Bulizó tinik DJ-szemmel

A mai tizenévesek szülei közül sokan töltöttek emlékezetes csütörtök és szombat éjszakákat a víkendtelepi „Dzsesszben”. A klub tíz éve költözött a Sinaia/Sörház utcába. Törzsvendégei közé a 18 év fölötti korosztály tartozik, de tematikus bulik, gólyabálok, szalagavatók alkalmával a kamaszok is magukba szívhatják a hely hangulatát. Hogyan szórakoznak, milyen zenét szeretnek, és mennyire érzik ismerkedésre alkalmas terepnek a Jazz&Blues Clubot a gyermekkorból kifelé tartó, de még kiskorú vendégek? – kérdeztük Demeter József, azaz DJ Döme lemezlovast, partiszervezőt, a klub alapítóját.

– A sulis rendezvények bizonyos korlátok között zajlanak, nincs alkohol, és kötelező egy felnőtt – tanár, osztályfőnök – jelenléte. Az alkoholtilalom a buli kezdetétől, este 7 órától 11 óráig érvényes. Utána személyazonossági igazolványt kérünk a vendégektől, de így is előfordul, hogy kiskorúaknak is sikerül bent maradni a 18 pluszos partin. Sajnos sok tizenéves megpróbál becsempészni szeszes italt a klubba, és ha a bejáratnál akadályba ütközik, kint húzza le az üveg tartalmát. Egy-egy parti után rengeteg üres flakont találunk az autók között. Olyan is előfordul, hogy egy közeli kocsmában tankolnak fel, akár a buli közepén. Nemrég egy egész csapat akart kilépni „levegőzni”, de a kiskorúknak szervezett rendezvényeknél az a szabály, hogy aki egyszer bejött, az csak akkor mehet el, ha végleg távozni szeretne. 

– Mit gondolsz, miért annyira fontos a fiatalabb klubvendégeknek is az alkohol?

– Úgy érezhetik, hogy bátorságra kapnak tőle. Az a tapasztalatom, hogy a mai tinik többsége nagyon frusztrált, folyton attól retteg, hogy lemarad valamiről. Sokan közülük sem szórakozni, sem udvarolni nem tudnak. Mindent hamar akarnak megszerezni, a testi, lelki örömöket is, aztán versenyeznek, hogy kinek sikerült gyorsabban, többször. Talán a mai tizenévesekkel szembeni elvárások, a túlzott iskolai követelmények és az óriási információáradat mindennek az oka.

– Milyen zenét kedvelnek leginkább a középiskolás bulizók?

– Az utóbbi négy évben azt vettem észre, hogy nem igazán vannak preferenciáik, szinte mindegy, hogy milyen zene szól. Elmúltak azok az idők, amikor a bulizók alig várták, hogy felcsendüljön egy Eric Clapton- vagy egy Gary Moore-dal. A régi dzsesszes éjszakákon hajnal felé mindig lassú számokat tettem, hogy megadjam a lehetőséget az ismerkedni vágyóknak a közeledésre, összehangolódásra, a mostani fiatalok többsége azonban egyáltalán nem kedveli, sőt, véleményem szerint még ki sem próbálta a páros táncot. Most inkább a rap és az állati ösztönöknek teret adó néger zene a menő, a fiú a lány mögött áll, és mindketten ritmusra rázzák magukat vagy a magasban lóbálják a kezüket. A koncertekre sem vevők a tizenévesek. Úgy látom, hogy kamaszkörökben a szórakozás a fesztiválokra redukálódott, a kevésbé ismert zenekarok estjeire pedig egyáltalán nem kíváncsi ez a korosztály.