volt. Két felolvasás között a tábori képek egy részét tekinthették meg a családok, akik ez alkalommal a csemegekészítő feladatokba is beszállhattak. A páviánoknak magvakkal, kukorica-pehellyel töltöttek meg pillepalackokat, a kecskéknek zöld ágakból lett lakoma, a szárazföldi teknősök számára hengerekbe kellett fűszálakat fűzni, a tigrisek otthonába pedig fűszerekkel illatosított kartontáblák kerültek.

A közös, nagy állatkerti séta után oklevelet vehettek át a táborozók, majd még egyszer, utoljára nagy kört formáltak, hogy elkezdődhessen mindannyiuk kedvence, a gyorsaságot, koncentrációs képességet fejlesztő „puffos” játék. 

A különleges együttlét véget ért, a gyerekek azonban bizonyára mindig emlékezni fognak Vackorra, a barnamedvére és társaira, Lizire, a legbátrabb tigrisre, a rengeteg játékra, közös munkára. Legfőképpen pedig arra a nyugalomra, vidámságra, amely Halmágyi Ildikónak köszönhetően a tábor minden pillanatát átjárta. A búcsú nem volt végleges, október 4-én, az állatok világnapján ugyanis visszavárják a vadaspark fái közé Marosvásárhely első zootáborozóit.