Bizonyára serkentően hat az oslói egyetem jövendő és jelenlegi hallgatóira az a tény, hogy a politikai tudományok karára felvettek egy őshonos, született és százszázalékos norvég tömeggyilkost.
Bizonyára serkentően hat az oslói egyetem jövendő és jelenlegi hallgatóira az a tény, hogy a politikai tudományok karára felvettek egy őshonos, született és százszázalékos norvég tömeggyilkost. Aki tiszta kis gyűlölködő szívéből ölt, elhomályosult/kiélezett tudattal gyilkolt le fiatalokat, akik pedig egyetemi kollégái lehettek volna. De hát ő már akkor gondolt – bizonyára – arra, hogy ezek a gennyes liberális fiatalok a jövőben vetélytársai lehetnek egy álllásinterjú során, és ő végül csak a sarkkörön túl csíphet el egy ilyen-olyan tanácsadói állást a lappföldi jegesmedvék oldalán a fókák elleni szerelmi harcban.
Mint bizonyára Önök is olvasták, a Breivick Bandi gyerek, az életfogytos, szigorúan őrzött börtönéből sikerrel felvételizett, és bejutott a norvég egyetemek legjobbikára. A pártatlan felvételi bizottság, amelynek a román szokásokkal (more patrio) és büntetőintézkedésekkel ellentétben nem volt szüksége bekamerázott, szögesdrótokkal körbekerített, elektro-atombiztos vizsgaketrecre, felvette tudása alapján a Bandi gyereket, aki, hangsúlyozzuk, már bizonyított, ami az emberszeretetet illeti. A norvég szabadságjogok lehetővé teszik bárki számára, hogy tanuljon, akár börtönben van, akár hátrányos helyzetben teng. Így liberális, így demokratikus, így emberies.
Bizonyára a szabadelvűek azon is felháborodtak, hogy Magyarországon a kormánynak sikerült megvédenie a tényleges életfogytig tartó szabadságvesztést, és a különösen kegyetleneket, akiket már nem lehet halálbüntetéssel sújtani, legalább elzárva tartják a társadalomtól. Ugyanis a börtön nem lehet a bosszú eszköze, hanem visszatartó erejével kell hasson. Például a meggyilkoltak hozzátartozói, a terrortámadások valahogyan életben maradt áldozatai visszatartják a könnyüket, és fájdalmuknak nem adnak hangot, nem ragadnak fegyvert a gonoszság kiirtására. Mert másféle visszatartó ereje aligha van.
Norvégia nem Magyarország. Sok tekintetben nem az. Errefelé még komolyan veszik a büntetésvégrehajtást. Nem kedveznek azoknak, akik nem kedveztek az ártatlanoknak. Errefelé még működik némi bosszúszomj, elégtételvétel. Bár a bíróságok túlterheltek, lassan őrölnek.
Ha én volnék az egyetem rektora, aki rábólintott a lövöldöző pszichopatára, a született intelligens tömeggyilkos felvételi eredményeinek elfogadására, akkor élve rektori jogkörömmel, valami más tanszakra helyezem át. (Hogy az áldozatoknak is juttassak némi elégtételt.) Azt már minden bizonnyal kiszagolták a börtönpszichiáterek, miféle tárgyakat utál gonosz szívéből, nos, én áttettem volna oda őkelmét valami kínzató szakra. A lélektani hadviselés szabályai szerint. Például arab és kínai nyelvre vagy könyvelés főszakra, tőzegbányászat mellékszakkal.
Norvégiában mindenféle egyetemi szakot habilitáltak már, akkreditáltak, és az oktatási autonómia odáig terjed, hogy a tervek szerint jövőre lesz külön börtönvonal, életfogytos kiscsoport. Nem mint Marosvásárhelyen, ahol a magyar kar létrejöttét az OGYE-n minden módon akadályozzák. A norvég példa nyomán az említett oktatási szakok hamarabb valósulnak meg nálunk, mint az önálló magyar kar. A Bandi gyerek akár átkérheti magát egy másik egyetemre vagy a világ bármelyik főiskolájára, ha az oktatás minőségével elégedetlen, vagy a skype-on át csúnyán néz rá egy iliberális tanseg. És ha majd diplomát szerez és jó magaviseletű, udvarias a börtönőrökkel, megeszi a zacsis betűlevest hagymás norvég fuszulykatokánnyal, akkor szabadlábra helyezik feltételesen. Ha megígéri, hogy továbbra is példásan viselkedik, nem nyúl fegyverekhez, nem lövi le az első szembejövőt. Tartózkodik a szigetjárástól és a szemináriumoktól. Feltéve, ha kedve lesz hozzá, és nem zökkenti-zakkantja ki valami újra törékeny idegállapotából.
Ha ma tartanák a náci háborús bűnösök nürnbergi perét, bizonyára senkit sem ítélnének halálra, hanem lehetőséget adnának nekik, hogy tanuljanak a diplomagyárak valamelyikében. Mesterizzenek, doktoráljanak.
Elvégre a tudás tette naggyá az embert. Sőt, az emberfarkast is.
