Görgényszentimrén, a falu északkeleti sarkában, a hajdani vár romjai alatt található a Rákóczi–Bornemisza-kastély épületegyüttese és a hozzá tartozó park, melyet északról a Görgény-pataka, keletről pedig az erdő borította Várhegy szegélyez.
(Folytatás január 6-i lapszámunkból)
A fejedelmek kora
Dr. Fekete Albert Az erdélyi kertművészet című könyvében tesz említést arról, hogy Görgényszentimre legrégibb történetét homály fedi, a környéken azonban több római telepről is tudunk. Továbbá tudni véli, hogy a középkorban felépített királyi vár lendületet adott a falu fejlődésének, fontosabb szerepet azonban a nemzeti fejedelmek korában, a 17. században játszott a település, mely a 18. század végi katonai felmérés szerint már mintegy száz házhellyel rendelkezett.
Görgényszentimre
A Görgény völgye mindmáig Erdély leggazdagabb vadászparadicsoma
A krónika szerint:
„…Rákóczi, Apafi uram valaha ott űzték a vadat, sőt a Mocsáron – ott lőtték a legutolsó bölényt Erdélyben…”
Maga I. Rákóczi György írja fiának a görgényszentimrei várkastélyból 1640 szeptemberében: „tegnap is öt medvét, négy őzet, két rókát, egy nagy erdeit (kant) ölettem mind puskákkal, ma is ebédig öt medvét, egy nagy erdei kant, kinél soha nagyobbat nem láttam…”.
Nem csoda hát, hogy fontos vadászati központ alakult ki itt.
A görgényi vadászatokon megfordult többek között VII. Edward angol király is walesi herceg korában, valamint Ferenc Ferdinánd trónörökös és Lipót bajor király.
A vadászatokat Rudolf herceg kebelbarátja, az Afrika-kutató sáromberki gróf Teleki Samu szervezte, akinek egyes trófeáit napjainkig megőrizte a falu.
A 19-20. század fordulóján itt létesült Erdély harmadik erdőőrszakiskolája.
A vadászatoknak otthont adó kastély
De lapozzunk vissza a történelemben...
Görgényszentimrén a 18. században épült a Bornemisza-kastély, mely egy időben Rudolf trónörökös vadászkastélya volt.
A kastély elődjét I. Rákóczi György építtette vadászkastélynak, ezt 1718 és 1734 között új tulajdonosa, Bornemisza János a vár köveinek felhasználásával barokk stílusban helyreállította és kibővítette. A kastély mai képének a kialakítása azonban főleg fiának, Bornemisza Ignácnak köszönhető.
A kastélyt 1881-ben kapta meg Rudolf trónörökös, aki átépítette azt.
A trónörökös számára rendszeresen tartottak medvevadászatokat a közeli Görgényi-havasokban.
A kastély vadászati szerepét a két világháború között sem veszítette el, akkor a román királyi család rendezett itt vadászatokat.
A lap hasábjain régebben már említettük, hogy a Görgényszentimre melletti magaslaton 1708 után a várkastély körüli építkezés abbamaradt.
A vár építőanyagát leszállították a faluba, és ott egy nagy kastélyegyüttest hoztak létre, melynek épületei ma is állnak. Három épülete egy rendezett és karbantartott díszudvart – virágoskertet – vesz körül. Az épületek főhomlokzata a díszudvarra néz. Keresztes Gyulának a Maros megyei kastélyok és udvarházak című könyvében azt írja: az épületek építési ideje a századok homályába vész.
Az új vadászkastély
Az épületek a 17. században emelt épületek átépítésével jöttek létre.
A 17. században I. Rákóczi György fejedelem 1630-1648 között udvarházat emeltetett, majd vadászkastély építéséhez kezdett. Később Széki Teleki Mihály (1634–1690 között élt) folytatta a munkálatokat.
Teleki Mihálynak érdemeiért I. Lipót császár 1685-ben grófi címet adott, utódai a halála után kapták meg a római szent birodalmi grófi címet. Bornemisza János 1717-ben szerezte meg az épületet, és folytatta az építkezést a romba dőlt várkastély anyagának felhasználásával.
A 18. században a meglévő épületeket bővítették, átépítették barokk stílusban, valamennyit egyemeletes elrendezéssel.
A zálogkölcsön lejárta után, 1835-ben elkezdődtek a visszaváltási perek, melyek után 1881-től a magyar állam Rudolf trónörökösnek ajándékozta, aki vadászkastélyként használta az épületeket. Öngyilkossága után az állam 1893-tól a kastély épületeit erdészeti-erdőőri iskolaként tartotta fenn. Ekkor építették a főépület manzárdrendszerű padlásterét.
A főút mentén és az azzal párhuzamosan álló épület hosszában az udvar felől mindkét szinten téglaoszlopos tornácot készítettek, bolthajtásos bejárattal.
A kapuépület tornácának tartóoszlopait az 1930-as évek elején esztergályozott, karcsú faoszlopokkal cserélték ki. Keresztes szerint homlokzatainak díszítése egyszerű, tornácos homlokzata a népi építészet hatását mutatja.
A kapuépülettel párhuzamos a vendégszobák épülete, amelyet a trónörökös idejében rendeztek át.
A szimmetrikus elrendezésű, harminc méter hosszú épület középtengelyében egy erőteljesen kiugró barokkos oromfalú bővülettel rendelkezik, annak földszintjén a bejárattal, emeletén egy nagy teremmel.
A manzárdtetős épület ajtó-ablak nyílásainak keretezése, főpárkánya és az épületsarkokon az armírozás – sávozás – barokk formájú.
A díszítések teszik vonzóvá az épületegyüttest
A díszudvart kelet felől a főépület zárja le, ez foglalta magába a reprezentációs termeket és a trónörökös lakosztályát, melyeknek belső kialakítása díszesebb volt. A mintegy nyolcvanöt méter hosszú, L alaprajzú épület méreteivel és gazdag díszítésével vonzóvá tette az épületegyüttest.
A hosszú épületet egy-egy bástyaszerűen kiképzett magas tetős rész zárja le, illetve az észak felőli épületszárny.
Ennek az épületszárnynak a tengelyében lévő rizalit és a stukkódíszítés a kastély legszebb részét alkotja. Az épületszárny végében készült az ellipszis alaprajzú kápolna és annak tornyos kiképzésű bejárata magas toronysisakkal. A főépület homlokzatainak változatos kiképzése, szobrászati, stukkó- és kőfaragómunkái a barokk építészet szép példái.
A három mutatós épület, a díszudvar és a főépület mögötti nagy kiterjedésű dendrológiai park a legnagyobb szabású kastélyuradalom volt.
A Rákóczi–Bornemisza-kastély
Dr. Kálmán Attila történész kiegészítése:
A görgényszentimrei kastély Maros megye talán legnagyobb turisztikai potenciállal rendelkező épülete. A kastély a Maros Megyei Tanács tulajdonában van, a Maros Megyei Múzeum felügyelete alatt áll. A múzeum munkatársainak köszönhető, hogy a 2008 óta zajló munkálatokkal az épület romlását megállították.
Úgy gondolom, hogy a kastély különleges története, a fejedelmi vadászkastély, a Bornemiszák jelenlétére utaló freskók, Rudolf főherceg jelenléte (és ezzel egyfajta Sissi-kultusz kialakítása), a főhercegi vadászatok vendégei, mint pl. a walesi herceg, a későbbi VII. Edward király, hihetetlen vonzerőt jelentenek.
A kastély nem választható el a középkori vár maradványaitól, az angolparktól, ezekkel egységet alkot. Az épület és a park méretei miatt az együttes felújítása nagyobb közösségi összefogást igényel.
A jobb szolgáltatás nyújtásának érdekében sütiket használunk. Az oldal jobb
felhasználása érdekében kérjük, fogadja el a sütiket. További információ itt:
Adatvédelmi
tájékoztató
