Bizalomhiány a szervizekben

A munkaügyi felügyelőség legutóbbi közleménye az augusztustól érvénybe lépett törvénymódosításról, amely a feketemunka felszámolását célozza, a naprakész jelenléti napló követelménye arra késztetett, hogy a szolgáltatást végző vállalkozók szemszögéből is betekintést nyerjünk a tetemes bírságokat kilátásba helyező akciók mögé.

Megyeszékhelyünkön szép számban találni gépjármű-karbantartással foglalkozó vállalkozást. Ennek dacára gyakori az olyan jellegű segítségkérés, amikor BECSÜLETES vállalkozót keresnek. Negatív tapasztalatokban bárkinek része lehet élete során, ezért a foglalkoztatási törvényt is figyelemmel kísérve megpróbálok pozitív példákra összpontosítani.

A pénzügyi és munkaügyi felügyelők rendszeres ellenőrzései, a kirótt büntetések, a megyei munkaügyi felügyelőség közleménye az augusztustól érvénybe lépett törvénymódosításról – 20.000 lejes bírság róható ki azokra a vállalkozókra, akik nem törvényes keretek között foglalkoztatnak, valamint 10.000 lej, ha nem tartják be a munkaszerződés szerinti munkaprogramot, nincs aláírva a jelenléti napló (condica) – talán igazolná azokat is, akik valahol be szeretnék hajtani a bírságokból származó veszteséget.

A közösségi oldalakon szakembert keresők többnyire azt kérik a közösség tagjaitól, hogy olyan autószerelőt ajánljanak, aki nem veri át a klienst, nem fizetteti ki egy új alkatrész árát és szereltet vissza használtat a gépjárműbe, ahol a határ nem a csillagos ég stb. Szűkebb környezetemben a gépjárműjavítással kapcsolatosan pozitív tapasztalatom ez idáig kevés helyen volt, bár elképzelhető, hogy szép számban vannak még olyan régivágású szakemberek, akik a szakma becsületét előbbrevalónak tartják a profitszerzésnél.

Amikor az ember lánya egy gépkocsijavító műhely csarnokába érkezik, általában nem sejtheti, mekkora számlát nyújtanak be, az sok mindentől függ. A Tudor negyedi MOL benzinkút mögötti gépkocsijavító műhelyben olyan ügyvezetővel kerültem kapcsolatba, aki nem csak készséges segítőnek bizonyult, hanem hasznos tanácsokkal lát el minden alkalommal. A hasonló ügyvezetők nem élnek vissza az ügyfelek hozzá nem értésével, nem próbálnak hasznot húzni abból, hogy olyan alkatrész megvásárlására beszélnek rá, amelynek sok értelme nincs. A célja minél hatékonyabban megoldani a problémát, akár a saját jövedelme rovására is.

 

Gumicsere pluszkiadással

Két éve múlt talán, hogy kényelemből a lakásomhoz legközelebb eső autójavító műhelyt választottam. Nem meghibásodással kerestem fel a szervizt, azelőtt esett át a sikeres műszaki vizsgán. November tájékán csupán a téli gumiabroncs cseréjét akartam mihamarabb letudni, még mielőtt túl nagy sorok alakulnak ki. Akkor még nem sejtettem, hogy a naivságom miként válik mélységes csalódássá. Hogy a számlát becsületesen fizető ügyfélként becsapott, hozzá nem értő és gyáva nőnek érzem magam még így, utólag is. A gumiabroncsok cseréje helyett a féktárcsák azonnali lecserélését ajánlották, természetesen saját és családom élete, testi épségünk érdekében. Kétkedve fogadtam a megállapítást, de a tulajdonos meggyőzött, hogy az általa felfedezett meghibásodás igencsak veszélyes. Engedtem a rábeszélésnek, megegyeztünk egy árban. Kocsi szétszedve, alkatrész megrendelve… Pár nap és csörren a telefon, kiderül, az a gyártmány, amelynek az árában megegyeztünk, már nincs raktáron, egy másikat kell rendeljenek a beszállítótól, értelemszerűen az ár duplázódik, ehhez mérten pedig drágább lesz a munkadíj is. Mi a teendő? A javaslatnak engedni – még ha szorongató érzés kerített is hatalmába –, mert a kocsi úgy már nem gurulhatott ki a műhelyből… Mit tehet a járműtulajdonos, ha nem konyít a műszaki dolgokhoz? Belefáradva legyint és fizet, majd a legközelebbi alkalommal elkerüli azt, akiről úgy véli, becsapta, és próbaként rábízza autóját a város túloldalán működő autószerviz szakembereire. 

Legalább nem a szomszédban kuncognak balgaságomon… gondoltam, miközben a Tudor negyedet átszelve a Segesvári útra kanyarodtam, majd jobbra térve a műhely udvarán találtam magam. Ahhoz mérhető meglepetésben régóta nem volt részem. A javítóműhelyben nemcsak kijavították az előző helyen dupla árért elvégzett fusizást, hanem hasznos tanácsokkal láttak el. A cégvezető nem sajnálta az ügyfélre pazarolni idejét, tüzetesen elmagyarázta a műszaki jellegzetességeket, megmutatta, le is rajzolta a szóban forgó szerkezet működési elvét. Így felvilágosítottak arról is, hogy miként lehetett volna egytizedét sem kitevő, olcsóbb megoldással elkerülni azt, hogy tetemes pénzösszegért kicseréltessenek néhány működőképes alkatrészt.

 

Szakmai alázat és elkötelezettség

– A mai pénzéhes világban miként lehet ennyire engedékeny, emberséges hozzáállással nyereséges vállalkozást fenntartani? – faggattam a Totalservice Kft. ügyvezetőjét.

– Háát… sehogy, mert nem mondhatom nyereségesnek a vállalkozást. Ennek az egész tevékenységnek a hajtómotorja a szakma iránti mélységes tisztelet és az embertársaink iránti segítőkészség, a visszajáró ügyfelek iránti elkötelezettség. Számomra a legfontosabb, hogy az ügyfelek elégedetten távozzanak, a nálam alkalmazásban levő szakemberek bérét kitermeljük – szívem szerint a mostani keresetük duplája is kevés lenne –, a költségvetési befizetési kötelezettségeket, a személyi jellegű kifizetéseket, a legalapvetőbb kiadásokat időben törlesszük, mivel elsőrendű, hogy ne legyenek elmaradások.

– A Munkatörvénykönyv módosítása nyomán a feketemunka kiszűrése céljából még több ellenőrzéssel és magasabb bírságokkal számolhatnak a vállalkozók, főként a szolgáltatást végzők. Ez miként érinti a kisvállalkozókat?

– Eddig sem dolgoztattunk feketén, mert nem érdemes kockáztatni. Ellenben óriási teher és bürokrácia nehezedik a vállalkozókra. Jól képzett, stabil munkaerőt nagyon nehéz találni. A kísérletező kedvűek aláírják a munkaszerződést, pár nap elteltével pedig felmondanak, mert úgy vélik, nem nekik való ez a munka. Hogy az illető csupán egy-két napot vagy egy hetet dolgozott, esetleg épp hátramozdított, avagy a betanításával értékes időt pazarolt el a munkáltató, az senkit sem érdekel. Amennyiben a vállalkozó bejelentette a munkaügyi felügyelőséghez – másképp nem dolgozhat egyetlen percet sem –, másodpercnyi pontossággal be kell tartani azt az idősávot ameddig a munkahelyén tartózkodhat az alkalmazott. Sajnos, a szolgáltatásban általában nem lehet előre látni, hogy műszaki nehézségek miatt mikor sikerül például egy gépjármű javítását befejezni, amit az ügyfél türelmetlenül vár. Ha pedig a városon átutazó személy járműve a munkaprogramunk zárása előtti percekben romlik el, mi a teendő? Netalán elküldeni az illetőt szállodába, és másnap folytatni a munkát, merthogy az új rendeletek szerint a munkaszerződésben feltüntetett programon felüli munkavégzésért személyenként tízezer lejért bírságolnak? – tette fel a kérdést az ügyvezető. 

– Vannak-e olyan intézkedések, amelyek a munkáltató érdekeit is figyelembe vennék?

– A jelenlegi törvénykezéssel egyelőre, úgy tűnik, a munkavállalók érdekeit védik. Amennyiben egy alkalmazott úgy érzi, akár másnaptól nem jelenik meg a munkahelyén, és még csak nem is kell előre bejelentenie a munkáltatójának. Ehhez joga van, de azt is figyelembe kellene vegyék a törvényhozók, hogy a munkáltatónak egy alkalmazott kétszer annyiba kerül, mint amennyit az kézhez kap, mivel az állami költségvetésbe kötelező módon be kell fizetni a bére után kiszámolt adót, egészségbiztosítást, nyugdíjalapot, munkanélküli-alapot stb. Amennyiben felszívódik az „egynapos alkalmazott”, bottal üthetjük a nyomát, még azt is körülményes megoldani, hogy a felmondását aláírva benyújtsa, ami a szerződésbontás járható útja. A jelenlegi állás szerint a munkáltatónak csak kötelezettségei vannak az állammal és a munkavállalóval szemben. Nem véletlen, hogy a legtöbb vállalkozó azt érzi, kiszolgáltatott helyzetben van, mivel ilyen téren az érdeküket nem védik a törvények. Talán e fennálló ördögi kör miatt is élnek vissza egyesek a jóhiszemű kliensek bizalmával, és próbálnak nyereségre szert tenni ott, ahol épp lehet – fejtette ki kérdésünkre a Segesvári úti letérőnél működő Totalservice Kft. ügyvezetője.