Büntetőjog (III. rész)
Érdekes és hasznos – habár nem teljesen új – a jogi személy büntetőjogi felelősségét szabályozó előírás, melynek értelmében a bűncselekményt elkövető és elítélt jogi személyt értelemszerűen elsősorban pénzbüntetésre lehet ítélni, illetve több mellékbüntetést is lehet foganatosítani ellene.
Érdekes és hasznos – habár nem teljesen új – a jogi személy büntetőjogi felelősségét szabályozó előírás, melynek értelmében a bűncselekményt elkövető és elítélt jogi személyt értelemszerűen elsősorban pénzbüntetésre lehet ítélni, illetve több mellékbüntetést is lehet foganatosítani ellene. Ezek a következők: az elítélt jogi személy feloszlatása, tevékenységségnek felfüggesztése 3 hónaptól 3 évig terjedő periódusra, telephelyeinek bezárása 3 hónaptól 3 évig terjedő időszakra, a közbeszerzéseken való részvételtől való eltiltás 1-től 3 évig terjedő időszakra, bírósági felügyelet alá helyezés ugyanerre az időszakra, a büntetőjogi ítélet kifüggesztése és közlése. Sajnos a gyakorlatban nem gyakori helyzet a jogi személy büntetőjogi felelősségének megállapítása, ellenkező esetben a kereskedelmi fegyelem fokozottabb lenne.
Léteznek bizonyos helyzetek, amikor az elkövetett tett, habár teljesíti a törvényi tényállást, az elkövetési körülmények miatt nem minősül bűncselekménynek. Ezek lehetnek igazoló okok (cauze justificative), valamint büntethetetlenségi okok (cauze de neimputabilitate). Az igazoló okok a következők: a cselekmény jogos önvédelem során történő elkövetése (legitimă apărare). Jogos önvédelemben van (vagy vélelmezik ezt) egy jogtalan támadást vagy lakhelyre való jogtalan behatolást elhárító személy, ha az így elkövetett tett arányos a támadással. Az arányosság indokolatlan átlépése megszünteti ezt az igazoló okot, viszont kötelező enyhítő körülményként kerül alkalmazásra. Egy másik igazoló ok a szükségállapot (stare de necesitate) alatt elkövetett, a kár elhárítása érdekében elkövetett bűncselekmény, de csak abban az esetben, ha a bűncselekmény elkövetése által okozott kár nem egyértelműen nagyobb, mint az, amelyik az elhárítás hiányában bekövetkezett volna (pl. egy ajtó betörése a szomszéd által tűzvész esetén egy személy vagy javainak megmentése érdekében, amennyiben az ajtó értéke nem nagyobb, mint például a megmentett televízió értéke). Ugyancsak nem bűncselekményt követ el az a személy, aki törvény által elismert jogát vagy kötelességét a törvényes feltételek és korlátok között teljesíti (például tűzoltó hatol be a lakásba, rendőr bilincsel meg egy személyt, tulajdonos hatol be a lakásba, orvos kezel beteget, fájdalmat okozva stb.) Ugyanez a helyzet abban az esetben, ha valaki hivatalos utasítást teljesít, amely számára a törvény értelmében kötelező, kivéve abban az esetben, ha a törvénysértés nyilvánvaló (például egy közigazgatási alkalmazott egy közpénzből történő munka során, ha nem valós adatokat ad át elszámolás céljából, nem hivatkozhat mentő körülményként arra, hogy „a főnök utasítására cselekedtem”). Az utolsó igazoló ok a sértett félnek a cselekmény elkövetéséhez adott érvényes hozzájárulása (consimţământul victimei). Ennek azonban nincs igazoló hatása az élet elleni bűncselekmény vagy törvényi tiltás esetén. Az igazoló okok egyik közös és nagyon fontos jellemzője, hogy ezeknek hatásai kiterjednek minden részt vevő személyre.
A második kategória – a büntethetetlenségi okok – egyike az ellenállhatatlan fizikai kényszer (constrângere fizică) alatt elkövetett bűncselekmény (egy személyt meglöknek, aminek hatására ráesik egy gyerekre, aki sérüléseket szenved emiatt). Akkor sem beszélünk bűncselekményről, ha azt pszichológiai kényszer (constrângere morală) hatására követték el, amelyet súlyos személyes vagy fenyegetés formájában követtek el, és hatásait csak a bűncselekmény elkövetésével lehetett elkerülni (hamisítás elkövetése fegyveres fenyegetés miatt). Másik ilyen ok az arányosság indokolt vagy fel nem róható túllépése (exces neimputabil). Ennek értelmében az arányos önvédelem túllépése félelem vagy feldúltság miatt büntetést kizáró ok. Ugyanilyen ok szükségállapot alatt elkövetett bűncselekmény esetén az, ha az elkövető a cselekmény elkövetésekor nem fogja vagy nem foghatta fel, hogy tettével súlyosabb következményeket okoz, mint amilyenek ennek hiányában bekövetkezhettek volna. Ezen okok között kell megemlíteni a kiskorúságot is abban az esetben, ha az illető kiskorú nem volt ítélőképességének birtokában a tett elkövetésekor. Itt pontosítani kell abban az értelemben, hogy a 14 év alatti kiskorú soha nem felel büntetőjogilag, mert abszolútan vélelmezik, hogy nincs ítélőképessége (discernământ), 14-16 év között csak akkor, ha bebizonyítják, hogy ítélőképességének birtokában volt (ugyanis relatívan vélelmezik, hogy ezeknek a kiskorúaknak nincs még ítélőképessége) a 16-18 év közötti kiskorú pedig felel büntetőjogilag (az alkalmazandó különleges szabályok mellett). Az a személy sem felel büntetőjogilag, aki a tett elkövetésének pillanatában pszichés vagy más okból beszámíthatatlan volt, és cselekedeteit nem tudta irányítani, vagy azok következményeit nem fogta fel. Ugyanez a helyzet az alkohol vagy pszichoaktív anyagok nem szándékos fogyasztása által bekövetkezett állapotban (intoxicaţie) elkövetett tettek esetén, ha ennek az állapotnak a hatása alatt az illető személy cselekedeteit nem tudta irányítani, valamint azok hatásait nem fogta fel (leitatás, mérgezés). A fenti okokhoz adódik még a tévedés – eroare – (bizonyos lényeges tényállási elemek vagy büntetőjogon kívüli jogszabályi rendelkezés nem ismerete), valamint a kényszerhelyzet (caz fortuit). Természetesen mindkét helyzetben eseti elbírálás tárgya, hogy az illető személy az adott körülmények között köteles lett volna ismerni ezeket az elemeket, vagy ez méltányosan lehetséges lett volna-e.
(Folytatjuk)
Gogolák H. Csongor ügyvéd
office@gogolak.ro
