Döntetlenre zárult a felmérések szerint a kétfordulós elnökjelölti összecsapás, egyértelműen csak a választó vesztett ebben a tévémeccsben.
Döntetlenre zárult a felmérések szerint a kétfordulós elnökjelölti összecsapás, egyértelműen csak a választó vesztett ebben a tévémeccsben. Mert az alaptörvény 80. cikkelyébe foglalt elnöki hatáskörök szemszögéből vitát csak nyomelemekben láthattunk. Így aki vasárnap él választói hatalmával, a szimpátiák vagy a tények alapján dönthet. Ha pedig azt nézzük, hogy eddigi karrierjük során milyen eredményeket értek el, a viták alapján az elnöki székre felkészületlenebbnek tűnő, de otthon többszörösen újraválasztott polgármester körökkel veri minden hájjal megkent politikai állat ellenfelét. Ami viszont még nem jelenti, hogy az elnöki székbe kerülve meg tudná váltani a világot.
Szintén a felmérések alapján, amelyekhez általában, de ilyenkor különösen illik egészséges kételkedéssel közelíteni, a két jelölt között az első fordulóban látott különbség is csökkenést mutat, így könnyen láthatunk nagyon kiélezett csatát. Amely korántsem biztos, hogy tiszta lesz. Mert a külföldön élők és a diákok első fordulóbeli vesszőfutásán túl, amely ezreket szólított az utcára, és alighanem a határozatlanok táborán is zsugorított, azt se felejtsük el, hogy országszerte igen jelentős számú voksot adtak le pótlistákra, és főleg a két évvel ezelőtti referendumon száz százalék feletti részvételi arányokkal szereplő vidékeken volt tömegsportszám november első vasárnapján a szavazófülkei kirándulás, ahol pedig sem a vendégmunkások, sem a diákok aránya nem egetrengető. Persze, mindkét táborban lehetnek vállalkozó szellemek, mert a tét nagy.
Annyi a biztos, hogy bárki is lesz az elnöki palota új lakója, a választók életében ez nem hoz sok jót a közeljövőre. A kampánybeli osztogatások számlája keserves lesz az adófizetőknek, és a várható népszerűtlen intézkedések bármely kormány nimbuszát meg fogják tépázni. Így a leendő elnök mandátuma első két évében leginkább a társadalmi erők közti közvetítés jogkörét fogja majd gyakorolni, mert az eléggé valószínűtlen, hogy a következő parlamenti választásokig egy kormány legyen hivatalban. Az elnöki székért folyó csata a célegyenesbe ért, de a cirkusz utána is folytatódik. Ahhoz, hogy az életünk tartósan jobbra forduljon, egy elnök még nem elég, ahhoz kellene egy olyan parlament és végrehajtói gépezet a kormányba, amely képes a választók érdekében törvénykezni és cselekedni. Egy fecske még nem csinál tavaszt, de a hírét talán meghozhatja.
