Bólya és Sztregova. A Bolyai- és a Madách-kastély hasonlóságáról

A Bolyaiak tisztelőinek is megadatik, hogy meghallgassák a Bolyaiak újabb és újabb tanácsait, esetleg teljesítsék óhajaikat.

Letiţia Nistor Cosnean műépítész disszertációjából kölcsönzött kép

Egy kedves anekdota szerint egyszer Kelemen Lajos levéltáros-történésztől megkérdezték, nem unalmas a munkája, naphosszat bezárva ülni régi iratok, könyvek között? A nagy történész így válaszolt: cseppet sem unalmas, mert ha úgy adódik kedve, akkor IV. Béla királlyal beszélget, és egyik fiókból elővett egy IV. Béla által kiállított adománylevelet, ha kell, akkor meghallgatja Bethlen Gábor fejedelem tanácsait, és ha szükséges, akkor gróf Mikó Imrével társalog!

A Bolyaiak tisztelőinek is megadatik, hogy meghallgassák a Bolyaiak újabb és újabb tanácsait, esetleg teljesítsék óhajaikat. Újraböngészve Bolyai Gergely családtörténeti iratait a Bolyai-várkastélyt illetően, a következő részre lettem figyelmes:

„Ha volt valami, azt legnagyobb valószínűséggel a Bolyai család legrégibb ősei kezdették meg, ha szintén egy előre csak favár építése által, mi idő folytán rendre-rendre kőfalakkal kerített, bástyákkal és templommal ellátott erőddé, s valószínűleg a Dózsa háború után várkastéllyá nőtte ki magát. Az építészeti stíl ugyan az, a mi a Madách Imre pár évvel a Vasárnapi Újságban bemutatott régi kastélyát jelzi, csak annyi különbséggel, hogy annak a főbejárata ellenkező oldalán van. – Hallható oly merész állítás is, hogy temploriusok (OGR: templomosok vagy templomos lovagrend) építették volna. Miután hasonló példányt mutattam föl, a szíves olvasóra bízom, hogy a stílből kiindulva hozzon szakértői véleményt.”

Bolyai Gergely 1887-ben írta a fenti sorokat, ezért kikerestem, hogy mit is olvashatott a Vasárnapi Újságban a Madách-kastélyról. Valóban a Vasárnapi Újság 1883. évi 6. számában jelent meg KIMNACH LÁSZLÓ KIRÁNDULÁS SZTREGOVÁRA című írása. Ebben a cikkben a következő rész vonatkozik a kastélyra:

„Madách Imre az új kastélyban született 1823. január 21-én, s ott is lakott nősüléséig, 1845-ig, mikor is Csesztvére költözött. Már 1853-ban visszatért Sztregovára lakni, édes anyja intézkedése folytán, ki addig, mint özvegy ott lakott s ekkor birtokait gyermekei közt elosztván, Madách Imrét, mint legidősebb fiát helyezte az új kastélyba, ő maga pedig az ó kastélyba költözött.

Jeles írónk ez időtől fogva egész haláláig, 1864. okt. 5-ig az új kastély azon terjedelmes boltozott szobájában ült és működött, melyet boltozatairól, valamint sötétségéről »Oroszlán-barlang«-nak nevezett.

 A szobában még most is látható szekrényféle íróasztalnál írta meg elejétől végig az »Ember Tragédiája«-t, valamint többi művei legnagyobb részét, mely utóbbiak egyes kötegekben ez asztal fiókjában vannak elhelyezve, s melyek java része Gyulai Pál által rendezve sajtó alá, három kötetben jelent meg s szolgál irodalmunk díszére.  

Ugyane szoba volt ama heves politikai, irodalmi és vallásos tárgyú eszmecserék színhelye, melyeken délutánonként a helybeli róm. kath. és ágostai hitvallású lelkészek, a házi nevelő és egyik-másik odavetődött szomszéd birtokos vettek részt, s melyekben Madách Imre nagy szórakozást látszott találni. E viták nagyobbára vidor fordulatot vettek, minthogy rendesen homéri kaczaj, vagy lelkes ének volt a végük.

Madách Imre egyáltalán a pezsgő életnek és vidorságnak volt barátja, azért a kastélypark látogatását is mindenkinek megengedé, szóval: az emberek közt érzé csak jól magát.

A mennyire barátja volt a vígságnak, annyira gyűlölte a tunya tétlenséget s e tekintetben maga járt elől jó példával; mert ha irodalmi vagy egyéb munkálatokkal nem foglalkozott, úgy bizonyosan a gazdaság körül volt tevékeny. Birtokait nagy hévvel és szenvedéllyel ő tagosította; a gazdaságot pedig annyira rendezé, hogy az főbb vonásaiban mai nap is fennáll s a további gazdasági előmenetel alapját képezi. Áldásdús működése közepette elragadta a halál élte 41-ik évében s most a falu felső végén levő kis családi sírboltban nyugszanak hamvai.

Madách Aladár, a költő fia, visszahúzódva a világ zajától, a boldog szerelem örömeinek él, mely őt is költővé avatta, noha első kísérletein kívül, – melyekben sok szép gondolat, bár kissé rideg burokban van letéve – még nem igen mutatkozott az irodalom terén.

Képeink magyarázatára térve át, megemlítem, hogy az új kastélyt a múlt század közepe táján építette trebosztói Révai Péter, ki akkor a sztregovai birtok felét zálogban bírta, építési joggal, a Madách-családtól, s azért van Sztregován két lak-épület. A zálogot csak Madách Aladárnak, a kastély jelen urának nagy atyja, ugyancsak Madách Imre cs. kir. kamarás váltotta vissza.

Az ó kastély építési ideje pontosan meg nem határozható, azonban az építési modor után ítélve, igen régi lehet. Az emeleten kőbolt-hajtásai vannak s valaha kétemeletes volt, mit a padlás alatti falak bizonyítanak. Az épületen a következő felirat olvasható:

»Aedes has, olim Castellum, anno 1430 jam genti Madách habitatum anno 1552 saeva turcarum manu, annis vero 1717 et 1758 incendio desolatum, super triste rudus bustumque instauravit erexit Alexander Madách de Stregowa 1799.«

Fordításban: »Ez épületet, mely hajdan vár vala, s már 1430-ban a Madách-nemzetség által használtatott lakóhelyül, 1552-ben a törökök vad keze, 1717 és 1758-ban pedig tűz által dulatván meg, ennek szomorú és elégett romjai fölé emelte, építtette Sztregovai Madách Sándor l799-ben«.

Egy heti ottlét után ismét búcsúznom kellett ezen külsőleg komor, de belsőleg annál idillikusabb helytől, mivé a bennlakó boldog pár által varázsoltatott s mely enyészhetetlen emléket hagyott szívemben.” (Vasárnapi Újság, Budapest, február 11., p. 87-89.)

Kimnach László, mint az akkori ügyes „fotóriporterek”, le is rajzolta a két Madách-kastélyt. Mi csak a régi kastély képét kölcsönöztük a Vasárnapi Újságból, mert Bolyai Gergely azt írta, hogy azzal azonos építészeti stílusú a Bolyai-kastély. Természetesen Bolyai Gergelynek azt a felszólítását is igyekeztem teljesíteni, „Miután hasonló példányt mutattam föl, a szíves olvasóra bízom, hogy a stílből kiindulva hozzon szakértői véleményt”. A szakértői véleményért megkerestem Letiţia Nistor Cosnean műépítészt, aki a Bolyai-kastély legkiválóbb szakértője, és egy nagyszerű disszertációt is írt a bólyai kastélyromról, mely az interneten is olvasható:

http://simpara.ro/BUIA:-Castelul-Bolyai--370.htm#

Letiţia Nistor véleménye is az, hogy látványban és tömbben valóban nagy a hasonlóság a két kastély között, viszont ő is alaposabban meg kellene ismerje a sztregovai kastélyt ahhoz, hogy egyértelmű ítéletet alkothasson.

Mi maradjunk meg annyival, hogy így jobban megismerhettük mind a bólyai, mind a sztregovai kastélyt, és egy kicsit elbeszélgethettünk Bolyai Gergellyel.