Borzalmas második félidő után nyert a marosvásárhelyi városi sportklub kosárlabda-csapata a Nagyszebeni CSU ellen a Románia-kupa harmadik körében, és jutott a nyolcas döntőbe. A sikernek azonban a megszületése körülményei miatt nagyon nehéz örülni. Faragó Péter vezetőedző meg is fogalmazta a meccs után, hogy a győzelemmel elégedett, a játékkal azonban egyáltalán nem, s minden bizonnyal itt a második félidőre utalt, amely után csak azért nem nyert az ellenfél, mert nagyon szerény játékerőt képvisel, és mert Martinić valamilyen titkos cilinderből elővarázsolt egy elképesztő triplasorozatot.
Az első félidő rendben volt, hogyan is ne lehetnénk elégedettek 53 ponttal és 12 pontos előnnyel? Mindezt olyan körülmények között, hogy ehhez nem rángatták túlságosan az istrángot, de Nagyszeben képtelennek tűnt tartani a ritmust ezzel a lassúbb tempóval is. A harmadik negyedben már nem is lett volna szükség rendkívüli dolgokra, csupán őrizni az előnyt, esetleg némileg növelni is. Csakhogy valahogy egészen más marosvásárhelyi csapat jött vissza az öltözőből, amely röpke tíz perc alatt válogatott szamárságok tárházát mutatta be. Profi csapatról beszélünk, amely képtelen volt hat perc és 13 másodpercig (!) bár egyetlen pontot szerezni, és ekkor is csak szabaddobásból, az első akciókosárra pedig a negyed utolsó (!) percéig kellett várni. Csak azért maradt továbbra is előnyben a CSM, mert Nagyszebennek is rengeteg támadása kimaradt.
A hazai csapat rossz passza a negyedik negyedben is folytatódott, és a népes közönség arra ébredt, hogy négy perccel a vége előtt Nagyszeben nem csupán behozta a hátrányt, de át is vette a vezetést.
Ekkor lépett színre Martinić, aki addig hat távoli próbálkozásból csak kettőt értékesített, és három triplát dobott egymás után. A második antológiába illő, hiszen egy elveszettnek tűnő labdából, a félpályán túlról, a támadóidő utolsó másodpercében talált be a szebeniek gyűrűjébe.
Nyolc pont előnnyel, egy perccel a vége előtt pedig meg van nyerve a meccs, nemde? Különösen olyan tapasztalt játékosokkal, mint amilyenek a CSM-nél játszanak... Nos, egy frászt! Az ellenfél nagyon gyorsan szerzett öt pontot, majd miután Jeremić mindkét szabaddobását kihagyta, 26 másodperccel a vége előtt egy pontra faragta le a hátrányt. Nem hittük volna, hogy olyan játékosok, mint Martinić, Jeremić és Gajović képtelenek felhozni egy labdát, mégis ez történt. Végül Gajović értékesített két szabaddobást, aztán Pipkins is kettőt, és hét másodperccel a vége előtt ismét Jeremić (javítva a hibáját) kettőt. Nagyszeben időkérés után a támadó térfélről indított, és két triplakísérlete is kimaradt, amelyekből egyenlíthetett volna.
Valóban, a CSM csupán négy légiósra támaszkodik, Person visszatérése várat magára, az elemi hibák sorozata azonban nem ezen múlt. Pozitívum, hogy Major Koppány lassan az alaprotáció részévé válik, ám noha amíg játszott, dobott egy triplát, és nem követett el hibákat, a második félidőben nem kockáztatott vele a kispad. Pedig…
A Románia-kupa nyolcas döntőjét február 12–16. között rendezik, erre az előző idény bajnoki rangsorában az első négy helyen végző csapat (Kolozsvár, Nagyvárad, Pitești és Konstanca) selejtező nélkül kvalifikált. A helyszínt versenytárgyaláson választják ki, amikor a negyeddöntők párosítását is kisorsolják. Az egyik követelményt azonban, ti. hogy legalább 3000 férőhelyes csarnokot kell biztosítania a házigazdának, eleve csak négy résztvevő tudja biztosítani: Kolozsvár, Nagyvárad, Pitești és Craiova. A négy hivatalból bejutó csapat kiemelt, a harmadik kör továbbjutói közül kapnak ellenfelet.
Marosvásárhely, Simon László Sportcsarnok, 1250 néző. Vezette: Laurențiu Grigoraș (Bodzavásár), Stretea Máté András (Nagyvárad), Victor Gubernu (Bukarest). Ellenőr: Kővágó Lajos (Nagyvárad).
A jobb szolgáltatás nyújtásának érdekében sütiket használunk. Az oldal jobb
felhasználása érdekében kérjük, fogadja el a sütiket. További információ itt:
Adatvédelmi
tájékoztató
