„Öregkoromban se vess el engem, ha elfogy az erőm, ne hagyj el!” (Zsolt 71,9)
A 2020-as évet kivéve minden évben szeretettel gyűltünk össze a marosszentgyörgyi művelődési otthonban, hogy megünnepeljük az idősek világnapját. Sajnos, a szigorító intézkedések miatt idén sem találkozhattam a több száz idős emberrel, hogy köszöntsem és bátorítsam őket, ezért itt írtam le pár biztató gondolatomat.
Amikor erőnk megfogyatkozik, akár a kor, akár valamilyen betegség, szenvedés miatt, könnyen gondolhatjuk úgy, hogy kiestünk Isten szeretetéből. Kiszolgáltatottakká, gyengékké válunk, s ilyenkor jó, ha Hozzá fordulunk, aki ebben a helyzetben is képes mindannyiunkat megerősíteni. „Én öregkorotokig ugyanaz maradok, s míg meg nem őszültök, hordozlak titeket. Mint eddig is tettem, továbbra is viszlek, fenntartalak és megmentelek benneteket.” (Iz 46,4) Időseink és betegeink testi-lelki szenvedései mindannyiunkat alázatra intenek, és arra ösztönöznek, hogy a tevékeny szeretet útjára lépve velük együtt küzdjük le a nehézségeket. Az idősek világnapja alkalmából csatlakozunk a szenvedők imáihoz, legyünk számukra azok, akiken keresztül Isten viszi, fenntartja és megmenti őket. Ezen gondolatokkal kívánok erőt és kitartást minden idős és talán beteg vagy szenvedő embertestvéremnek és mindazoknak, akik a szeretet tettein keresztül mutatják meg nekik: Isten nem hagyta el őket!
A jobb szolgáltatás nyújtásának érdekében sütiket használunk. Az oldal jobb
felhasználása érdekében kérjük, fogadja el a sütiket. További információ itt:
Adatvédelmi
tájékoztató
