Ez a weboldal sütiket használ
A jobb szolgáltatás nyújtásának érdekében sütiket használunk. Az oldal jobb felhasználása érdekében kérjük, fogadja el a sütiket. További információ itt: Adatvédelmi tájékoztató
2013-12-06 14:21:28
Nézem, forgatom, megszagolom a könyvet. Egy új könyv illata mindig a friss kenyérével vetekszik, és a szellemi táplálkozás mindennapi kenyerét is jelenti.
Manapság már bárki letehet egy könyvet az asztalra, ha elegendő anyagiakkal rendelkezik hozzá, a választék bővül, de a jó, tápláló kenyér egyre kevesebb. Gondolatszegény anyag dagasztja sikér nélkül a héjat kerekre, s a siker csak keveseknek adatik.
Kinyitom, kóstolom a könyvet. Molnár Tünde orgonaművészről szól, azaz inkább Molnár Tünde szól az orgonáról. Szerelméről, barátjáról, anyjáról, testvéréről, Teremtőjéről beszél így az ember, ennyi alázattal, tisztelettel a párkapcsolat gyönyöréről. A zenéről. Az orgona közvetítésével születő csodáról, mely a bűvölet mámorában életet nyer.
Olvasom a könyvet. Magam is, orgonista lévén, keresem a hozzám szóló mondatokat, vitatkozni is szeretnék, egyetérteni és ellentmondani, helyeselni és kérdőjeleket felállítani. Nohát erre nincs mód. Személyiségéből úgy árad a magabiztos tudás, amelynek megszerzéséért bizony eléggé megszenvedett életében, hogy tiszteletet követelve, határozottan vállalja minden gondolatát. Én pedig, lektorálva a könyvet, ezt a legnagyobb elismeréssel fogadom el.
Az erdélyi orgonaépítészet/orgonajáték történetének teljes feldolgozása zenetörténet-írásunk gyönyörű feladata. De aligha kerülhet sor összefoglaló munkára addig, amíg a részkutatások el nem jutnak egy meghatározott szintre. E részkutatások egyik eredménye ez a kötet is, mely ünnepi is egyben, hiszen a százesztendős marosvásárhelyi Rieger-orgona mellett kerül bemutatásra, melyről, annak sorrendben az ötödik orgonistájaként, hitvalló művészként szól és szólaltatja meg azt mindannyiunk örömére.
„Minden rom. A művészet
örök. A többi por.
A népet
Túléli a szobor” (Gautier)
Csíky Csaba