Bugyi István József grafikái Marosvásárhelyen

Milyen lárma, milyen vigadalom!

Az 1848-as forradalom és szabadságharc heve, fiatalos lelkesedése is megjelent az egri grafikus, Bugyi István József kiállításán a Bernády Házban. A Marosvásárhelyen most megismert Heves megyei művészt Petőfi Sándor Milyen lárma, milyen vigadalom! című költeménye is megihlette. A vers hangulati lüktetését is nagyszerűen érzékeltető, könnyeden játékos, szabad asszociációkat sugalló tollrajza a gazdag egyéni tárlat anyagának egészét is jól jellemzi, persze e tömör ismertetőben történő kiemelése a méltató Petőfi iránti elfogultságával is magyarázható. Zaklatott vonalvezetése a többi kiállított művében is az életbeli és a szellemi mozgás, a lendület és szabad szárnyalás képzetét kelti, de grafikáin nyilván szóhoz jut az ezekhez társuló elmélyülés, a befelé fordulás, az önreflexió is linómetszeteken, a tinta és a lavírozás használatával megoldott munkákon, ritkábban tusrajzokon tükrözött fantáziadús látomásokon. A Movements címmel elénk tárt válogatás azt is érzékelteti, hogy Bugyi István a grafika minden ágában otthonosan mozog, de vannak kedveltebb technikái, ezek késztetik igazán munkára. Ezt alulírott is tapasztalhatta a Borospataki Művésztelepen, ahol tavaly ősszel nyomon követhette, milyen odaadással és fáradhatatlanul dolgozik az egri Eszterházy Károly Egyetem Gyakorlati Iskolájának tanára, a Képgrafikusok Olgyai Viktor Egyesületének elnöke, a Jászfényszarui Művésztelep alapítója. Itt most csak néhány foglalatosságát, munkaterületét soroltam, ennél jóval több dologgal köti le idejét, energiáit otthon és külföldi útjai, megmérettetései során. A grafikai megoldások vonatkozásában így harangozta be a vásárhelyi tárlatát: „A jelen kiállításon egyedi és sokszorosított munkáimból válogatok az elmúlt pár évből. Ezekben lesznek metszetek (linó, fa), maratott lapok és egyedi tuslavírozások, valamint pár vegyes technikájú kép is, melyek nagy százaléka a dinamizmusra, a mozgalmasságra épít, míg némelyikük a redukált kifejezőeszközök minimalizmusával próbál élni.”

A nézők természetesen a grafikák technikai megoldásaira is kíváncsiak, de értékelésük döntő szempontja inkább az, hogy a képek mennyire képesek megmozgatni élmény- és tudástárukat, mennyire kerül összhangba a művész proponálta cím azzal a gondolattal, azokkal az emlékekkel, érzelmekkel, amelyeket a látvány bennük ténylegesen kivált. A Bernády Galériában látott egyedi rajzok és metszetek ilyen tekintetben is figyelemre méltóak. A vendég, aki a Hatvani Kisgrafikai Biennálé díjazottja és a Székelyföldi Grafikai Biennálé többszörös résztvevője is, tematikában, eszmei kihívásokban sem maradt adós. Arról, amit a kiállításán felkínált, ekképpen nyilatkozott: „Fiktív tájak, de mindinkább tájakra asszociáló képek ezek, melyek pontosan annyira elvonatkoztatottak, mint amennyire pontos élményen vagy emléken alapulnak. Az emlékezet, a belső intuíciók és azok vizuális kivetüléseinek érdekes és számomra izgalmas testet öltéséről van szó. Ezt a manifesztációt, de mindinkább a kiinduló gondolatot árnyalja, koptatja, torzítja az idő, mely az emlékekre általánosságban is a leginkább befolyásoló tényezőként hat. Vannak, melyek halványulnak, egymásra rétegződnek, összekeverednek, és vannak olyanok, melyek egyszerűen el is felejtődnek. Tájidézeteim kapcsán sem történik ez másként.” Az idősíkok egymásra tevődnek, keverednek egymással, végül az a kor válik dominánssá a képen, amelyikhez a néző a leginkább kapcsolódik. Nem egyértelműek B. I. vonalakkal, jelekkel, formákkal, foltokkal, sejtelmes utalásokkal, figurákkal gazdagon behálózott fekete-fehér s olykor színezett beütésekkel felturbózott grafikai lapjai, gyakran a művész maga is több változatban, sorozatban közelíti meg, gondolja át, emészti meg, vetíti ki magából a mondandót. A rajzok, metszetek nem csak dinamizmusukkal, láttató, képzeletmozgató erejükkel hatnak ránk, történeteket is elindíthatnak bennünk. Felidézik olvasmány-, zenei és filmélményeinket is, egyben pedig azt is tanúsítják, hogy alkotójuk a világról, emberi mivoltunkról mélyen gondolkodó, napjaink problémáira is összetetten gondoló művész. S mint a valóban elkötelezett grafikusok nagy többsége, illusztrációra is termett. A Petőfi-verset már említettük, a kiállításon viszont kiderül, a Biblia éppúgy adott témát számára, mint a történelem, az ókor és a reneszánsz, vagy a magyar irodalom jeles gondolkodói, tollforgatói, Weöres, Márai, illetve a Tragédia szerzője, Madách, vagy Kertész Imre Kudarca. Tiresias meg Savonarola példázata ugyanúgy továbbgondolható és töprengésre készteti, mint például Julius Andan nagy hatású könyve, A világ a színfalak mögött. A tudomány sem hagyja közömbösen. De izgalomba hozza a Friss szél dinamikája is, ezt a témát is négy tetszetős, ötletteli munkával taglalja. A jegyzetzáró gondolatot is ez sugallja: Bugyi István József grafikái üdítő fuvallattal frissítették fel a Bernády Galéria látványkínálatát.