Boszorkányszombat

Ne gondoljanak hátborzongató fekete mágiára, ezen a szombaton nem volt semmilyen okkult beavatás, túlvilági kicsapongás, bacchanália, de bepillanthattunk néhány műfaj boszorkánykonyhájába s pár alkotó műhelytitkaiba.

Közönségre várva (Fotó: Mana Bucur)

Ne gondoljanak hátborzongató fekete mágiára, ezen a szombaton nem volt semmilyen okkult beavatás, túlvilági kicsapongás, bacchanália, de bepillanthattunk néhány műfaj boszorkánykonyhájába s pár alkotó műhelytitkaiba. Kár, hogy a művészetkedvelők közül csak kevesen éltek a lehetőséggel, elszalasztották az alkalmat, hogy felszabadult munka közben, vidám hangulatban figyeljék meg a képző- és díszítőművészek egyéni és közös produkcióját, sőt maguk is hozzájáruljanak valamivel a „nyílt nap” sikeréhez, mondjuk éppen a „boszorkányégetéshez”. A képzőművészeti szövetség marosvásárhelyi fiókja tavaly rendezett először ilyen interaktív akciót a Bolyai téri műteremház udvarán. Az ideit október 18-ra időzítette a két főszervező, Mana Bucur és Nagy Dalma. Mintegy tíz művész kapcsolódott be a happeningbe, performanceba, többségük textiles, keramikus, és játszott a tűzzel, füsttel, képzelettel. A műemlék épület emeleti folyosójáról Nagy Zsuzsa, Gliga Maria, Nagy Dalma zászlói, textíliái lengtek az udvar fölé. Közbül Csíky Ágnes és Kolumbán Kántor Zita látványos installációja várt arra, hogy az egykori boszorkányok sorsára jusson: máglyaként eméssze fel a láng. Mana Bucur, Mureşan Gheorghe és Csorvási Szabó Attila újra kihelyezte a rakuégető kemencét is, amelyben aztán hosszasan izzott a formás kerámiává nemesülő agyag, s ismét át lehetett élni a várakozás izgalmát, amit csapongó sztorizás, vidám csevely és nevetés igyekezett feloldani. Nyilván időnként koccintani is kellett, és az üstben is rotyogott valami. A nap eseményeit fotókon, videókon is megörökítették, de a személyes részvétel kínálta élményt semmi sem helyettesítheti. Talán jövőre többen lesznek. Jó lenne, ha ez a kezdeményezés is meghonosodna a városban.