2019. augusztus 20., kedd

Hiteles tájékoztatás, közösségformáló vélemények

Marosvásárhely

Hosszú időt töltöttem Bolyai Farkas kézirathagyatékának vizsgálatával. Az 1980-as évek közepét írtuk, amikor Marosvásárhelyen egy bolyais iskolai ünnepség kapcsán azt a feladatot kapták a tanárok, hogy írjanak egy-egy rövid tanulmányt a Teleki Tékában található Bolyai-kéziratok alapján. Ekkor mentem először olvasni a könyvtárba. A hajdani református kollégiumban tanultam, ahol egy fél évszázadon át Bolyai Farkas tanított. Az ő fizikaszertárának voltam négy évig az őre, majd egyetem után, fizikusi szakképesítéssel, halálának százharmincadik évfordulóján visszatértem ugyanoda tanárnak. A könyvtárban elém tettek egy ötezer oldalnál is nagyobb terjedelmű kéziratköteget, hogy válogassak közöttük. Szinte emlékszem arra a megrendülésre, amivel az oldalakat lapozgattam. Bevallom, hogy egy könnycseppem az első oldalra esett. Ma sem értem ezt a megrendülést. Nekünk, diákoknak Bolyai Farkas kolosszusnak számított, de mindennapjaink része volt, szinte mint nagyapánk. Nem hittem, hogy most az ő iratai előtt ülök. Lassan tudatosult bennem az, hogy a Bolyai téren, ahol gyermekkoromban laktam, minden lépésem – az utcán, az iskolában, az orvosi rendelőben, az egykori kollégiumi nyomdában, ahol az Appendixet nyomtatta, a Tékában, a Vártemplomban, ahol konfirmáltam – nem más, mint időutazás Bolyai egykori világában. Mindenhol az ő nyomdokaiban járunk mind a mai napig.

A helyenként foltos kéziratai mellett ülve magam elé idéztem egykori dolgozószobáját a mai Köteles Sámuel utcában, mécsesét, tintatartóját, kertjében a szilvafákat, a kis tanári szálláson sürgő-forgó diákokat, és olyan kérdések jutottak eszembe, amikre a leghihetőbb válaszokat az azóta eltelt harminc év kutatásai során találtam meg.

Miért kellett három évtized? Először is, semmiféle kutatói, levéltárosi ismerettel, módszertani alapfogalmakkal nem rendelkeztem. A katalógusok közt is csak tébláboltam. A levéltár munkatársai végtelen sok türelemmel igazgatták avatatlan, de kitartó, majd egyre megszállottabb munkámat. Még nem tudtam, mit fogok kezdeni a kibetűzött kéziratokkal. Mert volt ott matematika, kemencetan, költészet, orvosolás, kertészet, erdészet, borászat, peregrinációs emlékkönyv, orvosi receptek, gyógyászati javallatok stb. A magyar tudománytörténet egyik legnagyobb géniuszának összesen ötezer oldalnyi rendezetlen, jelzetlen, kiadatlan kézirata állt előttem Bolyai Farkas apróbb írásai cím alatt, olcsó dossziékban. Ahhoz, hogy bármelyik iratot elemezzem, értelmezzem, feldolgozzam, először látni kellett az összest. Néha olvashatatlan vagy rossz minőségű papírra, tintával írt, ötletszerűen lejegyzett gondolatok közt kellett rendszert keresnem, majd listát készítenem. Azután következhetett a válogatás, a kibetűzés, elhelyezés térbe, időbe, tudományos környezetbe.

Domokos Géza, a Kriterion Kiadó igazgatója elképesztő bizalmának köszönhetően sikerült megbirkóznom a feladattal. A maga nemében Bolyaihoz hasonló kolosszus volt ő is, mindannyiunk lelkesítője, értelmiségi létünk hajtómotorja, aki nem engedte, hogy csüggedjünk. Nem baj, ha egyelőre az íróasztalnak írunk. A fontos az, hogy megmentsük a pusztulástól és a feledéstől világhírű nagyjaink munkáit.

Mára Bolyai Farkas szinte teljes közhasznú kéziratanyaga feldolgozásra került. [Lásd: Egy halhatatlan erdélyi polihisztor – Bolyai Farkas. Budapest: Akadémiai Kiadó, 2002.] Minden témakört feldolgoztam, értékeltem, kiadtam vagy nyomdakész állapotba hoztam. A kemencékkel azonban nem tudtam előbbre jutni, pedig tudományos disszertációt is írtam belőle. A kéziratok kibetűzése emberfeletti türelmet, elszántságot, időt kívánt. Végre lektort is találtam – Füstöss László professzort –, aki értékelte és elfogadhatónak találta. Kiváló pedagógiai és kutatói érzékkel megállapította egy lényeges magyarázatát is a harmincéves „robot”-nak, amiként nevezi az elvégzetteket: „[...] olvasmányosat, gondolatébresztőt írni adatokból, levelekből, visszaemlékezésekből. A szerzőnek úgy sikerülhetett, hogy az évtizedes kéziratmegfejtés, dokumentum-összeillesztés során képes volt átköltözni a vizsgált időszakba.”

Igen, átköltöztem, és nagyon jó volt Bolyai Farkas társaságában lenni.

Felnőtt életének kezdetén, gazdálkodó időszakának a megvalósításai során pomológusként, erdészként, borgazdaként  hozta létre a domáldi tündérkertet.

Itt sétált a tisztelt olvasó is, miközben végigolvasta ezt a kötetet. Remélem, jól érezte magát.

Oláh Anna