Búza a nemzet kenyeréhez

Úgy hozta a sors és gondviselés, hogy idén augusztus 13-án délután Mohácson, a Csele-patak partján lévő Szent Miklós vízimalomban részt vehettem az összeöntés ünnepén, ahol a Kárpát-medencei magyar gazdák búzaadományát öntötték garatba a nemzet kenyere részére.

Úgy hozta a sors és gondviselés, hogy idén augusztus 13-án délután Mohácson, a Csele-patak partján lévő Szent Miklós vízimalomban részt vehettem az összeöntés ünnepén, ahol a Kárpát-medencei magyar gazdák búzaadományát öntötték garatba a nemzet kenyere részére. Ezen az ünnepségen a Romániai Magyar Gazdák Egyesületének adományát a kerelőszentpáli Ilyés József gazdaköri elnök és jómagam remegő kézzel öntöttük a közös garatba. Dr. Kornich László volt annak az ötletnek a gazdája, hogy minden évben süssék meg a nemzet kenyerét. A búzát Mo-hácson őrölték, a kenyeret augusztus 20-án Pécsett sütötték meg és osztották szét a résztvevők között; ebből hagyományt teremtenének.

Az RMGE közel közel 1 tonnás búzaadományához a Maros megyeiek 80 kg búzával járultak hozzá, amit a kerelőszentpáli Ilyés József gazdaköri elnök és Lőrincz Ferenc gazda biztosított. A beöntéskor meghatódottságomban csak annyit tudtam mondani: itt van az 1000 éves székely búza – utalva arra, hogy bár államfőnk szerint nincs Székelyföld, van székely búza!

Ottjártunkkor, augusztus 12-14. között zajlottak a Pécs melletti Szentlőrincen a 18. gazdanapok, ahol az RMGE a kezdettől kiállítóként vett részt a rendezvényen immár, otthonosan. Idén 14 hazai résztvevő mutatta be termékeit. Kivételes sikert arattak az Orbán Árpád által vezetett, székelyudvarhelyi Székely Gyümölcs Társaság tagjai, nagy volt az érdeklődés a korondi Szász Ilyés méhész havasi mézei iránt.

A záróünnepségen, amely a pécsi Bagolyvár vendéglőben zajlott, küldöttségünk vendéglátója Biró Imre bukovinai csángó származású székely volt, akit a sors ide-oda vetett a II. világháború során, de aki sohasem felejti el őseit és őshazáját, Bukovinát.

Máthé László