Bodor Péter marosvásárhelyi házáról

Sok kedves legenda kering Bodor Péter ezermesterről, és kevés megbízható adattal rendelkezünk. Még a születési évszáma is bizonytalan volt. Eddig a legalaposabb Bodor Péter-életrajzot Pál-Antal Sándor írta a Teremtő életek, marosvásárhelyi személyiségek című kötetben^[1].

A közhiedelemmel ellentétben, Bodor Péternek sanyarú sorsa volt Marosvásárhelyen, ahogy ezt ő maga megírja Alázatos könyörgésében^[2]. Marosvásárhelyen is több évet volt vizsgálati fogságban. A „tekintetes Nemes Tanács” ki is használta Bodor Péter szorongatott helyzetét, és vizsgálati fogságának idején végeztette el vele, gyakorlatilag ingyen, a sok közhasznú munkálatát. Sőt, kútépítési, hídépítési, útburkolati munkálatai alatt még a kosztozását sem fizette neki a tekintetes Nemes Tanács, hanem a napi eledelt vivő vendéglős beterhelte Bodor Pétert. Ennek fejében aztán Hauchard József vendéglős komoly követelést nyújtott be a tanácshoz Bodor Péter ellen. Ennek behajtása végett Bodor vidámparkját lefoglalták és átadták Hauchardnak

A Marosvásárhelyi Állami Levéltárban található összeírási íveken, eddigi vizsgálataink szerint, több helyen is szerepel Bodor Péter neve. 

„A Felséges Királyi Fő Kormány Széknek 1828. május 20-án 4998 szám alatt költ kegyes rendelése és Ő Felségének 1828. április 7-én 1107 szám alatt költ Királyi Decretuma nyomán a szabad királyi Maros Vásárhely városának népesedéséről fertályonkénti és házszám szerinti feljegyzése

Szent György utcai fertály”

„131. számú ház: Bodor Péter, 50 éves (1828-ban) fiú gyerekek nevei: Sütő János 24, adoptált leány gyerekek nevei: Leopold Terézia református, Kari Ágnes, református adoptált.” Négyen laktak a telken.

Az 1833-as esztendőre

131. szám Bodor Péter művész, a telken lakik 2 férfi és 2 nő.

Az 1838-as összeírási íven

218-as sorszám alatt „A Bodor Péter házában lakik Szilágy József és Szathmári János”.

A későbbi összeírási íveken már nem találtuk Bodor Péter nevét. Ez azt jelenti, hogy Bodor Péter a két raboskodása közötti intervallumban szerepel az összeírási íveken, mert Bodor Péter 1820–1827 és 1835–1844 között volt fogságban. Látható, hogy 1838-ban az összeírási íven az szerepel, hogy Bodor Péter házában lakik Szilágyi József és Szathmári János, tehát a házában idegenek laktak.

Ez a kevés adat is szerintem igen értékes információ. Egyfelől igazolja, hogy Bodor Péter 1778-ban született, mert 1828-ban 50 éves volt! Másfelől biztosra tudjuk, hogy az összeírás idején Marosvásárhelyen tartózkodott, legalábbis 1828 és 1833-ban. Harmadszor, hogy a Szentgyörgy fertály: 131-es számú ház volt a Bodor Péter tulajdona. Ez a ház a mai Eminescu, Bodor Péter idejében a Rózsa utcában volt. Hogy földrajzilag pontosan hol terült el, az egy későbbi kutatás tárgya lehet. A háza udvarán egy vidámparkot is létrehozott Bodor Péter, tehát nagyobb teleknek kellett lennie.

Utánanéztem a ház helyének az Osztrák Birodalom II. Katonai Felmérésében, ami szerencsére már az interneten is elérhető, kiváló minőségben: http://mapire.staatsarchiv.at/hu/. A Második Katonai Felmérés 1806–1869 között készült, tehát igen jó alap arra, hogy rajta megkeressük Bodor Péter házát és vidámparkját.

A mellékelt képen zöld színnel befestettük a Rózsa (mai Eminescu) utcát és piros színnel a nagyobb telkeket, vagyis a vidámparknak megfelelő részeket. Természetesen ez csak halvány feltételezés. A képen egymás mellett van a régi és az új Marosvásárhely térképe, ahogy ezt a http://mapire.staatsarchiv.at/hu/ szolgáltatja.

 Bodor Pétert a tekintetes Nemes Tanács és Marosvásárhely szabad királyi városa nagyon kihasználta és kizsákmányolta. Ha beazonosítanánk Rózsa utcai házának helyét, kötelessége volna az utókornak, hogy azt egy emléktáblával megjelölje.

 

IRODALOM

[1] Pál-Antal Sándor: Bodor Péter (1778?–1849) in Teremtő életek, marosvásárhelyi személyiségek, Mentor Kiadó, Marosvásárhely, 2011, pp. 125-156.

[2] Oláh-Gál Róbert: Bodor Péter alázatos könyörgése, I. és II. rész, Népújság, 2012. február 3., február 10.