Úgy három évvel ezelőtt Domi bátyám egy kötetre való írását küldte el, s tette ezt azzal a szándékkal, hogy szerkesszük meg az „anyagokat”, s annak rendje-módja szerint állítsunk össze belőlük egy kiadványt. Könyvet. Nyilván. Mindjárt érzékelhető volt, hogy részben azokat a munkáit mellékelte, amelyek a Népújság szépirodalmi mellékletében jelentek meg az évek/évtizedek során, a Múzsában, vagy más orgánumokban – a Romániai Magyar Szóban, az ÉS-ben, a Háromszékben –, illetve különböző portálokon, mint amilyen a Káfé Főnix is. De új eresztésű írásokat is adott.
Nem azért tette, mert nem láthattuk/nem olvashattuk a könyveit az utóbbi években – bőven volt belőlük; a nyugdíjazását követően is (2011) legalább öt kötetét sorolhatnánk fel most hirtelen felindulásból –, hanem „csak úgy”. Bölöni „hozta magát” becsülettel.
Nem törekedett arra túlságosan soha, hogy sűrűn villogjon az irodalmi periodikákban, többnyire „megelégedett” annyival, hogy kenyéradó munkahelyén betöltse azt a szerepet, amelyre szegődött. De azért voltak saját körei is bőven!
Mi arra gondoltunk, hogy elsősorban a kapcsolattartás fenntartása és erősítése végett vágyik új könyvre. Szereti az olvasót, és jóleső érzés számára, ha olvassák és megbecsülik. Átjön, átüt a sorokon, a sorok között a maradandó üzenet… A könyvről pedig azt tartjuk, hogy az „biztosabb” forma, amelyet megvásárolnak és magukhoz vesznek az emberek… Esetleg. Még.
Markáns prózaírónak tartjuk, aki több műfajban is tündökletes. Mivel – tanári foglalkozását feladva – újságírásra adta a fejét, 1990-től kezdődően arra törekedett, hogy a valóban nemes és míves műfaji formákat gyakorolja. A tárca, a glossza, a tárcanovella állt közel szívéhez-lelkéhez, azok a „szövegek”, amelyeket mindközönségesen „jegyzetnek” neveznek a mai szerkesztőségekben. Úgy próbált dolgozva helyt állni a Népújságnál, hogy közben a napilap hasábjaira varázsolta szépírói termése legjavát. Hogy „működjön” a dolog, s maradjon tartós a végeredmény. Irodalmi igénnyel írt újságot. Olyan módszert alkalmazott, mint elődeink legjelesebbjei szoktak: Tömörkény, Mikszáth, Móricz, Márai, Tamási…
Az a kötet aztán olyan lett, hogy igyekezett átfogni, s próbálja láttatni a pálya teljes ívét, amely Dányántól indul, s Dicsőszentmártonig kanyarodva tart Marosvásárhely felé, majd közel húszéves korondi kitérő után ismét Vásárhelyen lel „folytatásos” nyugvópontot. Bölöni otthon van kedves városában – bár ez, ami most látszik a hajdaniból, már olyan, mintha benne teljesen idegen optika fungálna –, de felvillan folyton az író/ publicista minden korábbi élethelyszíne(n) is. Meghatározó emlékek, villanások szintjén. Itt is. Ott is. A megélt idő/ élmény képezi írásai szövetét. A többi – a hozzáadott érték – a szín, a hang, a szabadon eresztett, vagy az olykor visszafogott indulat mellérendelődik. Humorral. Szellemességgel. Rárakódik.
Ezt az alkotási folyamatot, az esemény/ történés-láncolatot, az életpálya-szakaszokat próbálta tükrözni az akkor kibontakozó „Bölöni-körkép”. (…)
A Jóisten éltesse! Tartsa meg nekünk és minden olvasónak még sokáig, hogy üzeneteivel megörvendezhessen és biztasson ebben a huzatosan változó korszakban, amikor a betűk univerzuma felköltözni látszik a világhálóra, s ki a látóterünkből, de mi még valamelyest analóg emberekként könyvek és újságok lapjairól olvasnánk az üzenetet.
Az összeállítás a https://eloszekelyfold.ro/2026/08/11/boloni-domokos-80/… honlapon olvasható.
Bölöni Domokos a Súrlott Grádics irodalmi kör egyik régi összejövetelén Kedei Zoltán festőművész műtermében a marosvásárhelyi várban
Forrás: Facebook
Nagy Miklós Kund
Jókívánság limerickben
Bölöni Domokos 80. születésnapjára
Nyolcvan lett, nem áll már porondra,
visszanéz Dányánra, Korondra.
Sok emlék marasztal,
üres a törzsasztal.
Humorba menekül borongva.
Nem gyötrik pártok és fura elvek,
kedvére valók a Kutyanyelvek.
Támadja csúz, zsába?
Ír még a Múzsába!
Könyvről is szólnak a dumatervek.
Időnként blokkjából leoson,
szétnéz a kanyargó Pokloson.
Nem fake news, nem séma,
ott hever a téma.
Gépbe is pötyögi karcoson.
Rossz Pista, Pricskili, Micsobur!
Tőlük a kacor is kicsorbul.
Hűek, mint ősei,
köszöntik hősei.
Néha a könnycsepp is kicsordul.
A szerző új könyvével
Forrás: Élő Székelyföld
Poklos-parti őrjárat
Bölöni Domokos 80. születésnapjára (szül. 1946. augusztus 11.) jelent meg az író, újságíró, szerkesztő rövid írásait közzétevő elegáns kis kötet, a Poklos-parti őrjárat. Jó az időzítés, a Juventus Kiadó újdonsága hangsúlyosabbá teszi a jubileumot, egyben jelzi is, hogy lapunk nyugalmazott munkatársa a „nyolcadik X-be” lépve sem tétlenkedik, múltat és jelent ötvözve, mindegyre papírra veti, mit gondol mostanság a világról. Papírra? Tényleg? Manapság, amikor már alig van hagyományosan értelmezhető napilap régiónkban?! Igen, ő még ragaszkodik a nyomtatott sajtóhoz, de a digitális nyilvánosságot sem kerüli el, gondolataival, véleményével a világháló közönsége is sűrűn találkozhat. Népszerűségét viszont elsősorban az adja, amit ír és ahogyan azt írja, mondja. Ezt hosszú ideje heti mellékletünkben, a múzsában indított rovata, a Kutyanyelv mutatja fel élvezetesen az irodalom és a publicisztika barátainak. A Poklos-parti őrjárat ezekből a múltból átmenekített könyvjelzőszerű papírfecnikből, emlékfoszlányokból ihletődve született, ahogy Bölöni fogalmaz, „az öngyógyításon túl, egykori ötletvadász, ihletkurkász múltamhoz is híven sajnálom kidobni életemnek ezt a részét, íróasztali fiókjaim szerény, de annál hasznosabb vendégeit, ezeket a megfakult lelki falvédőket”. Ezek újra napfénybe kerülve gazdagon felvillantják a szerző írói erényeit, humorát, emberségét. Gazdag életműve „súrlott grádicsát”.
Termékeny, sokrétű pályáját most nem foglaljuk ismét össze. Megtettük pár hónappal ezelőtt, amikor az EMKE Spectator-díjának átadásakor laudáltuk. Ma csendüljön fel inkább az őt köszöntő líra. Isten éltessen sokáig jó egészségben és alkotóerőben, Domi!
A jobb szolgáltatás nyújtásának érdekében sütiket használunk. Az oldal jobb
felhasználása érdekében kérjük, fogadja el a sütiket. További információ itt:
Adatvédelmi
tájékoztató
