Talán két hónapja is van, hogy Lázár János, a magyar miniszterelnöki hivatalt vezető miniszter jelentette ki: durva választási kampányra kell számítani.
Talán két hónapja is van, hogy Lázár János, a magyar miniszterelnöki hivatalt vezető miniszter jelentette ki: durva választási kampányra kell számítani. A kijelentés határozottságából mindjárt arra kellett gondolnom, hogy ez nem is kijelentés, hanem bejelentés. Vagyis, gondoltam akkor, a miniszter ismerhet valamiféle botrányforgatókönyvet. Aztán elült bennem a hír, hiszen a magyar belpolitikában nem számít újdonságnak a gorombáskodás. Sőt, az ellenfelek mindenféle elmarasztalásának egész „kultúrája” alakult ki, egészen el a hazaárulózásig, a politikusok illem- és erkölcsi állapotának legnagyobb dicsőségére. Tisztelet a számos kivételnek, akiknek a mértéktartása azonban nem képes megbirkózni a visszhangosabb otrombaságokkal. Különösen, ha olyanok űzik ezt a közéletet fertőző „műfajt”, akiknél ez, mivel egyebük sincs, zsigeri megnyilvánulás…
Vissza kellett térnem a miniszteri próféciához, mert változott az ábra. Több „forrásból” is előbukkant, hogy a választási kampányt fűszerező zavargások várhatók ősszel, sokat sejtetőn vizionálva a már első hallásra képtelennek tűnő felfordulást. Nehezen hiszem el ugyanis, hogy van ma Magyarországon épeszű politikus, aki a rendbontásig elmenően képes lenne ilyen merényletet elkövetni a sűrűn emlegetett nemzeti érdek ellen!
Mondhatjuk, újra Lázár Jánoson lenne a sor, hogy megszólaljon, mert a „durva” ki/bejelentését mostanság zavargásokká fokozók egytől egyig kormánypártiak. Ha a választók riogatására szolgáló blöff, elő a farbával. Ha ennél több, annál inkább elő kell állni, hogy mi és mennyi van az információs tarsolyban. Hallgatni cinkosság olyasmivel és olyasmiben, amit továbbra is képtelenségnek tartok. Attól még persze akadhatnak elszabadult elméjű szellemi hajléktalanok, akik a legszélsőségesebb botrányt is képesek kiprovokálni a választási győzelem érdekében.
Furcsállható, hogy bár leginkább a Fidesznek lenne érdeke kampányügyben tiszta vizet önteni a pohárba, mégis saját politikusai hozzák mindegyre szóba az események esetleges elfajulását. Veszélyes játék az úgynevezett hangulatmenedzserekkel, a kommunikáció rövid szavatosságú, olykor az egyszer használatos állományba tartozó szóvivőkkel lebegtetni, a legkülönbözőbb összefüggésekbe keverve a diverzió gondolatát. Nem lehet ekkora az ijedtség a Fideszben a jövő évi országgyűlési választások esélyei kapcsán. Legfeljebb a kétharmadot veszélyeztethetik a régi és új riválisok. Ez meg nem éri meg, hogy elmenjenek addig, ahol a part szakad. Vitán felül, győzteseknek és veszteseknek egyaránt…
Semmi kétség, a Fidesznek van/lesz bajlódnivalója a választási kampányban. Azonban nem annyira a „hagyományos” ellenzékükkel, mint az egykori, a „Gyurcsány, takarodj!” jelszóval csatázó, meg a paradicsomdobálásra szakosodott saját „segédcsapataikból” mára szalonképes riválissá csiszolódott Jobbikkal. Nekik azonban létérdekük az eddig szerzett hitelességük kiteljesítése a tör- vényesség maradéktalan betartásával. Kockázatos lépre csalni is őket, hiszen sokat tudnak a „közös” múltból…
Attól persze még előállhat – akár emezek semlegesítésére alkalmas – balhé, ha a balliberálisnak mondott ellenzék soraiban itt-ott felismerhető Fidesz-szimpatizánsok is besegítenek. Ebben-abban már most érzékelhető a jelenlétük, de az ellenzék nyakába varrható botránykeltésre – egyelőre – szerintem alkalmatlanok. Attól persze, hogy én mit gondolok, még vetemedhetnek képtelenségekre. Kiderül. Az az ellenzék azonban, amelyet ma én látok, ilyen tekintetben a totális impotencia állapotában van. Úgy tűnik, nem a győzelemre, hanem a tisztes vereségre készülnek. Ebben nem esélytelenek…
Végül, minden habozásomat félretéve, amolyan mentő gondolatként ötlik fel, hogy szokás választási kampányban a korábbi ígéretek teljesülését számba venni. Orbán Viktortól mindössze azt várnám el, hogy emlékezzen a 2014-es választások utáni első beszédében elhangzott mondatára: „A politika zsinórmértéke a mértéktartás, szerénység, alázat”. Ha ennek érvényt tud/képes szerezni, garantálható, hogy túlbuzgó hangulatmenedzserektől mentes csendes, kellemes őszi napok köszöntenek ránk. Magyarország megérdemli…
