Brexit

Egészen új szó, még alig van teljesen elkoptatva. Jelentése: kilépés brit módra. Mozaikszó, mondják a nyelvészek. Összevont fogalmak vegyülete, amilyet rendszerint az e-nemzedék szeret használni. Igaz, az angol nyelvű sajtó már régóta felfedezte slágertémák, fogalmak gyors és nem helyigényes kifejezésére.

A kilépés nem új dolog. Hogy mást ne mondjak, például a feleségem kilépett a konyhába, hogy kikészítsen három olcsó avokádót. A félreértések elkerülése végett nem három olcsó tiszteletdíjas ügyvéd kinyírására készül, hiszen mi szeretjük az ügyvédeket – az én családomban például több ügyvéd is volt egykor, ma nincs éppen, ugyanis így vagy úgy kiléptek az életből, de ki tudja, unokáink közül melyik választja majd a törvényesség őrének szerepét –, tehát a mondott mexikói eredetű gyümölcs/zöldség elkészítésének már számos hazai módja van. Mi például, amint kiléptünk a szocializmus egyenlítői (egyengető) kultúrájából, azonnal a keleti/nyugati mezőgazdaság felé fordultunk és termékeit nagymértékben fogyasztottuk a hosszas visszafogás ellensúlyozására: rövid idő alatt vagonnyi narancsot és banánt, kivit és citromot pusztítottunk el és vált egészségünkre, anélkül, hogy valaki ilyen kifejezett kívánsággal adta volna át/el nekünk az üzletekben, kistermelői piacokon.

Kilépett hárommillió párttag az egyetlen pártból – inkább a párt lépett ki megszégyenülten az életünkből, ideológiája még hosszú ideig hatott –, és a hárommillió helyett kb. egymillió belépett az új pártok valamelyikébe. Majd gyors helycserés mérkőzés következett, erősen váltogatták az urak és hölgyek a pártokat, míg végül már egyáltalán nem számított az ideológia, csak a jó helyezés, közelebb a tűzhöz, kegyközponthoz való közelség.

Egyébként kilépett az ország a Varsói szerződésből, a KGST-ből, sőt mi több, a szocializmus kinőtt ruháiból. Erre biztatást is kaptunk a Lokomotív GT-től, ugye emlékszünk még a Presser–Adamis-féle sláger szavaira: „…lépj ki, mint egy rossz cipőből, ringasd el magad!” Elringatásról szó sem volt, álmainkban csalódva a demokráciát okoltuk érte, holott a hiba az álmok méreteiben keresendő és abban a hiú ábrándban, hogy egy évtized alatt valóra válnak legmerészebb terveink.

Kiléptünk Eirópába, utaz(gat)unk. Munkát vállalunk, lakhelyet cserélünk.

Kiléptünk, hogy utolérjük a legfejlettebb gazdaságokat, aztán meglepve tapasztaltuk, hogy mások is utolértek, sőt elhagytak.

Ezzel szemben beléptünk a NATO-ba, beléptünk az Európai Unióba, beléptünk Brüsszel bűvkörébe, beléptünk a XXI. századba, beléptünk a legfejlettebb korrupcióval rendelkező országok előkelő klubjába. A menekültek ide, hál’ istennek, nem akarnak belépni.

Ezzel szemben kilép(ne) Nagy-Britannia, de nem siet, hiszen tudja s van ereje megállni, hogy azonmód forrón bekapja a keserű kását (bocs a képzavarért), tárgyalni fog. Háttéralkuk sorát köti majd, és igyekszik úgy köztünk maradni (én mint az EU polgára állítom ezt), hogy ne ő legyen a legbőkezűbb befizető, Európa nagybácsija, palimadara (angolul: bird of St. Paul Cathedral).

És Anglia kilépett nem éppen a rá jellemző hidegvérrel az európai labdarúgó-küzdelmekből is, holott az elején a legnagyobb exportcikkével „kápráztatta el” a francia rendőrséget, vagyis a szurkolói randalírral. Vigaszul elmondható, hogy Putyin hadai is elbúcsúztak a további küzdelmektől, kiléptek a spanyolok, akiket a román labdarúgás példaképének tekint, ki a románok és ki a magyarok is, hogy a többi közvetlen kiesőről és mázolt arcú nemzeti drukkerről most szó ne essék.

Írásom végeztével én is kilépek gyümölcsöt vásárolni, sárgabarackot, ugyanis mégiscsak a nagymamás befőzéshez folyamodunk, annak ellenére, hogy az országot uraló szupermarketek polcain eluralgott a külhoni barack csábító sárgállása és az ősztől Amerika már nem fog ragaszkodni Barack Obamához. Ő is kilép.

A következmények felmérhetetlenek. Megnyugtatásképpen csak ígérhető: lábak mindig lesznek kilábalni a válságokból.