Bőség/zavar
2024-08-12 15:00:00
- Kuszálik Péter
A bőség zavarát akkor emlegeti a magyar ember, ha az ajánlatok, lehetőségek oly nagy tömege zúdul rá, hogy nehezére esik a választás. Okos ember idejében felkészül a kínálati bőségre, és megfelelő stratégiát alkalmazva kerüli el a zavart. Dániel igen szeret konferenciákra járni, s amikor végre a lényegre térnek (mert nem az előadások jelentik az igazi vonzerőt), akkor végigeszi a svédasztal teljes kínálatát. Nem siet, nem zabál: lassan is meg tudja tömni magát.
Az új század és a kapitalizmus féktelen árubősége átrendezte a mindennapokat. Példa: a minapi vendégeim azt nehezményezték, hogy a vendéglői menükártyán csupán négy étel szerénykedett. Egy példázattal válaszoltam: zárás előtt sietve érkezik egy vendég: „Vacsora?” „Van.” „Választék?” „Igen vagy nem.” Aki nem szokta meg a Ceau-idők sűrűn hallott mondását („ez van, más nincs”), az már nem is fogja. Különben a mértékletes életmód ötletét a régi rómaiaktól örököltük: pauca sed bonam (keveset, de jót). A nagyétkűek egy része minden zabálás után fogadalmat tesz a mértékletességre, de csak kevesen tartják be. Én rászoktam a szűkösebb étrendre, így a bőség zavara engem már nem érint. A nagyétkűek sorsa meg az én étkezési szokásaim is magánügynek számítanak, lépjünk hát tovább.
A nyári fesztiválok túlkínálata és hangereje szintén zavaró. Előbbi a résztvevőket zavarja, utóbbi a környék lakóit. A vásárhelyi ’fesztigyál’ még hagyján. A múlt héten tartott budapesti Sziget (és a kolozsvári Untold is) a bőség zavarával rohamozta meg a résztvevőket, ám ötven helyszínen ezernél több programmal előállni merő baromság. (A túlkínálat a simogatós telefon ’görgetéséhez’ hasonló: háromszáz mobilinformációból vagy -képecskéből sem marad meg más, csak a fejfájás.) A W… banda műsora majdhogynem „élvezhetetlen volt, nem miattuk, hanem mert egy szomszédos színpad túlharsogta” (24.hu, aug. 9.). Nem baj, gyerekek, az egész úgyis csak a pénzről szól, pontosabban arról, hogy a zsebpénzetek miként sétál (rohan?) át a rendezők számlájára. Másképp is lehet! Tudomásom szerint a csíkszeredai régizene-fesztivál, meg az itthoni Harmonia Cordis volt a két legkulturáltabb megnyilvánulás. Kevés, de jó zene, élvezhetően (= zsúfoltság és hőbörgés nélkül).
Az emberiség történetének egyik nevezetes pillanata volt, amikor a ’bőség zavara’ mellett fölfedezték annak a fordítottját is: a ’zavar bőségét’. Krisztus előtt háromszáz évvel Diogenész fogalmazta meg az emberi gyarlóság okozta zavarok egyik ragyogó példáját: „az istenek jó és könnyű életet adtak az embereknek, de ez feledésbe merült az anyagi javak hajhászása közben”. A szelídebb filozófusok előbb-utóbb fölfigyeltek erre az eszmére, de az agresszívebbek félretették ezt az ideát és újabb zavarkeltő ötletekkel álltak elő. A múlt héten olvastam (Kiss Zsuzsanna írta, Népújság, aug. 8.), hogy Hamvas Béla „keresni kezdte, vajon mikortól van romlott és hazug zűrzavar a világban, és ahogyan a történelmi korokban visszafele keresgélte az első sötét pontot, rájött, hogy elkövette azt a jellegzetes hibát, hogy a sötét pontot magán kívül kereste, holott az bizony benne magában volt…”.
Diákéveim baráti köre már megkínált Hamvas Béla eszméivel, de nem tudtam megszeretni. Az iménti idézet is jelzi, hogy ő is homokra építkezett. Mert: 1. a romlott és hazug zűrzavarnak nincs pozitív (pl. bájos, szégyenlős, békés) párja; 2. nem Hamvasban volt az első „sötét pont”, nem belőle sarjadzott ki a romlottság, hanem Káinból; 3. Hamvas figyelmét elkerülte az Ószövetség erre vonatkozó szimbóluma: az Úr csak egy dolgot bánt meg, mégpedig azt, hogy „embert teremtett a földön”, mert „nagy az emberek gonoszsága a földön és szívük állandóan a rosszra irányul” (Ter 6, 5-6).
Egy másik ókori mondás is megjelöli a romlottság gyökerét. Ovidius jegyezte föl: „Video meliora proboque, deteriora sequor” (= látom a jobbat és helyeslem, de a rosszabbat követem). Csak néhányszáz éves a felismerés: a legveszélyesebb fegyver nem más, mint az emberi agy, mert abból röppentek ki a tömegpusztító fegyverek ötletei és tervei.
Hogy ne mai esetekkel példálózzak, Áron püspök 1937 februárjában elhangzott előadásának részletét idézem: „A mexikói polgárháborút az egyik petróleumtröszt idézte elő. Meg akarta szerezni Mexikó gazdag kőolajforrásait, ehhez pedig olyan kormány kellett, amelyik hajlandó az ország egyik legnagyobb jövedelmét eladni. S az arany megkezdte a munkát, megindult egy nagyarányú vesztegetés, a politikai pártok harca, s hogy a nép figyelmét eltereljék az igazi célról, elővették az egyházellenes jelszavakat, fellángolt a vallási harc, melyben helyrehozhatatlan értékek és életek pusztultak el. Az olajkirályok pedig nevettek a markukba. És ki tudja, hogy Spanyolország esetében [utalás az 1936-os polgárháborúra] is miért vártak a beavatkozás és be nem avatkozás kérdésével ilyen hosszú ideig? Ki tudja, melyik pénzes apparátusnak volt érdeke, hogy a pusztítás minél nagyobb legyen, a nemzet minél jobban lerongyolódjék, s azután a lerombolt értékek helyreállításához ő adjon kölcsönt busás kamatok ellenében, melyek terhe alatt még évtizedekig fog nyögni a megkínzott ország népe. A vérző, öngyilkos harcba bonyolódott nemzetet hónapokig állta körül a Nemzetek Szövetsége anélkül, hogy a kisujját megmozdította volna, mert a pénz mindenható urai ezt így diktálták.” (Márton Áron hagyatéka, 18. kt. 99.)
A zavar / káosz ellenszerét így látja egy gondolkodó politikus: „A vallás és az erkölcs elengedhetetlen feltétele minden társadalmi haladásnak és jólétnek; és az erkölcs vallás nélkül nem tartható fenn.” (G. Washington)
