Családi gazdálkodás

A körtvélyfáji Jánosi Márton és fia, Szabolcs már a rendszerváltást követően 1990 óta gazdálkodnak. Először a visszakapott földterületeket kezdték el megdolgozni, majd lassan terjeszkedtek. Terményeiket szűk körben értékesítik. Nem gondolkodnak nyereségcélú vállalkozásban, nem pályáznak, mert rizikósnak tartják. Szerényen, de megélnek a földből. 

Jánosi Márton 24 évig dolgozott mezőgépészeti mesterként a helybéli mezőgépészeti állomáson, 22 évig tanított a sáromberki szakiskolában. Az 1989-es rendszerváltást követően a család visszakapott 2 hektár földterületet. Leállt, feldarabolódott a szövetkezet, a mezőgépészeti állomás. Jánosi Márton résen volt, amikor a régi, de még használható traktorokat elárverezték. Egyet megvásárolt, feljavított, kipofozott, majd ezzel dolgozott délutánonként. Fia, Szabolcs a traktorülésen nőtt fel, belenőtt a gazdálkodásba. Először a sáromberki szaklíceumban, aztán két évig posztliceális oktatásban, könyvviteli szakmában tanult. Fokozatosan átvette édesapjától a gazdaságot. Aztán ahogy lehetett, bővítették a megművelhető földterületet: béreltek, vásároltak. 

Szabolcs jelenleg a falu határában levő üzemanyagtöltő állomásnál is dolgozik. 30 hektáron gazdálkodnak, ebből mintegy 2,5 hektár gyümölcsös, a szántóföld mellett kaszálóval is rendelkeznek. Ezenkívül évente 10-12 sertést tartanak saját feldolgozásra, barátok és ismerősök számára, akik elsősorban a disznóvágási időszakban vásárolják fel az állatokat. A gyümölcsös termésének nagy részéből pálinka készül, szintén saját használatra, a többletet az ismerősi körben értékesítik. Ebből fedezik a traktor üzemanyagköltségét. 

Földalapú támogatást igényelnek az APIA-tól, mást nem. Az üzemanyag költségtérítését, a fiatal gazdáknak, illetve a gyümölcsös fejlesztésére szánt támogatást túl bonyolultnak tartják. Nemcsak az ügyintézés, hanem a feltételek miatt is. Utófinanszírozásról van szó, nem tudják előteremteni az esetleges ültetőanyag vagy a mezőgépészeti felszerelésekhez szükséges pénzösszegeket. Szabolcs mondja: 

– Gyümölcsösre szerettem volna pályázni, de megszabták azt is, hogy évente milyen vastag kell legyen a fák törzse. Ez nemcsak tőlünk függ, hanem az időjárástól is. Emiatt is rizikós a pályázás.

Ennek ellenére igyekeznek a birtokukban levő területet kihasználni. A négy éve megvásárolt gyümölcsöst kipucolták, 110 meggy-, 100 diófacsemetét ültettek. Ezenkívül van még alma-, szilva-, körte-, barack- és cseresznyefa is. Nemrég 500 tőből álló akácost is létesítettek, amit majd tűzifaként értékesítenek. 25 éve kialakult egy belterjes piac is. A törökbúzát, árpát és zabot egy Szászrégen melletti állattenyésztő vásárolja fel, a búzát egy szomszédos pékség. Annak ellenére, hogy jó az évi átlagtermés (búzából 3000 kg termett hektáronként, törökbúzából 7000 kg), nehezen értékesítik, mert nagyon alacsony a gabona ára. Ha nem lenne az állandó üzleti kapcsolat, lehet, hogy meg sem érné termeszteni – mondják. 

Annak ellenére, hogy van teendő a gazdaságban, Jánosi Szabolcs még az üzemanyagtöltő állomáson is dolgozik, sőt Gernyeszegen tanácsos is. Valahova kell tartozni, mondja: a benzinkút biztos jövedelem, meg innen utalják át a pénzt a nyugdíjalapba, s azért is jó, mert minden második nap teljesít szolgálatot, jut idő a gazdálkodásra is. A tanácsosság pedig… erkölcsi kötelesség. 

Van akiért dolgoznia. Szabolcsnak tavaly született egy kislánya. 

– Mi a jövő? – kérdem. – Sajnos, nem igazán látom. Amennyit belefektetünk, azt nehezen tudjuk kihozni. Mindennek ára van: az üzemanyagnak, a műtrágyának, a növényvédő szereknek, csak a gabona olyan olcsó, hogy alig lehet értékesíteni. Dolgozni azonban kell, mert ez is az örökség része – mondja a gazda, és máris fogadja a napszámosát, aki néha besegít, hogy jobban menjen a munka.