Áll a bál az Európai Bizottság elnökének minapi, a jelenlegi román állam megalakulásának centenáriumával kapcsolatos kijelentése miatt.
Nem tudni, a brüsszeli nagyúr aznap mekkora alkoholtöltettel kezelte legendás isiászát, de mondott egy olyat, hogy az általa vezetett intézmény alapító atyái is megfordultak a sírjukban. Jár így politikus, ha mindenáron nagyot akar szólni, pláne ha előtte nem gondolkozik, vagy rossz tanácsokat súgnak neki. Ez esetben valószínűleg mindkét tényező közrejátszott.
Az alatt a rövid évszázad alatt, mióta létezik a jelenlegi román állam, a kontinensen gyökeres változások történtek, amelyekről egy ekkora kaliberű politikusnak illene tudnia. Két világháború rombolása és több tízmillió ember kiöntött vére kellett ahhoz, hogy az európai politikusok leszűrjék a tanulságot, hogy a hatalmi játszmákat nem lehet többé a huszadik századig megszokott módon háborúkkal rendezni, mert abba mindenki belepusztul. Ez késztette lényegében a korábban egymással szemben álló nyugati hatalmakat arra, hogy lerakják a mai európai államközösség alapjait.
Addig hosszú századokon át a vitás kérdéseket katonai úton rendezték. A háborúkat lezáró békeszerződések addig éltek, amíg a hatalmi érdekeknek megfelelt a betartásuk, s mikor már nem, akkor jöhetett az újabb erőpróba. A jelenlegi román államot is létrehozó versailles-i békerendszerről is már az aláírásakor kijelentették egyesek, hogy az tulajdonképpen csak egy húsz évre szóló fegyverszünet, és igazuk is lett. Az új Európa alapjait a második világháború után a vitás kérdések fegyveres rendezésének útját elutasító államférfiak rakták le, persze a közös útkeresésben azért a szovjet fenyegetésnek is megvolt a maga szerepe, de a mai Európai Unió hat nyugati állam által elindított gazdasági közösségből alakult alig több mint fél század alatt a mai formájára. A még egy korábbi békerendszer döntései alapján megalakított román állam centenáriuma ezért nemigen lehet mai értelemben vett európai ünnep. Még akkor sem, ha a sötétség vagy a szesz mondatja ezt egy olyan politikussal, aki talán nagyobb hatalommal rendelkezik, mint az uniót útjára indító államférfiak együttesen, de azokkal összevetve nem a tetteivel fog megmaradni a mi és az utánunk jövők emlékezetében. Hanem a viccesnek szánt, de valójában szánalmas, lődörgős, pacsizós-pofozgatós felvételeivel. Most meg már azzal is, hogy tudott nagyobb bakot lőni még a teleormani szőke ciklonnál is, ami pedig nagy kihívás volt ám.
