Büntetőjog (VIII. rész)
A büntetőjogban is alkalmazandó méltányosság és emberségesség elvéből kifolyólag egy büntetését teljes egészében letöltött vagy a törvény szerint letöltöttnek minősített személyt a büntetésvégrehajtás megszűnése után nem lehet a végtelenségig megbélyegezni az elkövetett cselekmény és a letöltött büntetés miatt, ezért létezik a rehabilitáció intézménye.
A büntetőjogban is alkalmazandó méltányosság és emberségesség elvéből kifolyólag egy büntetését teljes egészében letöltött vagy a törvény szerint letöltöttnek minősített személyt a büntetésvégrehajtás megszűnése után nem lehet a végtelenségig megbélyegezni az elkövetett cselekmény és a letöltött büntetés miatt, ezért létezik a rehabilitáció intézménye. Ennek megértéséhez szükséges tudni, hogy a végleges és jogerős büntetőjogi ítéletek bekerülnek az elítélt bűnügyi erkölcsi bizonyítványába (cazier judiciar), és ezáltal ezek az ítéletek, az elítélt büntetett múltja harmadik fél tudomására juthat, például állásinterjún kérheti a jövőbeni munkaadó, hogy a majdani alkalmazott mutassa be az erkölcsi bizonyítványát. Természetesen ez nem jelenti azt, hogy a munkaadó minden további nélkül visszautasíthatja annak a személynek az alkalmazását, akinek nem „tiszta” az erkölcsi bizonyítványa, hiszen akkor – általában – objektíven nem igazolható diszkriminációt követ el, amit a törvény szankcionál (de természetesen léteznek olyan munkakörök, ahol méltányosan és objektíven elvárható, hogy a jövőbeni alkalmazott ne legyen büntetett előéletű, például egy biztonsági őr esetén).
A rehabilitáció eredményeképpen mindenképpen megszűnnek a büntetőjogi ítélet következményei, valamint az ítélettel kapcsolatos mindennemű bejegyzés törlődik az illető erkölcsi bizonyítványából. Tehát a rehabilitáció az a büntetőjogi intézmény, melynek eredményeképpen a büntetés letöltésétől vagy a büntetésvégrehajtás elévülésétől számítva bizonyos, a törvény által előírt határidő lejárta után ha az elítélt teljesít más előírt törvényes feltételeket, a büntetőjogi ítélet következményei megszűnnek, törlődnek. Attól függően, hogy milyen természetű, illetve terjedelmű büntetésről van szó, a törvény több rehabilitációs időt, illetve rehabilitációs eljárást ír elő. Ennek értelmében az az elítélt, akit büntetőjogi pénzbüntetés megfizetésére köteleztek, vagy a kiszabott börtönbüntetés nem több, mint 2 év, vagy annak végrehajtását feltételesen felfüggesztették, rehabilitálódik a törvény erejénél fogva (reabilitare de drept), minden más bírósági eljárás nélkül, abban az esetben, ha 3 évig nem követ el más bűncselekményt. A 3 évet ezekben az esetekben a büntetés kifizetésétől, a börtönbüntetés letöltésétől vagy a felfüggesztési próbaidőszak leteltétől számítják. Ebben az esetben a bíróság nem kimondja az illető személy rehabilitációját, hanem csak megállapítja a rehabilitáció bekövetkeztét, amennyiben a törvényes feltételek fennállnak. A gyakorlatban mégis szükség van egy bírósági határozatra, amelynek alapján az erkölcsi bizonyítványt kezelő intézmény törli az illető személyt a nyilvántartásából, de ismételjük: a bírósági határozat nem kimondja, hanem csak megállapítja a rehabilitáció bekövetkeztét. Erre a különbségtételre azért kell hangsúlyt fektetni, mert a két év feletti börtönbüntetések esetén már külön bírósági eljárás keretében, és más törvényes feltételeket bizonyítva a bíróság csak kérésre rehabilitálja az elítéltet, kimondva és nem megállapítva a rehabilitációt. Ekkor már bírósági rehabilitációról (reabilitare judecătorească) beszélünk, amelynek több feltétele van. Ennél az eljárásnál már más rehabilitációs időszakokról beszél a törvény. Ennek értelmében 2 és 5 év közötti börtönbüntetés esetén 4 év kell elteljen a büntetés letöltésétől számítva a rehabilitációs kérés beadásához. Amennyiben 5 év és 10 év közötti börtönbüntetésről beszélünk, a rehabilitációs időszak 5 év. Tíz év fölötti börtönbüntetés vagy életfogytiglani börtönbüntetést helyettesítő börtönbüntetés esetén 7 év a rehabilitációs időszak, amennyiben pedig életfogytiglani a börtönbüntetés, a rehabilitációhoz szükséges idő 10 év. Ebben az utóbbi esetben természetesen csak akkor beszélünk rehabilitációról, amennyiben az életfogytiglani börtönbüntetéssel sújtott kegyelemben részesült, annak végrehajtása elévült vagy az elítéltet feltételesen szabadlábra helyezték. A rehabilitációs időszak letelte előtt elhalálozott személyt a bíróság rehabilitálhatja, amennyiben úgy ítéli meg, hogy annak halála előtti magaviselete méltóvá tette erre. A rehabilitációs időszak, mint említettük, a pénzbüntetés kifizetésétől vagy a büntetés végrehajtásának befejezésétől vagy elévülésétől számítódik. Amennyiben az elítéltet kegyelemben részesítették, a rehabilitációs időszakot a kegyelmi rendelet dátumától vagy – amennyiben ezt a kegyelmi rendeletet a büntetőjogi ítélet kimondása vagy jogerőre emelkedése előtt hozták meg – az ítélet jogerőre emelkedésétől számítják. Amennyiben több egymást követő ítéletről van szó, a rehabilitációs időszakot a legsúlyosabb büntetés alapján számolják ki, kezdetét pedig a legutolsó büntetés letöltésétől számítják. A bírói rehabilitáció egyik feltétele az, hogy a rehabilitációs időszakban az elítélt ne kövessen el új bűncselekményeket. A másik feltétele az, hogy az elítélt fizesse ki a perköltségeket, valamint teljesítette a számára az ítéletben megszabott polgári kötelezettségeket, kivéve, ha bizonyítható, hogy ezeket objektív okok miatt nem tudta teljesíteni vagy a sértett fél elállt ezek követelésétől.
(Folytatjuk)
Gogolák H. Csongor ügyvéd
office@gogolak.ro
