Megint sikerült a parlamentnek felborzolnia a közvéleményt azzal, hogy a képviselők két nappal ezelőtt nagylelkűen szavaztak saját speciális nyugdíjukról, ami a mandátumok számának függvényében akár 4000 lejjel is „kiegészítheti” a nyugdíjukat.
Megint sikerült a parlamentnek felborzolnia a közvéleményt azzal, hogy a képviselők két nappal ezelőtt nagylelkűen szavaztak saját speciális nyugdíjukról, ami a mandátumok számának függvényében akár 4000 lejjel is „kiegészítheti” a nyugdíjukat. Ezzel közfelháborodást váltottak ki a becsületes munkából és „sima” nyugdíjból élők sorában, de az ügy sajtóvisszhangja sem éppen hízelgő számukra.
Olvasom az egyik szatirikus lapban, hogy brit tudósok, miután állítólag órákon át figyelték a román parlamentet, amint több mint 300 honatya saját speciális nyugdíjáról szavazott két kézzel – a liberálisok kivételével, pártállásra és nemzetiségre való tekintet nélkül –, teljesen elámultak annak a „hétmandátumos” honatyának az érvein, aki elmagyarázta, mitől érnek többet ők az ország többi lakosánál, és miért jár nekik sokkal több, mint a többi földi halandónak. De még ennél is jobban eltátották a szájukat, amikor az egyik, éhségsztrájkoló tanárnőből szenátorrá avanzsált honanyára esett a pillantásuk, aki Miki egeres blézerben feszített, és bármennyire törték a fejüket, nem tudtak rájönni, miféle élőlénnyel állnak szemben, pedig állítólag még Darwin evolúcióelméletét is fellapozták.
A látottakból/hallottakból sommás következtetésre jutottak a véleményformálók, elemzők: „rájöttek”, és ki is mondták, miért nem vándorolnak külföldre a román törvényhozás tagjai. Azért, mert nincs rá okuk. Hiszen ha egyszer megválasztották őket, nyugodtan „ga(rá)z-dálkodhatnak” a közpénzekkel, egyik kezükkel folyamatosan és büntetlenül vájkálhatnak az adófizetők zsebében, miközben a másikkal a saját letartóztatásuk, bűnvádi eljárások indítása ellen szavaznak, és futószalagon mentik meg magukat és egymást a börtöntől.
Ha három kezük volna, egy kalap alatt megszavazhatták volna a saját speciális nyugdíjaikat, de mivel csak két kezük van, erre a „hőstettre” külön ülésen kerülhetett csak sor. Ezek után tehát már nem is kérdés a kérdés. Világos, miért nem mennek el a parlamenti képviselők úgy, mint például az orvosok vagy a többdiplomás, munkanélküli fiatalok. Köztudott, hogy egy törvényhozó 5.000 lej körüli fizetést kap, ám ennek a kétszeresét költheti képviselői vagy szenátori irodája működtetésére, de úti- és szállásköltségeit is elszámolhatja. Ha ezt a számot beszorozzuk 588-cal, ami még az amerikai kongresszus, az orosz duma képviselőinek számát is meghaladja, láthatjuk, hogy a törvényhozók „tartásdíja” a csillagos eget súrolja, amit
„természetesen” az átlagemberek adóiból fizetnek ki. Azt is tudni kell, hogy Romániában a bruttó átlagbér kb. 2500 lej, az átlagnyugdíj pedig 890 lej.
Nem csoda, ha a brit tudósok mindezt nem értik. Nem is érthetik, mert jobb helyeken a törvényeket nem az állampolgárok kárára, illetve a törvényhozók kizárólagos hasznára hozzák.
