Örömtáncot lejt a román média, hogy egy erdélyi szász is bekerült a német törvényhozásba. Némelyek, pontatlanul, románnak nevezték „Fabritius testvért”, pedig ő közel három évtizede azért települt át Bajorországba, mert családjának elege lett az itteni nemzeti kommunizmusból.
Örömtáncot lejt a román média, hogy egy erdélyi szász is bekerült a német törvényhozásba. Némelyek, pontatlanul, románnak nevezték „Fabritius testvért”, pedig ő közel három évtizede azért települt át Bajorországba, mert családjának elege lett az itteni nemzeti kommunizmusból. De most elérkezett a szászok szeretetének ideje. Hátha az újraválasztott vaskancellár, Merkel asszony idelök egy kis támogatást. Hisz lám, a szebeni polgármester is azért lett sikeres, mert jól üzletelt az átkosban kiárusított szász atyafiakkal. Hát ilyen alapon ne szeressenek minket a többségiek! Elég, ha tiszteletben tartják társnemzeti jogainkat. És nem tekintenek minket nemzetbiztonsági kockázati tényezőnek. Kémelhárító szolgálatok külön részlegei pazarolják ránk a költségvetési pénzt, pedig annak jobb helye lenne az egészségügyi vagy az oktatási tárcánál. Mert suttogva sem mondunk egyebet, mint nyíltan. Önrendelkezési törekvéseink jól ismertek. És aki egy kicsit kutakodik a múltban, rájöhet, hogy van némi hasonlóság a szász és székely székek között. A különbség az, hogy német ajkú volt honfitársaink és leszármazottaik már annyira megfogyatkoztak, hogy csak Bajorországból önrendelkezhetnek. Nekünk még van esélyünk. Csak a különutas szereplési vágy ki ne oltsa nagy igyekezetünket. A minap a három, székelyek lakta megyében az RMDSZ-vezetők népszavazást kezdeményező aláírásgyűjtést jelentettek be. Jó lenne, ha azok, akik eddig futásra és nagy menetelésekre buzdították híveiket, az öncélú gáncsoskodást félretéve az ügy mellé állnának. Mert számos alkalommal bebizonyosodott, hogy csak egységesen vagyunk erősek. Ráadásul már minden józan erdélyi nemzettársunknak elege van a ki a magyarabb vetélkedőből. Bizonyíték rá a Vásárhelyi Forgatag vagy a Kolozsvári Magyar Napok. Csak azt nem értjük, ha akkor lehetett együtt sikeres rendezvényt szervezni, miért nincs ennek folytatása? Miért pártrendezvény a magyar népmese napja vagy az élsportolók klubja? Már az óvodásokat is egymás ellen kell uszítani? Netán az erdélyi magyar sportoló ideológiai doppingszeren él? Elek apó mesefája alá mindannyian leülhetnénk, és nem kérdezné senki: hát te, fiam, kire voksoltál, felvetted-e már a magyar állampolgárságot? Nem bizony, mert a nagy székely meseíró sok kortársával ellentétben a trianoni országcsonkítás után hazatelepült Kisbaconba, hogy a kisebbségi sorba taszított népe mellett legyen. Nem Budapesten bebiztosított egzisztenciával osztotta az észt, mint sok mai kétlaki politikus. Ezért is a kitelepült szász németországi politikai karrierje érdekes, de jelentéktelen esemény számunkra.
